2013. augusztus 4., vasárnap

narancsos-kardamomos fahéjascsigatorta





na, hát nem készültem semmi nagy comeback-szöveggel, egyszerűen megpróbálok újra jelentkezni néha. írnivaló lenne sok, bár az, h. a Szimplában dolgozom konyhásnéniként (még mindig nem áll rá a szám a szakács szóra vhogy, azt hiszem, nem is fog :) ), egyszerre növeli a témák számát (ez, gondolom, nem szorul magyarázatra), de sajnos csökkenti is, egyrészt időhiányból fakadóan, másrészt pedig mert majdnem teljesen leálltam az itthoni főzéssel, ami iszonyúan hiányzik. mert a Szimpla konyhája is egy nagy játszótér, ami nagyon szuper, de azért nem minden menü-kompatibilis (nincs hely/nem megfelelő a sütő/az adott kipróbálnivaló nem tárolható jól/nem állnék neki nagy adagban/nagy mennyiségben túl drága lenne az alapanyag stbstb). viszont itthon már sokszor se energiám, se kedvem nem mindig marad kipróbálni valami újat, vagy akár reprodukálni valami régit.

így marad egyelőre a vekengés, aggódó sóhajok a blog sorsa miatt, lemondó legyintések, rossz érzések, á-úgyis-mindenki-gasztroblogot-ír-olyan-snassz-ez-már - felkiáltások, meg minden, ami ezzel jár.

azért néha felülkerekedek magamon, és akkor csinálok egy ilyet például.

van egy kedvenc cukrászdánk, a Mr. Minsch Kreuzbergben, ott árulnak hasonlót, mármint fahéjascsigatortát. minden süti 3 €, de rendes szeletek, és iszonyú finomak. leülni nem is lehet bent, csak egy kis sütikiadó-fizető ablak van, kint a járdán van pár asztal és pad, ha jó az idő, ott le lehet ülni, de ennyi. és a fahéjascsiga monstrumból is tortaszerű szeleteket vágnak, még nem nagyon találkoztam ilyesmivel. a csigakultúra itt amúgy is vmi szerencsétlen félreértés áldozata lett, van mondjuk mazsolás csiga (vaníliapudinggal, esetleg marcipánnal), mákos csiga, almás fánkcsiga, streuselschnecke (vmivel megtöltve, omlós morzsával a tetején, amitől már nem is nagyon tűnik csigának szegény) és a fahéjas (de azt pl. boltban, egyesével nem olyan gyakran kapni, legalábbis itt Berlinben), aztán annyi. kakaóscsigának nagy bánatomra még hírét sem hallották, ráadásul általában (kb 80 %ban) leöntik szegény csiguszokat azzal a borzasztó cukormázzal, amit amúgy rengeteg más péksüteményre is teljesen indokolatlanul ráerőszakolnak, fogalmam sincs, miért. az egyik török pékségben már olyannyira büszkék erre, h. egyenesen Zuckerschneckét árulnak :)

az alapul vett eredeti recept is cukormázazott, ezt persze kihagytam. ezt leszámítva ez egy kelttészta für dummies recept, ugyanis a tésztához valókat egyszerűen összedolgozza és hadd szóljon, mehet kelni. én kicsit máshogy csináltam, mivel friss élesztőt írt a recept, nem akartam volna futtatás nélkül csak úgy belekeverni. de így is eléggé tutira megy a recept (a kommentekből kiderül, h. sokan követték ezt és minden jól ment), kelt tésztától ódzkodóknak is ajánlom.

hozzávalók:

tészta:
1 kocka élesztő (42 g)/1 tasak porélesztő
120 ml langyos tej
80 ml langyos víz
60 g vaj
60 g cukor
1 tojás
1 tk só
480 g liszt
1-2 tasak narancshéj/1-2 bio narancs frissen reszelt héja
1 narancs leve (ha nem teszünk bele narancslevet, emeljük a víz mennyiségét 120 ml-re)

töltelék:
olvasztott vaj
őrölt fahéj
barna cukor

kenés:
1 dl tej
5-6 kardamomkapszula
kristálycukor

a tetejére:
szeletelt mandula

az élesztőt, ha friss, megfuttatjuk a szokásos módon egy kis kanál cukorral + a tej egy részével.
összekeverjük a száraz hozzávalókat, mélyedés a közepébe, bele élesztős lötty+maradék tej, víz, narancslé. (ha szárított az élesztő, egyszerűen a száraz hozzávalókhoz adjuk a nedveseket.) először géppel, majd kézzel dagasztjuk vagy 5-10 percig, amíg nem kezd szálasodni, ill. nem válik el az edény falától. kb. a kétszeresére kelesztjük.

téglalap alakúra nyújtjuk, megkenjük olvasztott vajjal, jó alaposan megszórjuk fahéjas barnacukorral. feltekerjük a hosszabbik oldalánál fogva, kb 1,5-2 cm széles szeleteket vágunk belőle. kivajazott kapcsos tortaformába fektetjük őket egymás mellé úgy, h. a szeletek egyik oldalát olvasztott vajba mártjuk, mindig ahhoz illesztjük a következő csigát. (mivel itt esztétikusabb, ha majdnem vagy pont egyforma vastagok a csigák, jobban járunk, ha először felvágjuk az egész tekercset, csak utána rakosgatunk.) megszórjuk szeletelt mandulával.

előmelegített sütőben (175 °C) szép pirosra sütjük (kb 25-30 perc), forrón megkenjük cukros-kardamomos tejjel (én az elején a kelesztéshez eleve több tejet melegítettem, beledobtam a kardamommagokat, azok végig áztak a tejben, aztán közvetlenül mielőtt kisültek volna a csigák, kidobtam a magokat, felmelegítettem a tejet még egyszer, bele a cukor, aztán lehet is kenni - az egyik kedvenc részem, mikor halkan sisteregnek a frissen kisült csigák, és szipákolják befele a forró tejet, jee!)

megjegyzés: 
- ha valaki nem akar cicózni a magokkal meg az áztatással, nyugodtan lehet persze őrölt kardamomot is a tésztába keverni, de én jobban szeretem az egész zöld kardamom ízét
- persze lehet mással is tölteni (marcipánnal, csokidarabokkal, bármivel), maga az alaptészta remekül variálható!

(a cicózni-t vajon hogyhogy nem húzta alá a helyesírás-ellenőrző, mikor a szipákolják-ot igen? hm.)