strandoló medvék!

eredetileg Flóra szülinapjára készült. most még/már nincs kifejezetten strandidő, bár nem hiszem, h. a gumimacikat ez nagyon érdekli :)
inkább egy ötlet, mint recept. maga a torta semmi extra. egyszerű 4 tojásos piskóta kapcsos tortaformában megsütve, eperdarabos - eperpürés - tejszínhabos krémmel megtöltve.

a díszítéshez az ötletet vmi régesrégi Praktika újságban láttam, persze nem minden díszítőelemet kaptam hozzá pontosan úgy, ahogy ott designolták, így ilyen lett.

a gumimatracok és az úszógumik pillecukorból vannak, a pálmafák törzse csokiba mártott ostyarúdból, az ágak pedig zöld savanyú gumikígyókból, a homok darált háztartási kekszből. a tortazselét kék ételfestékkel megszíneztem, és mikor a piskótára öntöttem, kb egyharmadát letakartam egy kerek tállal, h. oda ne folyjon be a zselé, így képződött a kis félsziget, ahol napoznak a medvék. mielőtt teljesen megdermedt volna, kicsit megfodroztam a tetejét, h. hullámozzon a zselévíz.
kb ennyi, de nekem tetszik, és jó volt vele elmókolgatni :)

szánsájnregi

szegénynek rossz véget ért a bíccselés, kicsit túllazázta

hát ezt sajnos nem bírtam ki:



de aki végignézte, annak jutalmul itt van ez a kép is, ahogy a kis honmedvék összegyűlnek, similis simili gaudet (családi változatban: simlis a simlisnek örül :) )

fotó: Volker Schubert

találtam egy filmet arról is, h. hogyan készül a gumicukor, de azt nem rakom ki, különben lehet, h. egy életre elmegy a kedvetek a gumicukorevéstől, én is meginogtam egy pillanatra :S

epres pizza

ezt még tavaly találtam, itt, a Macikonyhában, de akkor már nem volt eperszezon, így fel kellett venni a Hosszútávú Listára.
tudom, már most sincs eperszezon, de vmikor kénytelen vagyok utolérni magam :)
egy másnapos zombiállapotban készült egy másik pizzával együtt, erről nemsokára bővebben.
eléggé készültem rá, és be is váltotta a hozzáfűzött reményeket... szaftos és ropogós egyszerre, nem túl édes, tehát szerencsére egyáltalán nem péksütiszerű vagy bármi ilyesmi, a bazsalikomtól meg a sok epertől pedig nagyon friss íze van.
és nagyon szép is, ennyire:

nagyjából ugyanúgy készült, ahogy Macinál, csak a tésztájából kihagytam a darált mandulát, mert nem volt otthon. azzal biztos még jobb.
így gyakorlatilag egy teljesen sima pizzatésztát csináltam (liszt, víz, élesztő, só), mikor megkelt, kinyújtottam és megkentem eperszósszal (kb 20 dkg epret 2 zacskó vaníliás cukorral összefőztem, aztán összeturmixoltam). megszórtam darabolt eperrel, mozzarellaszeletekkel, hámozott - felezett mandulával és kevés barnacukorral, kicsit még készen is kelesztettem, aztán nagyon forró sütőben megsütöttem. mikor elkészült, csíkokra vágott bazsalikomot szórtam még rá.
hejj! happy hangover day to all!

Piknik Fesztivál, Esztergom - design: Laki Eszti, fotó: Volker Schubert

 

epres túrógombóc eperszósszal és rozmaringos/mentás tejföllel

van egy évek óta bevált, tökegyszerű túrógombócrecept (az Ínyesmester Szakácskönyvéből), amit családilag használunk, nem kell pihentetni, semmi, amíg forr a víz, összekeverem a cuccost és kész. az eper meg mostanában mindenbe kötelező elem, amibe csak bele lehet passzintani valahogy :)

az eper - tejföl barátságáról már áradoztam egyszer, a túrógombóchoz meg amúgyis tejföl - porcukor jár, hát most kicsit megbindzsiztem, mert az eper - rozmaring meg az eper - menta is adta magát. kipróbáltuk mindkettővel, kinek melyik fekszik jobban. nem tudtuk eldönteni. nekem talán kivételesen a rozmaringos jött be jobban, ami - az akut mentafüggőségemet ismerve - elég nagy szó.

házitúró, házitejföl a legjobb hozzá, de akinek nincs Sanyi bácsihoz fogható tejtermékdílere, azért ne keseredjen el.

hozzávalók:

50 dkg túró

3 tojás

5 dkg vaj

25 dkg liszt

zsemlemorzsa (+a pirításhoz kevés napraforgóolaj)

kb 50 dkg eper (30 a gombócokba, 20 a szószba)

2 ek cukor (ill. ízlés szerint)

