a 45. VKF! kiírást kicsit későn vettem észre... tegnap délután :)
de mivel elég nagy sütőtök-rajongó vagyok, nem akartam kihagyni semmiképp ezt a fordulót
kis agyalás után összeállt a kép, h. mit szeretnék, majdnem sütőtökös gnocchi lett belőle, tökmagos pesztóval, aztán meg zsályás sütőtökfőzelék... aztán végül ez sajnos nem olyan szép sárga, mint elképzeltem, kicsit vízízű és halvány tököt kaptam a sarki töröknél, a maradékot kipróbálom majd sütve, remélem, úgy azért meggyőzőbb lesz egyszer már tettem egy kísérletet kecsketej/sajt édes felhasználására, az nagyon jól sikerült, úgyhogy most újra megpróbálkoztam vele... az ízvilág hasonlóan friss és különleges lett, mint a kecsketejes fagyinál, a sütőtök is jól érződik benne, de egyik sem nyomja el a másikat - szóval elégedett vagyok, leszámítva a színét :)
tárááá:
alap: 4 ek magos müzli (mazsola, nagyobb magvak és gyümölcsök nélkül) 8 db teljes kiőrlésű keksz 5 dkg olvasztott vaj 1tk őrölt gyömbér 1 tk őrölt fahéj 1/2 tk frissen őrölt szerecsendió
töltelék: 175 g kecskekrémsajt 175 g sima krémsajt (frischkäse) 30 dkg sütőtökpüré (főzve, tisztán mérve) 3 közepes tojás, enyhén felverve 2 zacskó vaníliás cukor (ideális esetben 1 tk vaníliakivonat) kb 4 evőkanál porcukor 3 ek méz 4 ek liszt
az olvasztott vajban feloldom a fűszereket, h. jól elkeveredjenek (mehet bele szegfűbors, szegfűszeg is akár) a kekszet és a müzlit duplán nejlonzacskóba csomagolom és sodrófával összetöröm összekeverem a vajas-fűszeres és a kekszes keveréket, evőkanál hátával sütőpapírral bélelt tortaforma aljába nyomkodom
a töltelékhez a krémsajtokat habosra keverem a kétféle cukorral, mézzel, sütőtökpürével, majd a tojással beleszitálom a lisztet (elég híg keverék lett a végére, nem jó simán belekeverni) talán kicsit soknak tűnhet a cukor, de a kecskekrémsajt enyhén sós volt, azért kellett bele ennyi amúgy tennék bele pici sót is, de így nem mertem pluszban
a kekszes alapot kb 15 percig elősütöm 180 fokon, rákanalazom a tölteléket és még kb 75-90 percig sütöm, a forma méretétől függően (közben lehet, h. le kell fedni, érdemes nézni) a formában hagyjuk kihűlni, aztán meg a hűtőben lehűlni ha nem elég édes, fahéjas-gyömbéres porcukorral szórjuk meg
biztos sznobozásnak hangzik, de vhogy nem bírom sajttortának hívni. a cheesecake-et is cheesecake-nek hívom, ez van. egyrészt különbség van közöttük, bármelyik elnevezést is választjuk, másrészt a sajttorta számomra vmi egészen mást jelent. mármint szoktam sajttortát csinálni, de az egy sós valami.
na de hogy a käsekuchen. függőségi alapanyag. legszívesebben minden héten sütnék egyet, mindig más - más változatot, de hát más dolgokat is ki kell próbálni :) amióta Berlinben vagyok, megint felerősödtek ezek a vágyak, Magyarországon általában az volt a baj, h. nagyon kevés helyen lehet elérhető áron azt a krémes túrót kapni, ami kell bele... egyszerűen amúgy sem bírtam rászánni magam anyagilag, h. nekiálljak egy sütinek, amibe 1 kg túró kell. (a klasszikus magyar rögös fajta nem alkalmas erre a célra, mostanában azt hiszem, a Lidl-ben lehet olyan natúr krémtúrót kapni, ami jó hozzá.) itt meg 60 cent fél kiló, minden sarkon kapni, mit kívánhatnék még. hát több időt, pénzt rengeteg túróra, meg lelkes és hálás közönséget, aki mindent megeszik :)
volt egy jól bevált alapreceptem, még a düsseldorfi családomtól - egyszerű, klasszikus, talpnélküli. először ezt akartam megcsinálni. de a recept otthon volt, Esztergomban, vmi cetlin... én meg itt. úgyhogy elkezdtem nézegetni német oldalakon. rengeteg változatot találtam, de valahogy egyik sem volt az igazi. az egyikben pudingpor volt, a másikban keményítő, a harmadikban cukros tojáshabos réteg, az negyedikben tejszín, gríz, olaj, stbstb. pff. érthetetlen, miért bonyolítják túl meg miért rakják tele mindenféle felesleges dologgal. aztán Anya felkutatta nekem a receptet az otthoni szobám káoszában (köszi), én meg jól megcsináltam. hozzávalók:
200 g vaj 250 g cukor 6 tojás 2 csomag vaníliás cukor 1 - 2 citrom reszelt héja és leve ízlés szerint 1 kg túró (sovány - Magerquark) 100 g liszt 1 csipet só 1 tk sütőpor 125 g mazsola (elhagyható, aki utálja)
- a vajat, a cukrot és a tojássárgájákat habosra keverjük - hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a citrom héját és levét, óvatosan belekeverjük a túrót - összekeverjük a lisztet a sütőporral, illetve a sóval és a túrós krémbe szitáljuk (normális esetben ezzel a szitálás dologgal nem cicóznék, de itt vhogy tényleg bevált) - az enyhén belisztezett mazsolákat is belekeverjük - óvatosan beleforgatjuk a felvert tojáshabot - kerek, kivajazott kapcsos formát sütőpapírral kibélelünk, beleöntjük a masszát, tojássárgájával becsíkozzuk (opcionális, de jól néz ki), kb 40 - 60 percig kb 200 fokon sütjük (közben lefedjük, ha nagyon pirulna a teteje) - a formában hagyjuk kihűlni (nehéz megállni, de fontos!), legjobb behűtve tálalni (dettó)
én most fele adagból csináltam, azért lett ilyen kis lapos... de a teljes adagból szép magas, jó masszív szeleteket lehet vágni. elég impozáns látvány.
