csokis-guaranás-kávés keksz

költözéshez készült, ennek megfelelően kifejezetten erőtadó - energetizáló célzattal.

a guaranával régóta akartam valamit kezdeni. rendeltem netről guaranaport, mert egy ideje ki akartam próbálni. mivel évek óta energiamínuszokkal küzdök, a standard kávé mellett sok mindennel próbálkoztam már, a matétól a gyömbéren át a ginzengig.

a guarana is klasszikus mindenre-jó cucc: a legerősebb természetes formában jelenlevő koffeinforrás, fogyaszt, stimulál, teljesítményt fokoz, de tovább tart a hatása, mint a kávénak, fájdalomcsillapít, jó a másnaposságra, enyhíti a hasmenést, csökkenti a trombózis kialakulásának veszélyét, gyorsítja az anyagcserét, meg amit éppen akarsz. semmi mellékhatása, a bennszülöttek - indiánok évszázadok óta használják stbstb.

én jellemző módon Ozorán találkoztam vele először, ott is ilyen vegán "energy ball"-okba rakták, amiben magok voltak, kókuszreszelék meg hasonlók.

árulják amúgy szirup formában is, testépítőknek van belőle müzliszelet jellegű valami, meg van egy brazil guaranaital is, többféle gyártótól, ami arrafelé kb nemzeti italnak számít.

egyik kedvenc ötletem a hangover chips, thai chili - guarana ízben :)

meg a sellős kávés cégnek is volt egy guaranás-kávés sorozata - szóval cégek használják, mint alapanyag, adalék, de házi felhasználása nem annyira elterjedt. ennek megfelelően recept viszonylag kevés található a neten, azok is jórészt csak turmixok, smoothie-k, meg egy két érdekesség, de azok főleg a kész itallal variálnak, pl. ez a jégkrém meg ez a süti.

én teszem turmixba, joghurtba ilyesmi, de jó lenne más felhasználási módokat is találni.

ami elég nehéz, mert egy barna porról beszélünk, ami a gyönyörű színes gyümölcsturmixokat jobb esetbe simán barnává, rosszabb esetben f*sszínűvé változtatja, és kicsit olyan íze van, mint a fakéregnek :)

ami még a legjobban bejött, h. kakaóba teszem.

de ez persze a költözéshez nem lett volna túl praktikus, így lett ez a keksz a vége.

ezt a receptet vettem alapul, nem is változtattam rajta túl sokat - kivéve, h. kicsit kevesebb csokit tettem bele, mert nem volt itthon 34 dkg :) és tettem bele zabpelyhet is, ha már egyszer erőnlét. na meg a kis barna csodapor volt a plusz.

a cup-hoz egy 2,5 dl-es bögrét használtam.

csokis-guaranás-kávés keksz (kb 40 db)

30 dkg csokichips vagy apróra vágott csoki (nálam sahneherb és magas kakaótartalmú (65 %) vegyesen)

1/2 cup (11 dkg) vaj

1 1/2 cup finomliszt

1/2 cup kakaó

1/2 tk szódabikarbóna

1/4 tk sütőpor

3 tk guaranapor

1 cup zabpehely

1/4 tk só

2 nagy tojás, szobahőmérsékleten

1/2 cup porcukor
1/2 cup barnacukor
2 tk instant kávépor
1 tk vaníliakivonat
1 tk rum (elhagyható)

- előmelegítjük a sütőt kb 160 fokra, kivesszük a tojásokat a hűtőből
- a csoki felét összetördeljük és a vajjal összeolvasztjuk (mikróban/gőz fölött), aztán félretesszük hűlni
- a csoki másik felét apró darabokra vágjuk
- összekeverjük a lisztet, kakaót, szódabikarbónát, sütőport és a sót
- habosra keverjük a tojásokat a cukorral, a rummal, a vaníliával meg a kávéporral
- hozzáadjuk a csokis-vajas keveréket, aztán pedig fokozatosan a liszteset is, ill. a maradék, kis darabokra vágott csokit, alacsony fokozaton géppel egynemű masszává keverjük
- sütőpapírra teáskanálnyi halmokat rakunk, picit lenyomjuk a tetejét, eligazgatjuk (nem fog nagyon szétfolyni, kiterülni, de azért jó, ha van egy kis hely közöttük)
- 12-14 percig sütjük (ha jól emlékszem, az enyémek legalább negyedórát bent voltak)
a recept szerint 24 darab lesz belőle, nekem lett vagy 40 :) lehet, h. csak a teáskanalam volt kisebb... meg mondjuk a zabpehely is hozzáadott a mennyiségéhez azért
mondjuk a klasszikus cookie-állaghoz (kívül ropogós, belül puha) lehet, h. jobbak a nagyobbak - ez mondjuk még napokkal később is ehető volt, pedig nem volt dobozban

pandakalács

ezt egyszerűen muszáj volt.