2 ek eperlekvár

3 dl tejföl

rozmaring (lehetőleg őrölt)
porcukor

menta

1 ek mentaszirup

a túrót habosra keverem a tojássárgájákkal, kevsé sóval és a vajjal, majd összevegyítem a liszttel és a habbá vert fehérjével. vizes kézzel gombócokat formázok belőle, mindegyik közepébe egy-egy epret teszek, és sós vízben kifőzöm.

a zsemlemorzsát közben megpirítom, a gombócokat megforgatom - összerázogatom benne.

az eperszószhoz a darabokra vágott maradék epret, az eperlekvárt és a cukrot összeforralom - összesűrítem.

a tejfölt kettéozstom, kikeverem a mentalevelekkel és a mentasziruppal, illetve a rozmaringgal és kevés porcukorral.
aztán mehet a fakultatív szószfelhasználás :)

almasör + eper

vártam az indián vénasszonyokra, h. kicsit még visszahozzák a meleget, kicsit be is néztek, hálás is vagyok érte piszkosul, de többre már nem nagyon számítok, úgyh. ezzel a poszttal ezennel most elbúcsúztatom az idei nyarat.

ez a délután pedig még nyár elején talált ránk, de nem akartam azért veszni hagyni, mert már nem aktuális a sztori... én magam is folyamatos update-re szorulok, hát most így teszem meg :)

az úgy volt, h. Párkányban voltunk az Aquaphone - on Bencussal meg Putterral még júniusban vmikor, és vártuk a Jóvilágvan koncertet, mikor jött Réka, h. mennyi epret szedett egész nap és ki van purcanva.
reklamáltunk kicsit, h. akkor hol az a jó sok eper, kiderült, h. Pálnál van egy nagy dobozzal a kocsmában.
amúgyis volt egy ilyen ötlet, h. átnézünk a Greenbe, Putiban pedig addigra már meg is fogalmazódott a terv, h. akkor átmegyünk és almasört fogunk inni eperrel.
mondanom sem kell, h. mind a hárman oda voltunk meg vissza, h. juhúúú, milyen jó lesz nekünk!

és tényleg.

(a staropramenes korsó ne tévesszen meg senkit, almasör volt az a javából)

Puti metodikai útmutatót is adott, nehogy ott szerencsétlenkedjünk össze - vissza tudatlanságunkban, tehát az eper - almasör kombó a következőképpen fogyasztandó a legnagyobb élmény érdekében:

1. vegyél egy epret a szádba (ne legyen túl nagy, az csak kényelmetlenséget okoz)
2. a szájpadlásoddal enyhén nyomd össze, h. kicsit kipréselődjön a leve
3. kortyolj rá almasört, ezzel együtt már az epret is lenyelheted
4. lélegezz ki, h. a legjobban áramolhassanak az aromák :)

csodás félóra volt. kívánhatni se lehetne szebbet. a nyár egyik legszebb délutánját kaptuk ajándékba.
egy kis időre a helyükre kerültek a dolgok és mi is a helyünkön voltunk.

aztán persze elmúlt.
jött megint a ziláltság és kezdhettünk újra kirakósozni :)

a Jóisten uzsonnája

az utóbbi napokban elég nyomoronc kedvem volt

ma viszont hamar végeztem, és elmentem a nagycsarnokba, mert az mindig felvidít :)

éééééééééés, tádámm, tádámm:

AZ ÉV ELSŐ EPRE :)

rögtön az első gondolatom az volt, h. a Jóisten uzsonnája lesz belőle - azaz tejfölös eper








nem akartam volna csak úgy bekapkodni a szemeket, egyszerűen meg kell adni ennek a módját, nincs kecmec

bár Hamvas júniust ír, igaza is van, vagy legalább május - de hát nem várhattam addig

a porcukrozásban viszont nem tudok neki igazat adni - sohasem porcukroztam semmilyen gyümölcsöt és nem is tervezem ezt a dolgot megtenni

viszont az tény, h. ezek még nem azok az igazán jóízű eprek, úgyh. a tejfölbe kevertem egy kis mézet

meg egy pici citromlevet is facsartam bele

ehhez persze házi tejföl kell, minden más kizárva

a legjobb persze az lett volna, ha Esztergomban vagyok, mert akkor lehetett volna Sanyi bácsi - féle tejföl... így csak csarnokos nénis lett, de nem baj, majd júniusban, Esztergomban csinálok még egy kört, klasszikusan, egye fene, porcukorral, pincehidegen, fél négykor, sziesztából ébredve... alig várom

jó lett volna legalább egy napsütéses képet csinálni hozzá, annyira szerettem volna kiülni az erkélyre, h. ott egyem meg, ha már szőlőlugasunk nincs is itt a Csalogány utcában...de esett az eső
majd júniusban meglesz ez is

szóval nagyon úgy néz ki, h. ez volt a bemelegítő kör, és az autentikus kivitelezés még várat magára kicsit... de remélem, ezt elnézi Hamvas, Isten és az eprek is :)

és vajon mi lehet az angyalok reggelije...? vagy mit vacsorázik az ördög...? :P