ééés, az utóbbi napok felfedezése: az egyik berlini volkshochschuléban van käsekuchen sütő kurzus, trükkökkel, titkokkal, vmi käsekuchen sütő versenyt megnyert néni tartja, és háromféle változatot mutat meg... az októberi már betelt, de a következőnél résen leszek :)
ha másnapos vagyok, mindig pizzát akarok enni. na jó, néha csípős - savanyú levest, néha sajtos tésztát, néha pogácsát is. de pizzát, na azt mindig. kólával, hozzá filmnézés, közben elalvás, a nyál a párnára csorog, a szememen bugyborékol ki a szénsav, a gyomrom pedig megnyugszik lassan és hálás lesz a sok - sok szénhidrátért és zsírért, amivel megajándékozom.
kicsit most nehezített pálya volt, h. nekem kellett megcsinálni, nem csak megrendeltem valahonnan, hiszen egy másnap esetében a minimális energiafelhasználás fontos faktor, az ember keze könnyebben nyúl a telefonért, mint a liszteszacskóért. de az epres pizza már be volt tervezve, úgyh. egyszerűbb volt erőt venni magamon, több tésztát csinálni és kettéválasztani, h. legyen vmi herzhaft is... (ez az egyik kedvenc német szavam, nincs igazán magyar megfelelője - egyszerre jelent fűszerest, tartalmasat és táplálót - kb) szóval összekapartam magam valahogy, beharaptam élesztőt, mint Boborján, tíraríra, a maradékot meg kis cukorral megfuttattam :) volt otthon rukkola, ez volt a kiindulási pont, azon kezdtem el agyalni, h. mi egészítse ki a kicsit csípős, kicsit diós aromáját. a hagyományos rukkolás pizzák (soksajtos/sonkás - paradicsomos) alapanyagok híján nem jöhettek szóba, annyira azért nem éreztem fittnek és tetterősnek magam, h. még a boltba is lemenjek. hát lett egy sima pizzatészta (kicsit kevesebb sóval, h. az epreshez is jó legyen, de nem volt zavaró vagy ízetlen) "szósz": kb 1,5 dl tejföl, 2 nagy gerezd fokhagyma, 1 citrom héja és a felének a leve, só, fehér bors ezt a tésztára kentem rá tonhalfilé (aprított, olajos, lecsöpögtetve) apró darabokra vágott dió reszelt sajt (tök sima, talán edámi volt, mozzarella jobb lett volna, h. kicsit könnyebb legyen tőle, de azt elhasználtam az epreshez) forró sütőben megsütöttem, még forrón rácsavartam pár csepp citromlevet a maradék fél citromból, megpakoltam rukkolával, és jól megégettem a szájpadlásom.
ha már itt tartunk, másnap - témában elengedhetetlen alapmű Cserna-Szabó András és Derida Benedek műve, a Jaj a legyőzötteknek! c. kult- és szakácskönyv. isteni szövegek, jól átgondolt felépítés, nagyon szép és stílusos kivitelben, hányószacskóval. egyetlen háztartásból sem hiányozhat!