valószínűleg kevesen tudják, de a pandaság életérzés, sőt mi több, életszemlélet, hitvallás. mivel én is Panda vagyok, többet erről nem mondhatok - nincsenek is rá illő és megfelelő szavak. aki tudja, tudja.

legyen elég egy ide vonatkozó klasszikus:

panda és kalács, illetve kettő az egyben.

ez a panda nem tüsszent, mint a sokak számára már jól ismert videóban levő,

és ez a kalács sem hasonlít túlzottan fonott rokonaira.

a tésztáját nézve megközelítőleg megegyezik a kalácséval - kelt, édeskés, kakaós és natúr foltokból, illetve a zöld színű rétegből áll, melyet zöldtea por segítségével értünk el.

maga a tészta egy egyszerű, de nagyon finom és jól használható kalácstészta, nagyon jó vele dolgozni, és odacsapkodni az asztalhoz :)

a megvalósítás elég komoly felkészülést igényelt, a receptek áttanulmányozása mellett több tutorial videót is megnéztünk, tudván, h. itt most mókolásnak helye nincs, fontosak a mennyiségek és a pontosság, amit amúgy személy szerint hajlamos vagyok elnagyolni, de maga a rákészülés is funjoy volt.



ezt a receptet vettem alapul a mennyiségeknél. érdemes megnézni a wall of shame-et is az eredeti recept recept alatt, nagyon vicces kis pandák vannak ott :)

hozzávalók egy kb 60 dkg-os pandához:

- 230 g 550-es liszt (BL 80/kenyérliszt)
- 70 g 405-ös liszt (BL 55/süteményliszt/finomliszt)
- 30 g cukor
- 1 tojássárgája + tej elkeverve, úgy, h. a folyadék 210 g-ot adjon ki (1 közepes sárgája kb 15-17 g)
- 4,5 g só (1 teáskanállal tettem)
- 18 g vaj
- 4 g szárított élesztő
- 8 g matcha (zöldtea por), 10 ml forró vízben feloldva
- 8 g kakaópor, 10 ml forró vízben feloldva

a tészta elkészítése:

- a tojássárgáját enyhén felverjük a tejben és meglangyosítjuk (semmiképp se melegítsük túlságosan, nehogy összeugorjon a tojás)
- egy tálban összekeverjük a lisztet, cukrot, sót, élesztőt
- belekockázzuk a puha vajat és beleöntjük a tejes-tojásos folyadékot
- robotgéppel kb 10-15 percig dagasztjuk, míg rugalmas, egynemű tészta lesz belőle
- a kb 560 g-nyi tésztát háromfelé osztjuk - a legkisebbikbe (75 g) belegyúrjuk a kakaós pasztát (a kakaó mennyisége ugyan arányában jóval nagyobb a tésztához viszonyítva, de ez az állagon nem nagyon változtat, a szín eléréséhez viszont kell ennyi), 210 g-nyit üresen hagyunk, a maradékba (kicsit kevesebb, mint 280 g) pedig a matcha-koncentrátumot gyömöszöljük bele, míg egyszínű lesz
- 3 kiolajozott edénybe tesszük, a felületét is enyhén beolajozzuk, lefedve legalább 30 percig kelesztjük (kb a duplájára)


a formázás az alábbi videó szerint történt:

az elkészítésben rejlő valódi kihívást egyértelműen az összeállítás

jelenti. az ezt bemutató videó a pandákhoz hasonlóan

kínai tulajdonban van, ennek megfelelően csak

kínaiul (kantoniul) mondják el a hozzá tartozó mesét,

és minden elhangzó „hasznos” tipp dekólhatatlan, valójában

elsüvít az erre szakosodott érzékszerveink mellett.

ebből adódik, hogy többnyire csak a képi világra támaszkodhatunk - de megfelelő koncentrációs és beleérző képesség mellett ez esetben ez is megteszi. másodszorra nézve már úgyis tudjuk, hol lehet beletekerni, ahol úgyis csak magyaráz a pandatanár a tésztára mutogatva, de nem történik érdemben semmi.

