hal's'krumpli

az első gasztrokulturális közhely, amit márciusban rögtön az első este kipipálhattam, a brit konyha rántott húsa, a a fish'n'chips volt.

Natiékkal ejtettük meg ezt a dolgot Turnpike Lane-ben, egy büfében - hatalmas adag, iszonyú friss minden, chiliszósz... áhhhh

sokkal jobb volt, mint amire számítottam. márminthogy jó volt, én meg egyáltalán nem erre számítottam.
még ecetet is tettem rá, h. autentikus legyen, pedig nem szeretem, és nem rontotta el :)

persze biztos nagyon sok múlik a helyen, eleve elég nehéz ránézésre választani, úgy tűnik, a londoniak szerint hatékony marketingstratégia, ha minden második büfés úgy hirdeti magát, h. "the best fish'n'chips in the town" :)
persze a town még belefér, mint földrajzi egység, amíg nem city-t írnak, arcolhatnak felőlem, mindenki úgy hazudik, ahogy jólesik neki :)

bár itt pl biztos nem ettem volna semmi pénzért, kihányja a belét, aki megpróbálja:

na és azért akármennyire hülye angolok, angol hülyék, 2 brit közhely, az eső és a fish'n'chips ilyesfajta összepasszintása is elég bizarr és ijesztő :)

(itt lehet megvenni, potom 50 font, van English breakfest-es változat is :) )

na jó, ez azért mondjuk aranyos:

végülis, mint annyi mindennek, egy lopás az egész kultusznak az alapja, hiszen a krumplisütés módját a franciáktól vették át a britek, a hal-rész eredetije pedig a prescado frito, ami portugál, ill. spanyol zsidóktól származik... de hát kit érdekel ez ma már?


persze, zsíros, nehéz, egy idő után unalmas... éés? :)
tőkehalból, sörös bundában, frissen, forrón, klasszikusan újságpapírba csomagolva*. yeah!


persze mikor nyiffegtem, h. fish'n'chips, Puti csak annyit mondott: "ja, szeretjük a rántott halat" :)


és akkor végül egy szívem csücske... Lehel rajzolta Jamie Oliver magazinjába, a Jamie-be a fish'n'chipsről szóló cikkhez :)

*állítólag ez ad neki egy plusz ízt, biztos az ólom :) bár ilyet még nem láttam élőben, állítólag már csak a nagyon klasszikus helyeken lehet így kapni

gombaaa!

gombakrémleves lesz ez most.


nem vmi nagy cucc, de most meglepően finom lett, magam se értem igazán, mitől, nem raktam bele szarvasgombaolajat vagy erdőkivonatot, hát vannak ilyen rejtélyes dolgok* :)


- kb 30-40 dkg gomba, 2 közepes krumpli, pár szál újhagyma, 1-2 gerezd fokhagyma: minden felkockázva, felaprítva, szétnyomva


- olivaolajon mindent megfuttatni, pár perc múlva zöldséglevessel/húslevessel/erőleveskockával felengedni, só, elég sok bors (a gombához nálam majdnem mindig...)

- ha minden puha (ez ugye a krumplit jelenti, annak kell igazából csak idő), botmixert neki, 1 dl tejszín, kakukkfű, rozmaring

- sajtos - újhagymás pirítós volt hozzá

és igen, tényleg ilyen sárszíne lesz, pusztán önmagától... így próbáltam a képen inkább igazságtalanul inkább a pirítóst előtérbe helyezni és sejtelmes árnyékba burkolni a levest magát :)

megjegyzés:

a krémlevesekbe majdnem mindig teszek krumplit, h. ne kelljen pluszban keményítőzni, ill. eleve érdemes figyelni, h. ne engedje fel az ember túl sok folyadékkal, sztem úgy jó, ha alapvetően a zöldségmennyiség adja meg a sűrűségét.

*ennek oka egyaránt lehetett a Plútó és a Vénusz szerencsés együttállása, a gombatündérek jókedve vagy csak az, h. vmi vidám jutott épp eszembe, mikor a kakukkfüvet beleszórtam... mondom, rejtély és kész :)

nyögvenyelős dukkah-os poszt

nos. miután eléggé úgy tűnik, hogy az első bejegyzésemen, ami igazából már nem is az első, hanem a második, gonosz és makacs átok ül, vágjunk bele egy harmadikkal :)

párszor megfordult a fejemben a mindenféle technikai szötymörgések között, h. kicsit sajnálom, h. a blog csak egy virtuális termék, különben rég kib...tam volna az ablakon, hogy csak úgy csattan...  aztán persze lementem volna érte, bocsánatot kértem volna és kibékültünk volna :)

így viszont nincs kin kitöltenem a dühöm.  Lujzát (laptop) is megfenyegettem már többször, hogy kirakom a hóra, ha nem csinálja meg, amit mondok,  és már komolyan fontolgattam, h. fantomblog marad szegény citromdisznó egész életére. 

úgyhogy most izgulás van kicsit, h. Lujza, a blog és én összeszedjük magunkat, ami persze nevetséges, hiszen átlagos felhasználónak tartom magam, átlagos igényekkel, és nem tartanám szükségesnek, h. elvégezzek egy tördelőtanfolyamot egy blog kedvéért, viszont azt igen, h. úgy nézzen ki,  ahogy én akarom :)

kezdjük vmi veszélytelennel... vmi egyszerűbbel...  ezt múlt héten ebédeltem meg egyik nap:

krumplipüré (ezt nem nagyon ecsetelném, az egyetlen titka a forró tej apránként hozzáadva, meg h. persze vajjal lágyabb - jobb az íze, mint margarinnal...)

füstöltsajtkockák (lusta voltam elővenni a reszelőt)

dukkah

na itt azé megállhatunk egy kicsit. a dukkah egy keleti, pontosabban eredetileg egyiptomi fűszerkeverék, szezámmagból, mogyoróból, korianderből és római köményből, minden megpirítva - összetörve - összekeverve. többek közt itt lehet róla bővebben olvasni, ahol recept is van hozzá, azért nem írom le külön. készen is lehet kapni, én a Nagycsarnok aljában az Ázsiában pl láttam már, de nem nagy fáradság megcsinálni, és hűtőben sokáig elvan.

és tényleg léteznek a fázisok, amikől Chili ír, h. először minden ehetőre szórja az ember tesztjelleggel, aztán mindig tart otthon, ajándékozza - ajánlja másoknak is, és kísérletezik :)

így is lett.