ezt még tavaly találtam, itt, a Macikonyhában, de akkor már nem volt eperszezon, így fel kellett venni a Hosszútávú Listára. tudom, már most sincs eperszezon, de vmikor kénytelen vagyok utolérni magam :) egy másnapos zombiállapotban készült egy másik pizzával együtt, erről nemsokára bővebben. eléggé készültem rá, és be is váltotta a hozzáfűzött reményeket... szaftos és ropogós egyszerre, nem túl édes, tehát szerencsére egyáltalán nem péksütiszerű vagy bármi ilyesmi, a bazsalikomtól meg a sok epertől pedig nagyon friss íze van. és nagyon szép is, ennyire:
nagyjából ugyanúgy készült, ahogy Macinál, csak a tésztájából kihagytam a darált mandulát, mert nem volt otthon. azzal biztos még jobb. így gyakorlatilag egy teljesen sima pizzatésztát csináltam (liszt, víz, élesztő, só), mikor megkelt, kinyújtottam és megkentem eperszósszal (kb 20 dkg epret 2 zacskó vaníliás cukorral összefőztem, aztán összeturmixoltam). megszórtam darabolt eperrel, mozzarellaszeletekkel, hámozott - felezett mandulával és kevés barnacukorral, kicsit még készen is kelesztettem, aztán nagyon forró sütőben megsütöttem. mikor elkészült, csíkokra vágott bazsalikomot szórtam még rá. hejj! happy hangover day to all!
Piknik Fesztivál, Esztergom - design: Laki Eszti, fotó: Volker Schubert
még Londonban láttam egyszer a Borough market-en kecsketejes fagyit. hmmmmm. és még egyszer: hmmmmmmmmmmm! persze nem vettem, mert aranyárban volt, a Borough amúgy is elég drága meg fancy piac, de már akkor gyorsan felírtam, h. el ne felejtsem, h. csinálni akarok ilyet. kiírták kis táblára, hogy hűűű meg hááá, milyen finom meg mennyivel egészségesebb, mint a sima fagyi. (a kecsketejnek ugyanis egy csomó jó tulajdonsága van: majdnem olyan tápláló, mint az anyatej, véd az allergia ellen, fertőtlenít, erősíti az immunrendszert, segíti a vas felszívódását, vitamin- és ásványi anyag tartalma pedig nagyon magas.) hittem én nekik mondjuk látatlanban is, h. ez elég ütős lehet. vhol ráadásul azt olvastam, h. a Bibliában Ábrahám kecsketejjel összekevert havat csemegézett... hát mi ez, ha nem egy jel? lehet, h. csak vmi szövegfélremagyarázás/rossz vicc/ügyes marketingfogás, de olyan jó elképzelni :)
amúgyis, nekem bármi jöhet, ami kecsketejes vagy kecskesajtos - egyedül egyszer történt meg, falun, hogy a kecsketejes, a helyiek által enyhe eufémizmussal török kávénak nevezett (ld. még zaccos kávé) italt nem bírtam meginni, na az a párosítás korán reggel, ebből kifolyólag morcosan eléggé arculcsapott. blehh. ha nem érkezett időben az ember, és már csak az alja jutott a gyanús főzetnek, olyan volt, mint a Twin Peaksben Cooper ügynök álmában a kávé. és még ezután jött bele a kecsketej :) és a kecskék is gonoszul mekegtek, félelmetesek voltak, tényleg. amúgy szerettem ott lenni. meg a török kávét is szeretem. na jó, kicsit a kecskéket is.
szerintem még többféle ízvilággal is kísérletezni fogok kecsketejes fagyi témakörben, mert jó volt nagyon. egészen friss ízt ad neki a kecske, a citrom és a mák fanyarságával meg aztán tényleg szuper az egész. tojás nélkül, főzés nélkül, fagyigépben készült.
figyelem: a kecsketej valamivel zsírosabb, mint a tehéntej, szóval ha vki változtatna az arányokon vagy más tejtermékekkel variálna, ezt érdemes figyelembe venni! jó hír viszont, h. a benne található zsírsavak gyorsan felhasználható energiaforrást jelentenek, de nem tárolódnak testzsírként :)
mindent összekevertem, aztán fagyigépben pörgött , amíg kész nem lett :) hát ennyi. nem egy nagy cucc, a kecsketej beszerzése talán még a legnehezebb pontja. annál inkább megéri.
