citromos tonhalas pizza rukkolával

ha másnapos vagyok, mindig pizzát akarok enni.
na jó, néha csípős - savanyú levest, néha sajtos tésztát, néha pogácsát is.
de pizzát, na azt mindig. kólával, hozzá filmnézés, közben elalvás, a nyál a párnára csorog, a szememen bugyborékol ki a szénsav, a gyomrom pedig megnyugszik lassan és hálás lesz a sok - sok szénhidrátért és zsírért, amivel megajándékozom.


kicsit most nehezített pálya volt, h. nekem kellett megcsinálni, nem csak megrendeltem valahonnan, hiszen egy másnap esetében a minimális energiafelhasználás fontos faktor, az ember keze könnyebben nyúl a telefonért, mint a liszteszacskóért.
de az epres pizza már be volt tervezve, úgyh. egyszerűbb volt erőt venni magamon, több tésztát csinálni és kettéválasztani, h. legyen vmi herzhaft is... (ez az egyik kedvenc német szavam, nincs igazán magyar megfelelője - egyszerre jelent fűszerest, tartalmasat és táplálót - kb)
szóval összekapartam magam valahogy, beharaptam élesztőt, mint Boborján, tíraríra, a maradékot meg kis cukorral megfuttattam :)
volt otthon rukkola, ez volt a kiindulási pont, azon kezdtem el agyalni, h. mi egészítse ki a kicsit csípős, kicsit diós aromáját. a hagyományos rukkolás pizzák (soksajtos/sonkás - paradicsomos) alapanyagok híján nem jöhettek szóba, annyira azért nem éreztem fittnek és tetterősnek magam, h. még a boltba is lemenjek.
hát lett egy sima pizzatészta (kicsit kevesebb sóval, h. az epreshez is jó legyen, de nem volt zavaró vagy ízetlen)
"szósz": kb 1,5 dl tejföl, 2 nagy gerezd fokhagyma, 1 citrom héja és a felének a leve, só, fehér bors
ezt a tésztára kentem
rá tonhalfilé (aprított, olajos, lecsöpögtetve)
apró darabokra vágott dió
reszelt sajt (tök sima, talán edámi volt, mozzarella jobb lett volna, h. kicsit könnyebb legyen tőle, de azt elhasználtam az epreshez)
forró sütőben megsütöttem, még forrón rácsavartam pár csepp citromlevet a maradék fél citromból, megpakoltam rukkolával, és jól megégettem a szájpadlásom.

ha már itt tartunk, másnap - témában elengedhetetlen alapmű Cserna-Szabó András és Derida Benedek műve, a Jaj a legyőzötteknek! c.  kult- és szakácskönyv. isteni szövegek, jól átgondolt felépítés, nagyon szép és stílusos kivitelben, hányószacskóval.
egyetlen háztartásból sem hiányozhat!

(kép és ajánló itt.)

kecsketejes fagyi citrommal és mákkal

még Londonban láttam egyszer a Borough market-en kecsketejes fagyit.
hmmmmm.
és még egyszer: hmmmmmmmmmmm!
persze nem vettem, mert aranyárban volt, a Borough amúgy is elég drága meg fancy piac, de már akkor gyorsan felírtam, h. el ne felejtsem, h. csinálni akarok ilyet.
kiírták kis táblára, hogy hűűű meg hááá, milyen finom meg mennyivel egészségesebb, mint a sima fagyi.
(a kecsketejnek ugyanis egy csomó jó tulajdonsága van: majdnem olyan tápláló, mint az anyatej, véd az allergia ellen, fertőtlenít, erősíti az immunrendszert, segíti a vas felszívódását, vitamin- és ásványi anyag tartalma pedig nagyon magas.)
hittem én nekik mondjuk látatlanban is, h. ez elég ütős lehet.
vhol ráadásul azt olvastam, h. a Bibliában Ábrahám kecsketejjel összekevert havat csemegézett... hát mi ez, ha nem egy jel? lehet, h. csak vmi szövegfélremagyarázás/rossz vicc/ügyes marketingfogás, de olyan jó elképzelni :)


amúgyis, nekem bármi jöhet, ami kecsketejes vagy kecskesajtos - egyedül egyszer történt meg, falun, hogy a kecsketejes, a helyiek által enyhe eufémizmussal török kávénak nevezett (ld. még zaccos kávé) italt nem bírtam meginni, na az a párosítás korán reggel, ebből kifolyólag morcosan eléggé arculcsapott. blehh. ha nem érkezett időben az ember, és már csak az alja jutott a gyanús főzetnek, olyan volt, mint a Twin Peaksben Cooper ügynök álmában a kávé. és még ezután jött bele a kecsketej :)
és a kecskék is gonoszul mekegtek, félelmetesek voltak, tényleg.
amúgy szerettem ott lenni. meg a török kávét is szeretem. na jó, kicsit a kecskéket is.


