karácsonyi előzetes és egyben utólagos: spekulatiusfagyi

hát, szégyen, nem szégyen, ez eredetileg, legelső formájában egy majdnem négyéves poszt. ez lett volna a legeslegelső citromdisznós recept, még 2009 januárjában, de annyit bénáztam, meg annyit szívatott a blogspot, h. azóta is itt mérgelődött szegényem a piszkozatok között... már nem haragszom rá, és a blogspotra sem, na meg újra aktuális lett, h. jön a karesz.

eddig odáig jutottam az adventi készülődésben, h. eldöntöttem, az idei főszín az ezüst lesz, adventi koszorú még sehol, csak pár ezüst színű girlandgombolyag, idén visszatartottam magam, h. megvegyem a fenyőágat a kis vietnami fiúcskától a Turmstrassén, emlékezve a tavalyi csalódásra, h. semmi illata sem volt (a fenyőnek, a fiúcskát nem tudom), és kínomban már azon gondolkoztam, h. meglocsolom advent illatú illóolajjal. és már kikerestem pár receptet, amit idén mindenképp... akadozva, de haladok... :) 

meg hát spekulatius mánia van, de az már hetek óta. itt is már kb. október elejétől lehet kapni a karácsonyi édességeket (idén az Aldi még jobban bekeményített, már szeptember elejétől - közepétől van minden!) a németek nagyon durvák az adventi - karácsonyi cuccokban, nem cicóznak. tavaly négyféle spekulatius aufstrich-et szereztünk be pl. (kenőke, csak utálom ezt a szót), először bizarrnak tűnt egy kekszes kenyérre kenhetős krém, de isteni. 

azóta mindenféle dolgok forognak a fejemben spekulatius felhasználási változatokról, izgulok, h. mind sikerüljön. így jutott eszembe ez a fagyi is. még vmi német oldalon (azt hiszem, a chefkoch-on) olvastam egyszer egy Lebkucheneis-receptet, az maradt meg, h. nagyon ki szeretném próbálni. aztán mikor legközelebb Berlinben voltam, szokás szerint felpakoltam egy csomó schokoprintent meg spekulatiust meg stollent meg mindenféle egyebet, aminek karácsonykor el is fogyott a nagy része, de egy zacskó spekulatius megmaradt. pedig ilyen szépek voltak.
 

a malmos volt a kedvencem. abból nem is raktam bele, h. minél több maradjon. meg biztos éreztem volna az ízén is a malmot. így csak elefántbukéja volt itt - ott.

hozzávalók: 
 

3 dl tej

2 dl tejszín

3-4 ek méz

3 tojás

2 ek barnacukor

25 dkg spekulatius (sztem Mese keksszel vagy vmi hasonlóval is éppen olyan jó lehet)

5 dkg szeletelt mandula

2 tk mézeskalács fűszerkeverék

1 tk fahéj

1 tk ánizs

5-6 szem szegfűszeg

2 szem szegfűbors

 

így készült:
 

1. a tejet a fűszerekkel és a mézzel együtt felforralom 

2. leveszem a tűzről, amíg még meleg, elkeverem benne egyenként a tojássárgákat (vigyázni kell, h. ne legyen túl forró, különben összerándul a tojás, de ne legyen túl hideg sem, mert akkor teljesen nyers marad) 

3. állni hagyom, aztán egészen kihűtöm, és ha egész fűszereket raktam bele, leszűröm, (bár sztem jó, ha van benne őrölt is, h. ne legyen olyan sápadt... persze minden attól függ, mi van kéznél) 

4. összekeverem a habbá vert tejszínnel, majd a barna cukorral és a szintén habbá vert tojásfehérjékkel 

5. fagyigépben kavarog legalább félórát, mikor már krémszerű, akkor rakom bele a morzsává tört kekszet meg a mandulát 


megjegyzések: 

- ez a mennyiség nekem nem fért bele a fagyigépbe, úgy saccolom, a mienk csak félliteres lehet 

- persze gép nélkül is lehet, a szokásos óránként - villával - átkavarós módszerrel 

- először kicsit ódzkodtam, h. menjen-e bele a fehérje is, azt hittem, gusztustalan lesz, de több ilyen receptet is láttam, pl Polcz Alaine-nél is, akinek általában hiszek, és végülis működött 

- a mennyiségeket nem méricskéltem, csak saccra vannak, a fűszereké is ízlés dolga, az édességét pedig pláne legjobb, ha mki magának lövi be (érdemes figyelembe venni, h. a keksz maga is édes, tehát nem baj, ha az alap annyira nem) 

- most, h. megnéztem direkt a chefkochon, találtam egy olyan parfét, ahol almalével meg cukorral gőz fölött veri fel a tojássárgákat, utána meg habbá vert tejszínnel kavarja el, úgy megy bele a keksz, hát mosmá ez is nagyon izgat, főleg az almalé miatt, majd legközelebb! remélem, nem 4 év múlva :)