a képen azért ilyen darabos, mert már csak a maradékot fotóztam, ami vissza volt ugye fagyasztva és ezért kicsit bekásásodott, de frissen jóval krémesebb. és csaltam is, mert olyan jó volt, h. nagyon kevés maradt, és a pici tálka oldalába kellett tunkolni a maradékot, h. kinézzen valahogy a fotó sarkában :)
narancsos, spenótos, juhtúrós. spárgás! könnyű, izgalmas ízvilág, kellemes kontrasztok, igazi nyárköszöntő élmény, csak úgy zsibong a szájban... még mindig nagyon szeretem az olyan ételeket, ahol egyszerre van jelen édeskés (narancs, spárga, barnacukor), savanyú (narancs), sós (juhtúró) és csípős, illetve kesernyés (juhtúró, spenót) ízvilág... vhogy újra és újra rámtalálnak az ilyen receptek, és én újra és újra rájuk találok... flatcatnél láttam, csak picit változtattam rajta, mert a kecskesajt, hiába imádom, megfizethetetlen árban volt, a juhtúró meg nem. meg a mennyiségekkel csúsztam el egy kicsit. nálam így nézett ki:
először jön a szívós rész, pucolással, vagdosással:
a spárga alsó, fásabb részét lepattintottam (később csináltam belőle egy spárgakrémlevest, mustárral, csípős húslevessel) a többit rézsútosan nagyjából egyenlő darabokra vágtam, ahol kellett, a külső réteget lehántottam a spenótot megpucoltam, felcsíkoztam a hagymát finomra aprítottam
aztán jön a hálás rész, ahol már csak kavarni, rázogatni, szórni, morzsolni kell, ez a jutalom a szöszölésért :)
kevés olivaolajon megpirítottam a hagymát és a spárgát közben megszórtam a cukorral, rázogattam, pár percig tovább pirítottam aztán megy rá só, bors, a narancs héja és kifacsart leve kicsit beforraltam gyors spárgateszt után jöhet a spenót, mert annak már éppen csak egy-két átforgatás kell még forrón rámorzsoltam a juhtúrót és rögtön tálaltam
van egy évek óta bevált, tökegyszerű túrógombócrecept (az Ínyesmester Szakácskönyvéből), amit családilag használunk, nem kell pihentetni, semmi, amíg forr a víz, összekeverem a cuccost és kész. az eper meg mostanában mindenbe kötelező elem, amibe csak bele lehet passzintani valahogy :)
az eper - tejföl barátságáról már áradoztam egyszer, a túrógombóchoz meg amúgyis tejföl - porcukor jár, hát most kicsit megbindzsiztem, mert az eper - rozmaring meg az eper - menta is adta magát. kipróbáltuk mindkettővel, kinek melyik fekszik jobban. nem tudtuk eldönteni. nekem talán kivételesen a rozmaringos jött be jobban, ami - az akut mentafüggőségemet ismerve - elég nagy szó.
házitúró, házitejföl a legjobb hozzá, de akinek nincs Sanyi bácsihoz fogható tejtermékdílere, azért ne keseredjen el.
hozzávalók:
50 dkg túró
3 tojás
5 dkg vaj
25 dkg liszt
zsemlemorzsa (+a pirításhoz kevés napraforgóolaj)
kb 50 dkg eper (30 a gombócokba, 20 a szószba)
2 ek cukor (ill. ízlés szerint)
2 ek eperlekvár
3 dl tejföl
rozmaring (lehetőleg őrölt) porcukor
menta
1 ek mentaszirup
a túrót habosra keverem a tojássárgájákkal, kevsé sóval és a vajjal, majd összevegyítem a liszttel és a habbá vert fehérjével. vizes kézzel gombócokat formázok belőle, mindegyik közepébe egy-egy epret teszek, és sós vízben kifőzöm.
a zsemlemorzsát közben megpirítom, a gombócokat megforgatom - összerázogatom benne.
az eperszószhoz a darabokra vágott maradék epret, az eperlekvárt és a cukrot összeforralom - összesűrítem.
a tejfölt kettéozstom, kikeverem a mentalevelekkel és a mentasziruppal, illetve a rozmaringgal és kevés porcukorral. aztán mehet a fakultatív szószfelhasználás :)
újra Magyarország. újra főzök. útba ejtettem Berlint hazafelé, már ott elkezdődött a visszaszok(tat)ás. ötletelés, lélekgyógyítós együttfőzés, ábrándozás, listák készítése a kötelező megfőznivalókról. még carbonarát is kellett csinálnom megrendelésre, traumafeloldási célzattal :) (otthon gyúrt szélesmetélttel... hát kell ennél több?) aztán meg Esztergom. piacozás, szakácskönyvek újrafelfedezése, tobzódás, klasszikus nyári kaják előhúzása az agy hátsó fiókjaiból. szóval főzök. sokat. amikor csak lehet. a blogoláshoz mondjuk még mindig nem sikerült visszatérni igazán, vannak receptek, vannak ilyen - olyan fotók, de vhogy nehéz nekiülni... vannak még londoni félkész dolgok is, félkész posztok, félkész kaják, félig rögzített élmények... apránként néha lesz az is a tervek szerint, retrospektív jelleggel :) de igyekszem, h. végre vége legyen ennek az under construction állapotnak... remélem, megvártok :)
