citromos tonhalas pizza rukkolával

ha másnapos vagyok, mindig pizzát akarok enni.
na jó, néha csípős - savanyú levest, néha sajtos tésztát, néha pogácsát is.
de pizzát, na azt mindig. kólával, hozzá filmnézés, közben elalvás, a nyál a párnára csorog, a szememen bugyborékol ki a szénsav, a gyomrom pedig megnyugszik lassan és hálás lesz a sok - sok szénhidrátért és zsírért, amivel megajándékozom.


kicsit most nehezített pálya volt, h. nekem kellett megcsinálni, nem csak megrendeltem valahonnan, hiszen egy másnap esetében a minimális energiafelhasználás fontos faktor, az ember keze könnyebben nyúl a telefonért, mint a liszteszacskóért.
de az epres pizza már be volt tervezve, úgyh. egyszerűbb volt erőt venni magamon, több tésztát csinálni és kettéválasztani, h. legyen vmi herzhaft is... (ez az egyik kedvenc német szavam, nincs igazán magyar megfelelője - egyszerre jelent fűszerest, tartalmasat és táplálót - kb)
szóval összekapartam magam valahogy, beharaptam élesztőt, mint Boborján, tíraríra, a maradékot meg kis cukorral megfuttattam :)
volt otthon rukkola, ez volt a kiindulási pont, azon kezdtem el agyalni, h. mi egészítse ki a kicsit csípős, kicsit diós aromáját. a hagyományos rukkolás pizzák (soksajtos/sonkás - paradicsomos) alapanyagok híján nem jöhettek szóba, annyira azért nem éreztem fittnek és tetterősnek magam, h. még a boltba is lemenjek.
hát lett egy sima pizzatészta (kicsit kevesebb sóval, h. az epreshez is jó legyen, de nem volt zavaró vagy ízetlen)
"szósz": kb 1,5 dl tejföl, 2 nagy gerezd fokhagyma, 1 citrom héja és a felének a leve, só, fehér bors
ezt a tésztára kentem
rá tonhalfilé (aprított, olajos, lecsöpögtetve)
apró darabokra vágott dió
reszelt sajt (tök sima, talán edámi volt, mozzarella jobb lett volna, h. kicsit könnyebb legyen tőle, de azt elhasználtam az epreshez)
forró sütőben megsütöttem, még forrón rácsavartam pár csepp citromlevet a maradék fél citromból, megpakoltam rukkolával, és jól megégettem a szájpadlásom.

ha már itt tartunk, másnap - témában elengedhetetlen alapmű Cserna-Szabó András és Derida Benedek műve, a Jaj a legyőzötteknek! c.  kult- és szakácskönyv. isteni szövegek, jól átgondolt felépítés, nagyon szép és stílusos kivitelben, hányószacskóval.
egyetlen háztartásból sem hiányozhat!

(kép és ajánló itt.)

epres pizza

ezt még tavaly találtam, itt, a Macikonyhában, de akkor már nem volt eperszezon, így fel kellett venni a Hosszútávú Listára.
tudom, már most sincs eperszezon, de vmikor kénytelen vagyok utolérni magam :)
egy másnapos zombiállapotban készült egy másik pizzával együtt, erről nemsokára bővebben.
eléggé készültem rá, és be is váltotta a hozzáfűzött reményeket... szaftos és ropogós egyszerre, nem túl édes, tehát szerencsére egyáltalán nem péksütiszerű vagy bármi ilyesmi, a bazsalikomtól meg a sok epertől pedig nagyon friss íze van.
és nagyon szép is, ennyire:

nagyjából ugyanúgy készült, ahogy Macinál, csak a tésztájából kihagytam a darált mandulát, mert nem volt otthon. azzal biztos még jobb.
így gyakorlatilag egy teljesen sima pizzatésztát csináltam (liszt, víz, élesztő, só), mikor megkelt, kinyújtottam és megkentem eperszósszal (kb 20 dkg epret 2 zacskó vaníliás cukorral összefőztem, aztán összeturmixoltam). megszórtam darabolt eperrel, mozzarellaszeletekkel, hámozott - felezett mandulával és kevés barnacukorral, kicsit még készen is kelesztettem, aztán nagyon forró sütőben megsütöttem. mikor elkészült, csíkokra vágott bazsalikomot szórtam még rá.
hejj! happy hangover day to all!

Piknik Fesztivál, Esztergom - design: Laki Eszti, fotó: Volker Schubert