 

a képen a fagyigép zurmog, próbáltam megörökíteni a dinamizmust, nem nagyon sikerült :)

kókuszos - csokis keksz

2006 óta K.Tominak készül, a Nagy Kókuszrajongónak. most már minden húsvétkor. meg néha máskor is, mint a mellékelt ábra mutatja.

egy régi Magyar Konyhából származik a recept, de így kb 10 év távlatából, amióta sütjük, már nem emlékszem, pontosan melyikből. ott is mint locsolóknak való szerepel, így vhogy nálunk is leginkább húsvéti klasszikusként maradt meg, pedig hát nincs benne semmi húsvét - specifikus :)

cserébe nagyon jó - kívül ropog, belül puha, nagyon kókuszos, kellőképpen csokis... szupperság!

3 tojást habosra keverünk 15 dkg porcukorral (fehéredésig), hozzákeverünk 6 dkg olvasztott vajat, 20 dkg kókuszreszeléket, 1 ek lisztet, egy csipet sót és 10 dkg kockákra vágott étcsokit.

sütőpapírra halmokat rakunk, kb 180 fokon 8-10 perc alatt megsütjük (tényleg nem kell neki sok idő).

az egyetlen trükkje, h. még forrón le kell kapkodni a papírról és ezt komolyan kell venni, mert ráragad. tapasztalat. kapkodni viszont óvatosan ajánlott, mert forrón néha hajlamos szétomlani kicsit, olyankor meg megégeti a forró csoki az ember kapkodó kezét.

de aztán már nincs vele semmi probléma.

országalma helyett országszilva, ráadásul kettő

idén baj van ezekkel a nevekkel.

már azt sem tudtam hova tenni, hogy az év fagylaltja a "házias vidámság" fantázianevet kapta, még annak tudatában sem, h. egy fehércsokis alappal készülő, szilvalekvárral, agárdi szilvapálinkával és fehéjjal megdobott fagyiról van szó, és hát ugye ahol feltűnik a pálinka, ott érthető módon a vidámság sem járhat távol... (jó esetben. néha  a vidámság az "őrület", az "agyelhagyás" és hasonló szavakkal helyettesíthető.)

elvileg ennyire vidám:

de azon is megütköztem először egy kicsit, h. miért szilvagombóc tortának hívják az év tortáját, miért nem lehet szilvásgombóc, flancolás vagy figyelmetlenség az ok vagy mi történhetett... aztán kiderült, h. a veresegyházi Sulyán cukrászda alkotásának semmi köze a szilvásgombóchoz, pont ezért a megkülönböztetés :)

így azért már mindjárt más.
elolvastam a receptet, izgalmasan hangzik!
azért még mindig visszarettenek a profi cukrászreceptektől... hogy 0,3 kg tojássárgája meg aranykrém meg kutyafüle... félelmetes :)
még jó, h. meg van adva egy hotline, amit fel lehet hívni kérdés esetén :P
gondolom, a cukrászdáé, kíváncsi vagyok, milyen kérdésekkel zargatták szegényeket :)
pl.
- mondja már meg, kedveském, mikor kell ezt majd megforgatni a prézliben?
- itt szenvedek már másfél órája, hogy lesz az a ... gombóc folyton a közepében?!?
- meg akarom csinálni a vejem szülinapjára, de nem szereti a szilvát - barackkal is jó lehet?

persze nem kóstoltam még egyik versenyző tortát sem, és így igazán igazságtalan ítélkezni, tudom jól, de a látottak/olvasottak alapján én is ezt választottam volna a három közül.
volt még egy túrógombóctorta, ami szintén nagyon jól hangzik, de a megjelenése őszintén szólva közel sem volt olyan impozáns, mint a másik kettőé - a harmadik pedig egy epres - vaníliás - csokis torta, név szerint Széchenyi - epres torta, ami biztos isteni, csak nekem személy szerint kicsit erőltetettnek tűnik a nevezés, hiszen a kiírásban elvileg követelmény, hogy a nevezett torták "jellemzően a magyaros ízvilágot tükrözik, és valamilyen formában az augusztus 20-i ünnephez kapcsolódnak" (forrás itt). ha valaki megmagyarázza nekem, h. ez azonkívül, h. Széchenyinek hívják, miért kifejezetten magyaros karakterű, ill. miért hívják egyáltalán Széchenyinek, akkor elfogadom... de így egyértelmű volt számomra, h. a szilvás lesz a befutó :)

alig várom gusztus 20-át :P

(a házias vidámság foróját a dunatv honlapján találtam, a szilvagombóc tortáról a fotók és a recept részletes leírása itt található.)