szerintem még többféle ízvilággal is kísérletezni fogok kecsketejes fagyi témakörben, mert jó volt nagyon. egészen friss ízt ad neki a kecske, a citrom és a mák fanyarságával meg aztán tényleg szuper az egész.
tojás nélkül, főzés nélkül, fagyigépben készült.


figyelem: a kecsketej valamivel zsírosabb, mint a tehéntej, szóval ha vki változtatna az arányokon vagy más tejtermékekkel variálna, ezt érdemes figyelembe venni! jó hír viszont, h. a benne található  zsírsavak gyorsan felhasználható energiaforrást jelentenek, de nem tárolódnak testzsírként :)


hozzávalók:


3 dl kecsketej
1 dl tejszín
3-4 ek méz (illetve ízlés szerint)
1 citrom héja és leve
8 dkg darált mák


mindent összekevertem, aztán fagyigépben pörgött , amíg kész nem lett :)
hát ennyi. nem egy nagy cucc, a kecsketej beszerzése talán még a legnehezebb pontja. annál inkább megéri.


a képen azért ilyen darabos, mert már csak a maradékot fotóztam, ami vissza volt ugye fagyasztva és ezért kicsit bekásásodott, de frissen jóval krémesebb. és csaltam is, mert olyan jó volt, h. nagyon kevés maradt, és a pici tálka oldalába kellett tunkolni a maradékot, h. kinézzen valahogy a fotó sarkában :)

kapros - vajas gnocchi

ez volt ma a reggeli és az ebéd egyben.

az éjszakai műszak mindig megzavar kicsit. éppen ebédidőben kelek fel, amikor a szervezetem értelemszerűen vmi reggeliszerűt kívánna, ami viszont sokszor nincs otthon, így általában vagy nem eszem még pár óráig semmit, nehogy még jobban megzavarodjak, vagy elintézem egyben a reggelit és az ebédet.
ráadásul ugye sokszor nem bírom ki reggel 6kor hazafelé menet, h. ne vegyek valamit az éppen kinyitott pékségben (ahol minden forró, puha, isteni és jajj), sonkás - sajtos levelest vagy nutellás kiflit vagy pizzás tekercset, amit még a hazafelé úton szégyenteljes módon betolok, kb úgy, mint aki 3 napja nem evett, ez viszont kétségkívül vacsorának számít, nem is minden bűntudat nélkülinek. néha reggelinek hívom, de hát a szervezetet nem hiszem, h. be lehet sapni a napszakokkal, ha kalóriafeldolgozásról van szó.

tudom, mindez nem tesz vmi jót, sőt, totál káosz :) de hát már nem sokáig tart, meg amúgyis, annyira nem vagyok merev a napszakokban meg az étkezésnevekben... reggeliztem már fagyit is, meg pörköltet is :)

voltam a héten csarnokban, vettem gyorsan friss kaprot, amíg még lehet...
(pohár vízbe tettem, összefonnyadt 2 nap alatt kicsit így is, utána olvastam, h. nedves papírtörlőben kell a hűtőben tartani, úgy marad friss)
kész zacskós gnocchit kifőztem enyhén sós vízben (20 dkg volt kb -> egy nagy adagra vagy 2 kicsire elég), leszűrtem
közben serpenyőben megforrósítottam 1 evőkanálnyi vajat
(igazából szívem szerint itt dobtam volna bele a kaprot, mert megint bennem volt a zsályás vaj mint kiindulópont, de tudtam, h. a kaprot inkább a végén jobb, h. ne menjen el az íze - illata, szóval hagytam)
hozzáadtam a gnocchit, félbevágott olajbogyót (fél zacskó, tehát kb 5 dkg) és fetát kockáztam rá (szintén kb 5 dkg)
nagy lángon pirítottam pár percig, míg a gnocchik meg a fetakockák kicsit megpirultak (a keményebb fajta fetát jó használni hozzá, ami törik, nem a krémeset)
rácsavartam egy fél citrom levét + ráreszeltem a héját
só már nem nagyon kell rá, a feta meg az olivabogyó miatt, így csak fehér bors ment rá, meg a végén ugye a kapor, mikor már lezártam alatta a lángot, de még forró volt
ha lett volna otthon vmi natúr szardíniám, azt is tettem volna hozzá (saját levében eltettet, lehetőleg nem olajosat) meg egy kis fehérbort, de csak pár cseppet még az elején, h. le lehessen még pirítani, az volt a legjobb az egészben