najó. nem pont ezzel tartozom, mert arról egyáltalán nem volt szó, h. mire hazaérek, így be fog nyomódni az arca szegénynek :) egyszer már beszéltünk (írtunk) róla, h. békadesszert, jujuj, dejó, szívünkcsücske egri találmány, néhol elvétve fellelhető még az országban, de én sem ismertem nagyon sokáig, és életemben talán kétszer ettem, ennek ellenére elég nagy fan vagyok és úgy tűnik, mások is, ha még a facebookon is van rajongói oldala :) a londoni változatot Camdenben lehet kapni, amúgy elég nagy csalódás, már ami a belsejét illeti, mert hát nem vmi jó sponge cake, zöld cukormáz, vajas krém a feje alatt... ennyi :S de azért mégiscsak... béka :)
2011. április 27., szerda
ez volt a tegnapi ebéd:
halloumi special burger szezámmagos zsömle, vegán magvas szójapogácsa, hagyma, saláta, majonéz, avokádó, grillezett halloumi sajt Camdenben, a vegán büfében, a Stables bejáratánál, az olasz kávéssal szemben, akiről majd holnap írok :)
(hát ez se ma történt, de hátha valaki lemaradt erről a bődületes botrányról... én kivételesen majdnem olyan friss voltam, mint a BBC, csak rögtön utána lerohadt a gépem, így csak most jutottam el idáig... bocsesz)
Kate és William összeszólalkoztak a királyi tortán... jesszuskám...! sajnálom. amióta itt élek, ilyesmivel is foglalkoznom kell :)
még nem döntöttem el amúgy, h. április 29-én fejvesztve meneküljek-e a városból vagy próbáljak-e meg asszimilálódni, ki tudja, lehet, h. életre szóló élmény lesz... bár a vendéglistán sajnos nem szerepel a nevem, hiába vetettem be magam meg az összes kapcsolataim, amit kicsit sajnálok, mert olyan kalapot rittyentettem volna a fejemre, h. mindenkiben megáll a szusz :) (nem baj, majd az epsoni derby-n lesz nemulass!) kicsit meg meg is könnyebbültem, mert új cipőt kellene vennem, ami nyűgös dolog de bevallom, kicsit vonz a gondolat, h. egy pubból nézzem végig a pazar ceremóniát, mindenféle hülye angolok - angol hülyék társaságában mindig az Adrian Mole jut eszembe, mikor Charles és Diana esküvője van, vmi ilyen hangulatot szívesen átélnék:
na de szóval az van, h. Kate nem enged a csillivilli tortájából, amit Fiona Cairns cukrász kivitelez - William pedig ragaszkodik a gyerekkori ízekhez, illetve a családi hagyományokhoz, és egy sütés nélküli, Rich Tea keksz (!) alapú csokis tortát erőltet, amit a Mc'Vities fog megcsinálni, a mekvitíz, pff sztem ez annyira vicces és annyira tipikus :)
na, hát ezen az anyatejből készült fagyin most (oké, most már nem, de ezt még régebben írtam, ajajajj, folyton ezek az időhurkok) mindenki nagyon odavan, h. milyen gusztustalan, annyira én mondjuk nem értem, h. miért :) én simán megkóstolnám, persze 14 fontért nyilván nem fogom a Baby Gaga fantázianév meg azért vérciki, valljuk meg (még akkor is, ha a gaga elvileg ugye hangutánzó szó is és alapvetően babákhoz kapcsolódik... na de mégiscsak, a lédi és az anyaság egy gondolatban?? pff :) bár Britni is milyen jó anya, vannak még csodák a popszakmában!)
és az egésznek van egy számomra már nem vállalható hatásvadász - pénzhajhász bukéja, lehet, h. azért is van bennem ez az ellenállás, h. ez nem is olyan nagy dolog
ez olyan képmutató dolog sztem, egyrészt a funnyogás, hiszen annyi mindent bevisz az ember a szervezetébe, ami jóval undorítóbb és elfogadhatatlanabb, csak nem érdekli vagy nem is tud róla egyáltalán... mert persze rögtön jöttek a kommentek minden fórumon, h. "mi lesz a következő? apatejfagyi? spermanyalóka? takonysüti?" stb de hát azért ne felejtsük el egyrészt, h. az anyatej édes, másrészt h. mindannyian - jobb esetben - ezen nőttünk fel, akkor senki sem reklamált, sőt és hogy vmi idegen emberből származik? naés, sok baba annak is hogy örül, ha a saját anyájának nincsen
másrészt meg az erre való rájátszás, h. "csináljunk vmi extrát, mki fintorogni fog, de úgyis megveszik majd drága pénzeken" na neee ráadásul a fagyit azóta be is tiltották, mert nem rendelkezik az élelmiszervédelmi hatóságok engedélyével (amit nyilván tudniuk kellett, h. ilyen hírverés mellett fokozottan ellenőrizni fogják, hm-hm), és állítólag Lady Gaga is perelni akarja őket, h. felhasználták a nevét (bár hivatalos - azaz Gagától származó - információk híján azt is meglibbentették, h. ez is csak a fagyizós trükkje... ha leül az eredeti felhördülés, csináljunk gyorsan másikat, h. fenntartsuk az érdeklődést... hm-hm megint)
szóval végülis sztem is gusztustalan az egész, csak más miatt :)
ha már extra fagyi, az ilyesmik jobban bejönnek, mint ez a pekándiós - baconos kísérlet, pedig ezekben is van kecskesajt meg ilyenféle :P sokaknak már ez is fújj, hát kérem, mindenkinek máshol van az undorküszöbe...
