paprikás - olivás pogácsa

házibulájra voltam tegnap hivatalos, a Népszínház utcába

miután sikerült a hajnali fél5ös kelés után nem bealudnom a laptop fölött délután, rájöttem, h. pogácsasütős kedvem van és nem csak a bort viszem, hanem azt is

elkezdődött persze a vergődés, márnincsidőkeleszteni, deháthamégis, nincsitthonélesztő, lekénemenni, nemismindegyikreceptbekell, deolyanszépmagasakatlennejó, vanitthontúróneinkábbabból? stbstb

egy cheddarsajtos - chiliset gondoltam ki meg egy fokhagymás - zöldfűszerest

ehhez képest lett ez :)

lemondtam a túróról, mert ugye ketté akartam venni az adagot, és a chilis - cheddaroshoz nem illett volna vhogy

aztán eszembe jutott a paprikával töltött olivám

meg a paprikás kifli :)

végül Anya receptét vettem alapul, amit csak úgy emlegetünk, h. "a sós"

"sütünk sósat a locsolóknak?" "mit vigyünk szombaton, csináljak egy sósat?" na akkor az ez

ez persze úgy hangzik, mintha ez lenne az egyetlen sós rágcsa/sörkorcsolya/pogácsarecept, amit ismerünk és használunk, pedig nem :) nagyon nem :)

szárított élesztő van benne, nem kell keleszteni, csak hűtőben pihentetni, gondoltam, ennyit még kibírok időben

az alaprecept:

50 dkg liszt

25 dkg margarin

2 tojás sárgája (a fehérjét lehet használni a kenéshez)

1 tasak szárított élesztő (7g-os)

2 tk só (legalább, de meg kell kóstolni, kellemesen sósnak kell érezni, de kifejezetten - érezhetően sósnak)

1 pohár tejföl

összegyúrni, 1-2 órát hűtőben pihentetni, nyújtani, szaggatni, helló

mi mondjuk aztán általában úgy szoktuk, h a felét sajtosrúdnak, a másikat szezámmagos pogácsának

de volt már, h. diót tettünk a tetejére meg fűszeres sót

hát én annyit változtattam ezen, hogy:
a lisztet nem mértem, még jó, h. bontatlan zacskó volt, a felét könnyebb volt belőni mennyiségileg (többet raktam amúgy végül, az oliva nedvessége megkívánta)

vajat tettem bele margarin helyett, 20 dekát, annyi volt itthon

a maradék zsíradékot kb 2 ek olivaolajjal pótoltam

2 egész tojás ment bele, mert hirtelen nem emlékeztem jól, h. hogy is van a recept :)

az olivát apróra vágtam (azért kell apróra, h.aztán rendesen lehessen szaggatni), azt is belegyúrtam, és tettem hozzá legalább 3 tk őrölt paprikát

mivel nincs az albiban gyúródeszka, és nincs pogácsaszaggatónk, a konyhaasztalon szaggattam ki felespohárral, mert az persze volt dögivel :P (stampó, nem konyhaasztal)

közben megittam egy áfonyás - citromos vodkaszódát, bemelegítés mián

na de hogy MILYEN felespohárral történt mindez, közben végig röhögtem :)

(ez az egyetlen kép sajnos, már mindet dobozba pakoltam, mire eszembe jutott, meg sötétedett is, nem volt kedvem mókolni, nem mutat sehogyse, tudom, azé is raktam melléjük a hercegeket, h. villantsák a fogsoruk legalább)

kis laposkák lettek, hagyhattam volna kicsit vastagabbra, csak féltem az elején, h. kevés lesz a mennyiség

aztán jöttem rá, h. nincs kenőtollam sem

úgyh. egy fogkefét áldoztam be erre a célra, persze még új volt :)

na itt már kezdett eléggé kollégiumi gasztrohangulatom lenni - hiányos konyhafelszerelés és tárgyak alternatív felhasználása címszavakkal :)

trappista - cheddar keveréket tettem rá (reszelve persze)

legközelebb kicsit több olivát raknék bele (ez egy 13 dkg-os doboz volt - töltő tömeg, lé nélkül) meg külön marinált paprikát, mert az olivatöltelékes paprikát egyáltalán nem lehetett érezni, de még látni sem :)

mikor Marci megkóstolta, jelentőségteljesen rám nézett és azt mondta, "szerelmes vagy"

pedig pont úgy éreztem, h. kicsit sótlan lett, nem mertem az oliva miatt durván sózni... úgyh. az igazság vhol a kettő között lehet, ami akkor azt jelenti, h. pont jó volt :P bár nem tartottam közvéleménykutatást

de elfogyott hamar

mondjuk az vicces volt, mikor az egyik srác megpróbált meggyőzni arról, h. "ebbe' tuti kömény van, érzem" :)

a Jóisten uzsonnája

az utóbbi napokban elég nyomoronc kedvem volt

ma viszont hamar végeztem, és elmentem a nagycsarnokba, mert az mindig felvidít :)

éééééééééés, tádámm, tádámm:

AZ ÉV ELSŐ EPRE :)

rögtön az első gondolatom az volt, h. a Jóisten uzsonnája lesz belőle - azaz tejfölös eper








nem akartam volna csak úgy bekapkodni a szemeket, egyszerűen meg kell adni ennek a módját, nincs kecmec

bár Hamvas júniust ír, igaza is van, vagy legalább május - de hát nem várhattam addig

a porcukrozásban viszont nem tudok neki igazat adni - sohasem porcukroztam semmilyen gyümölcsöt és nem is tervezem ezt a dolgot megtenni

viszont az tény, h. ezek még nem azok az igazán jóízű eprek, úgyh. a tejfölbe kevertem egy kis mézet

meg egy pici citromlevet is facsartam bele

ehhez persze házi tejföl kell, minden más kizárva

a legjobb persze az lett volna, ha Esztergomban vagyok, mert akkor lehetett volna Sanyi bácsi - féle tejföl... így csak csarnokos nénis lett, de nem baj, majd júniusban, Esztergomban csinálok még egy kört, klasszikusan, egye fene, porcukorral, pincehidegen, fél négykor, sziesztából ébredve... alig várom

jó lett volna legalább egy napsütéses képet csinálni hozzá, annyira szerettem volna kiülni az erkélyre, h. ott egyem meg, ha már szőlőlugasunk nincs is itt a Csalogány utcában...de esett az eső
majd júniusban meglesz ez is

szóval nagyon úgy néz ki, h. ez volt a bemelegítő kör, és az autentikus kivitelezés még várat magára kicsit... de remélem, ezt elnézi Hamvas, Isten és az eprek is :)

és vajon mi lehet az angyalok reggelije...? vagy mit vacsorázik az ördög...? :P

hogymikvannak

hát ez elég vad, de végülis... lehet végre csinálni igazi aranygaluskát :)