el tudom képzelni ugyanezekkel az összetevőkkel spagettiként/metéltként is, hozzá esetleg cukkini/uborkaspagetti, mint pl itt, bár ez a recept is, meg a többi is, amiket találtam, nyersen használja fel, spagetti pótlására... én párolva gondolnám, a tésztával keveredve, ha kipróbáltam, beszámolok :)

kép most nincs, mert még mindig nincs gép, de már kezdek becsavarodni... :S

gnocchi mentás - citromos vajjal

volt kész gnocchim. csinálok én magam is, (erről később), de most vettem. jó óccsó vót.

vmi egyszerűre gondoltam hozzá, viszont nem akartam zsályás vajat. jó, oké, elismerem, h. klasszikus meg minden, tényleg jó is, de ezt a nagy egyeduralmat - elsőbbséget körülötte tésztafronton nem igazán értem azért.

arra gondoltam, h. a zsályát mentára cserélem. a citrom adta magát hozzá, a parmezán, mint klasszikus tésztakellék szintén (a madaras boltban kaptam 2000 Ft/kg áron, hát ugrándoztam örömömben, amúgy nem vetemednék magamtól ilyen úri hóbortokra, csak viszonylag ritkán, egy-egy elvadult pillanatban)

- a gnocchit forró - sós vízben megfőztem (elég neki pár perc), leszűrtem


- vajat forrósítottam, mentaleveleket dobáltam bele, frissen reszelt citromhéjat, kevés citromlevet is raktam hozzá, sóztam, borsoztam, a  végén még szárított menta is ment bele


- beleforgattam a kifőtt gnocchit, kicsit átpirítottam, parmezánforgácsokkal tálaltam

juhéjj!!! :)
igazán vidám, csusztának való ebéd volt azon a szürke, hideg vasárnap délután.

variációk egy reggelire

mint tudjuk, mindenki függ valamitől. én személy szerint elég sok dologtól.

többek között pisztáciás puding -, napfény- és avokádófüggő vagyok. hát ez van.

most az utóbbiról lesz szó.

fura dolog ez, van, aki egyáltalán nem érti, mondván, h. nincs is íze/vízíze van, drága is.

az elsőt cáfolnám, a másodikat elismerem, bár ha szemfüles az ember, azért rá lehet bukkanni elfogadható áron is. persze láttam már 500 HUF-ért is, de hát szerencsére semmi sem kötelező.

az tény, h. jól kell összeválogatni mellé az alapanyagokat és fűszereket, h. ne szoruljon háttérbe az íze, és az is tanácstalanná teheti a kezdő felhasználót, h. leginkább csak nyersen fogyasztható (legalábbis úgy érdemes, főzve megkeresedik), max. főtt - sült ételek kiegészítőjeként.

de hát minek is kellene megfőzni - sütni? önmagában tökéletes a színe, illata, textúrája...
és a másik neve alligátorkörte, ez annyira jó :)

(az avokádó név pedig az azték ahuacatl szóból jön, ami herefát jelent, mert a gyümölcsök párosával helyezkednek el a fán :) )
németül hívják Butterfruchtnak meg Butterbirnének is, hát asszem, ez is elég kifejező.

egyik reggel szendvics lett belőle, méghozzá kétféle is.

1. változat: feta sajt, bors, dió, avokádó (pici citromot facsartam rá, h. ne barnuljon be)

2. változat: vaj, parmezánforgácsok, avokádó, friss mentalevelek (szintén kis citrommal)

hát így.

szóval aki egyszer jót akar velem tenni, vegyen nekem egy herefát ajándékba, h. mindig legyen elég alligátorkörtém :)

persze egy pisztáciás pudinggal is boldog vagyok.

a napfényről nem is beszélve. az jönne jól most csak igazán.