a két elszállt brooklyni csaj holnapja amúgy itt található, sztem vannak nagyon izgalmas ízek, párat biztos megpróbálok majd reprodukálni, ha egyszer megint adottak lesznek a feltételek... valószínűleg ez hamarabb fog bekövetkezni, mint h. eljussak Brooklynba, bár mint tudjuk, nincs lehetetlen, csak tehetetlen! :)
2011. március 11., péntek
most már egészen biztos vagyok benne, h. a kesudió létezése a Sátán mocskos és aljas trükkje csupán.
a falánkság és mohóság tömény manifesztációja, az ember gyarlóságának egyértelmű bizonyítéka - a Sötétség Fejedelmének teremtménye.
hogy 15 dekát megegyek kb 5 perc leforgása alatt... szerényen csak azt írják rá a zacskóra, h. a zacskó egy hatoda 155 kalória! édes Mózes, hát az egy hatoda az semmi... ilyenkor az sem vigasztal valahogy, h. értékes zsírsavakat meg cinket meg vasat viszek be a szervezetembe, nem is keveset, ahogy azt szintén a zacskóról megtudtam.
és a mi Urunk teremté vala az rengeteg növényt és állatot, hogy azok sarjaddzanak és gyarapodjanak az ő dicsőségére. de megkörnyékezi vala a Paradicsomot a gaz Lucifer kígyó képében, és az kesudió termésével kínálja meg ahajt és édesgeti magához a gyenge asszonyt, akinek farkas lakik vala az ő gyomrában és legott eképpen szól: "nahát, mi bajom lehet! persze, mondá az Úr, hogy az nassolás bűn... na de mennyivel jobb már ez, mint az az alma, amit már a múltkor is rám akartál tukmálni... óó, hát ezt nem lehet abbahagyni... már kimarja a só a szám szélét, mindjárt rosszul leszek... méééég!!"
és lőn elborultság az emberi fejekben és megkísértés az botor szívekben azóta is, hogy 97 pennyért megkapják az teszkó gazdaságos mindennapi betevő kesudiót.
menjetek békével, testvérim, és őrizkedjetek az Gonosztól!
minnyá vége a Pancake Day-nek... de azért egyetek gyorsan palacsintát :P én ma nem, mert sütni persze itthon hogy, készen vett csomagolttal meg most nem akartam kiszúrni a saját szemem :) kell az energia meg a tartalék, itt a böjt! ezt az elvet azért betartottam, úgyhogy megettem egy csomó csokit meg nem kevés mogyoróvajat, kanállal, üvegből - meg kb bármit, amit értem... ájájj... most ha acélos lenne a jellemem és sziklaszilárd az akaratom, azt mondanám, h. böjtölök és 40 napig nem eszem palacsintát legalább, de hát elég távol áll tőlem az önmegtartóztatás, meglátjuk, mit tehetek
na de nézzétek meg a másikat is, abban sztem jobban az effektek, csak elég fos a zene :) tetszik viszont, ahogy kicsit szuperhősösen van megoldva, ahogy a tej belerepül a kezébe meg hogy a kezével forgatja a palacsintát, na ezt én is nagyon szeretném és a vége teljesen abszurd, ahogy szegény nyomoréknak álcázott nem bír magával és mindent benyel, hehe hát és a vége, az a gyépés arc meg az a bocsánatkérő vigyor, jesszus
na mire ezt megírtam, jól hamvazószerda lett (itt még nem, nyehhehhe, grínics az grínics) én meg, h. megnéztem ezeket mind, egyre jobban kívánom a palacsintát... pff
na de a lényeg, h. boldog palacsintanapot a nőknek, meg a Zoltán nevű palacsintáknak meg a palacsintaférfiak ma vegyenek virágot a palacsintanőknek, vagy palacsintát, vagy egy kedves Zoltánt. éljen mindenki!
az van, h. sose hittem volna, de amióta itt vagyok Londonban, jórészt csomagolt kajákon és készételeken élek :) és ráadásul emiatt csak mérsékelten szégyellem magam. hm. nem, végülis, ha belegondolok, egyáltalán nem szégyellem magam.
ismerem mindennek az összes hátrányát. ott van az arcodban az iszonyú nagy választék, tele tartósítóval, műanyaggal, csomagolásból származó szeméttel - és megveszed. kényelemből, lustaságból, egyszerűségből, időspórolásból, éhségből.
(pont ez az, ami pl a Jamie Oliver-féle reformok egyik alapja volt a pályája kezdetén: hogyan főzz otthon egyszerűen, változatosan, friss alapanyagokból úgy, h. kikerüld ezeket a kész termékeket, kikerüld nap mint nap a chicken burger mealt meg a sausage rollt, a mélyhűtött tavaszi tekercset meg a konzerv spagettit. nagyon nem véletlen, h. ezek a folyamatok pont Nagy-Britanniában kezdődtek el... csak aztán ez a dolog nála úgy tűnik, h. kicsit átcsúszott egy már-már parasztvakítós és néha kifejezetten gagyi irányba sajnos)
vannak törekvések, itt is megy a napi-ötször-zöldséget/gyümölcsöt kampány meg mindenen ott van a kalóriatartalom stb, de az, hogy ilyen hatalmas választék van készételekből, nem minden szempontból könnyíti meg az ember dolgát. tudom én is, h. minek mi az értéke. és azt is, h. hosszútávon úgysem tudnék, nem is akarnék így élni. de vhogy az az érzésem, h. ezeket is meg kell tapasztalnom, ki kell próbálnom... h. kell egy ilyen zacskósleves-korszak megint. végülis már 4,5 éve nem vagyok kollégista :)
egyrészt persze azért van ez, mert ezek a termékek többnyire elég olcsók. néha indokolatlanul azok. és ez most nagyon fontos szempont. olyan időszakot élek, amikor messziről észrevehető különbség a fizetésnap utáni bevásárlás és a csekkre várós-bevásárlás között :) másrészt azért, mert viszonylag hiányos felszereltségű a konyhánk, akár az eszközöket, akár az alapanyagaimat tekintjük, és ez eléggé beszűkíti a főzési lehetőségeimet. vegyük eleve azt a tényt, h. egy olyan háztartásban kell élnem 3 férfi (?) mellett, ahol nincsen sörnyitó (!).
vagy van, csak a szobájukban dugdossák. mondjuk egyikük se tűnik túl nagy szeszelősnek. nem tudom, mennyire tartják a vallásukat, de gondolom, Krishna vagy Allah nem nézne nagyon jó szemmel egy sörnyitót a házban. bezzeg Bokonont nem érdekli :) báár, az igaz, h. a tantrizmus az ortodox hinduisták közt szektának számít, de a szertartásaihoz szükséges öt dolog közt ott van a hús (mámsza), a hal (matszja), a szexuális egyesülés (maithuna) és a misztikus gesztusok (mudrák) mellett az alkohol is (madja), mint Brahman megismerésének mámorító eszköze :) meg persze a sörnyitó. az a hatodik. nagyon fontos eszköz. és hát Allah is félrenéz, ha lemegy a nap... Ganésát, az Akadályok Elhárítóját fogom segítségül hívni, h. furfangosan kikérdezzem őket, hogy is van ez akkor az alkohollal, nincs mese!
egyszer nagyon meg is szívtam ezt a sörnyitó-dolgot, kupakos cidert vettem a boltban, örültem, h. dejólesz, aztán meg nézegethettem jútyúbon a tutorial videókat, h. hogyan lehet alternatív eszközökkel (kanállal, villával, darab papírral, foggal, bármivel) kinyitni egy sört :) persze nem sikerült. nő vagyok. számomra az egész világ egy nagy vizelde (mennyire rühellem ezt a szót) és az egész világ egy sörnyitó szlogenek sajnos nem érvényesek. de legalább vicces volt végignézni, ahogy egy klasszikus csokornyakkendős barista ráharap a kupakra :) és egy konzervnyitóba is ideje lenne már befektetnem, jelentősen megkönnyíteném a saját dolgomat. nincsenek fűszerek, nincsenek rendesen edények, magamnak főzni nincs is kedvem. megszeppentem, nincsenek ötleteim sem valahogy. az is eléggé visszariasztott, amikor kétszer megpróbáltam begyújtani a sütőt (h. megsüssek egy mélyhűtött pizzát :) ), és pusztán annyi történt, h. vmi retva elkezdett nem túl erősen, de kitartóan lángolni a sütő hátuljában :)
a Tesco Value meg a Sainsbury's Basics termékeknél amúgy az embernek tényleg az az érzése, h. "oké, ez alá azért nem megyünk, de ezt még vállaljuk, legyen valami a pronyóknak is, na". és ez azért Magyarországon nem így van, ott a teszkó gazdaságos dolgok nagy általánosságban vállalhatatlanok... persze itt is sem árt, ha nyitott szemmel jár az ember :) de eldöntöttem, h. hamáregyszer, én bizony megkóstolom a 10 pennys csirkés levest meg a 12 pennys konzerv paradicsomos tésztát is. (persze mindig megpróbálom ezeket feljavítani vhogy, kb 50 %-os sikerrel... szarból ugye nem lehet várat építeni :) de vannak azért néha kellemes meglepetések) és hiába teszkógazdaságos, ha nekem 30 p-ért adnak 4 pohár csokimousse-t, engem onnantól kezdve nem érdekel semmi. nyilván a céges gyártmányokban is van "Tesco Finest" meg "Sainsbury's Taste the Difference" (utóbbiban ezt az enyhe célzást nagyon szeretem amúgy, h. oké, van másik szar is, de hülye vagy, ha azt veszed :) ), szóval vannak luxuskategióriák, ami elég bizarr dolog, sztem bizonyos szempontból cikibb, mintha a basics cuccokat veszi az ember :) viszont itt eddig nem ettem semmi olyan készételt, ami fogyaszthatatlan lett volna (maximum az én ízlésemnek kicsit ízetlen vagy sótlan), szóval valószínűleg a standard szint is magasabb, vagy legalábbis elcsúszott az ár-érték arány, és ezáltal némileg új értelmet nyer a TG kategória... atyaég, milyen lehet akkor a minőségi koszt... :) persze az is lehet, h. csak az adalékanyagok technológiájában fejlettebbek és finomabb ízfokozókkal dolgoznak a brit élelmiszeriparban :)
tudatos táplálkozásról, térfogatnövelőkről és lisztjavítókról:
szóval most tesztelek. a dobozos cholle masalától kezdve a konzerv zöldséglevesig mindent.
persze sokszor még így is nehéz jól kihozni a dolgokat, nem egyszemélyes "háztartásra" vannak a vásárlási szokások optimalizálva. egyet fizetsz, kettőt kapsz, nagy kiszerelés, vegyél ötöt háromért vagy hármat ötért, egy kosárral egy fontért stb. akkor éri meg valami, ha sok és/vagy nagy, és ezt a végletekig képesek elvinni. nagyon kell figyelni, ha nem akarom, h. rámrohadjanak a dolgok, és ha nem akarom egymás után négy nap ugyanazt enni. márpedig nem akarom.
persze ezzel már Magyarországon is gondom volt, mégsem mondhatnám, h. bármiféle rutinom lenne benne... de így is megy a mókusozás, a gyűjtögető életmód, Itchy, az egér pedig már megette a gyömbéres sütimet és rámpusztult három gyönyörű mangó, két zacskó saláta illetve hasonló balesetek. sajnos még mindig beleesem olyan hibákba, h. megveszek lesárgázott, lejárat előtti termékeket (függő vagyok, sajnálom), viszont egyedül nem tudom őket elfogyasztani addig, amíg élvezhetőek... előbb - utóbb (inkább előbb, minél előbb) el kell költöznöm olyan helyre, ahol lehet emberekkel kooperálni, együtt bevásárolni, együtt főzni, tudom jól... de addig instant karma... megyek is és betolok egy 25 pennys blueberry muffint :)
update: vettem egy multifunkcionális kitchen toolt kemény 1 fontért a PoundWorldben, konzervnyitó és sörnyitó egyben. két nap múlva találtam egy tökugyanolyat a szekrényben :)
mennyire jó, hát erről nyafogok folyton, h. milyen fáradságos és nyögvenyelős mindent végigtesztelni, mire az ember rátalál egy - egy kincsre... jóó, persze, az ízlés relatív, ugye pofonok meg pap - papné, a véletlen rátalálás varázsa pedig mindennél többet ér, de az úgyis megmarad :)
mondjuk a bejegyzések száma alapján nem túl sokan használják az oldalt, és főleg amcsik, de rajta leszek a népszerűsítésén... :P
ma megkóstoltam a Cadbury Mallows with Turkish nevű dolgot. kekszalap, rajta marsmallow, közepében gyönyörű ciklámen, enyhén rózsaízű Turkish delight ízű jam, beborítva Cadbury tejcsokival. ajajj. kb 5 perc alatt benyeltem fél doboznyit. csak úgy eltűnt bennem. baj lesz a "mindent csak egyszer kóstolok meg, h. minél többféle ízélmény érjen" teóriával :) hm. ahogy kerestem róla képet, láttam, h. van csokiban és kekszben is. nagyon helyes, így legalább nem számít egy terméknek :P
mondjuk a Turkish delight-ért úgy önmagában soha nem voltam oda, nem is értettem, h. Edmund a Narniában miért pont azt kér, mint ami szívének legnagyobb vágya, de hát azért elég meggyőzően eszi... ízlések és pofonok... (de rühelltem ezt a mondást mindig, de nincs erre jobb - vagy van? kinek a pap, kinek a papné? :) az se jobb) de ez csak alibi Turkish delight, hiszen amúgyis Turkish delight jam, ami eleve egy fogalomzavar, és csak annyit értenek alatta, h. rózsás, ami megint hülyeség, mert Turkish delightból is sok-sok fajta van ráadásul nem is rózsalekvár van benne, csak ízesített almalekvár hülyére veszik ezek a fogyasztókat :) megtehetik persze
a másik mai szerzemény pedig a Terry's chocolate orange popping candy segsations, ilyet kóstoltam már régebben, csak robbanócukor nélkül. pici narancsszelet alakot formázó csokikák, külön - külön becsomagolva, nagyon nett kis dolog. bár a narancshoz nekem alapvetően jobban passzol az étcsoki (persze a robbanócukorhoz viszont nyilván jobban megy a tej) és kicsit robbanhatna jobban - de nem panaszkodom, beváltotta a hozzá fűzött reményeket :)