- először a zöld tésztát nyújtjuk ki úgy, h. a sütőforma szélein mindenhol kicsit túllógjon

- levágunk a széléből egy csíkot (ez lesz a két füle között rész)

- a kakaós tésztából 4 egyforma gombócot formázunk, két vékony kígyót rittyentünk a feléből a fülének
- a levágott zöld csíkot összehengergetjük és közrefogjuk a kakaós kígyókkal
- a fehéret kinyújtjuk akkorára, h. kényelmesen betakarja a kígyókat, majd abból is levágunk egy hosszanti csíkot
- a másik 2 kakaós gombócból kisöndörgetjük a panda 2 szemét - bevizezzük két vékony csíkban a fehér tésztát, h. rátapadjanak, majd közéjük igazítjuk a levágott fehér csíkot
- a nagy fehér két szélét összecsipkedjük és hosszúkás batyuvá fogjuk össze, aztán a zöldet is összebatyuzzuk minden pandaarcalkatrésszel együtt, a szélét kicsit meghúzzuk, h. rá tudjuk hajtani a két végét
(az eredeti recept pont fordítva rakja össze, de az a panda elég bús pandának tűnt, csak úgy lógott mindene, ezért választottam inkább ezt a bugyolálós módszert, némileg professzionálisabbnak tűnt, mint összenyomni a szegény panda arcát a ránehezedő tésztarétegekkel.)

- beletesszük a kivajazott - kilisztezett formába és legalább még fél óráig kelesztjük

- 25-30 perc alatt megsütjük 180 fokon

- rácson hagyjuk kihűlni, bármilyen nagy is a kísértés, csak utána vágjuk fel :) a végében a szeletek biztos kis nyomorultak, de ez ne riasszon vissza senkit. meg hát azok is aranyos, szeretnivaló kis pandák, igazi karakterrel, ráadásul ugyanolyan finomak is.

itt van még egy vicces oktató videó, egy hongkongi háztartástan óráról, az egész folyamat végigkövethető benne:





megjegyzések:

- vannak receptek, amelyek ételfestéket használnak. ezt persze lehet, főleg, h. a matcha drágább megoldás, de annyival szebb a színe szerintem, h. aki teheti, használjon inkább teaport és kakaót
- további el nem hanyagolható pozitívum, h. a zöldtea hatása is érződik persze, szóval a megjelenés ellenére nem a legideálisabb kisgyerekuzsonna :)
- a kalács napokig puha marad konyharuhába + nejlonba bugyolálva
- utólag visszagondolva az egész nem akkora nagy ügy, mint elsőre tűnt - a formázásra kell odafigyelni, de amúgy egyáltalán nem nehéz megcsinálni szerintem, bár ezt egy kicsit félve mondom, látva mások beszorult fejű amorf pandáit a kommentekben :)


(a kalács és a poszt nem jöhetett volna létre Volker nélkül. köszi :) )

klasszikus reggelik 1. - párizsis zsömle kakaóval :)

oké!

szinte fogalom. életérzés.

van, amikor egyszerűen nem vágyom semmi másra.

építőmunkás - reggeli :)

vannak persze szabályok. sőt mi több, elég szigorú szabályok.

a terített asztal

a zsömle nem magos, nem császár-, nem rozsos, semmi fakszni. vizes zsemle.

a párizsi nem füstölt, nem sajtos, nem tavaszi. marha-, sertés-, max. baromfipárizsi.

a kakaó pedig csakis zacskós. a tetra packos, dobozos, üveges kakaók egyszerűen nem alkalmasak erre a célra. a főzött házi kakaót is felejtsük el kivételesen. az a kalácshoz való.

semmi más alapanyag nem megengedett. se margarin, se kockasajt, se semmi. az már egy másik sztori, az már szendvics. csak megzavarná az ideális ízkombinációt.

másik fontos pont, h. nem használhatunk kést. az esemény tökéletessége éppen mobilitásában rejlik, h. ez a reggeli bárhol, bármilyen körülmények között elfogyasztható. a zsömlét kézzel kell feltépni és zsebet képezni rajta, amibe a párizsit pakoljuk, a kakaó sarkát pedig ki kell harapni. csakis így képezhető megfelelő nagyságú lyuk, amin ki tudjuk szívni az igazi, házi kakaótól ízben, színben és állagban rendkívül messze álló, de mégis isteni és a maga nemében egyedülálló italt.

a mobilitás adottságát pedig értelemszerűen ki kell használni - ez a reggeli a szabadban - fűben fekve, padon, folyóparton ücsörögve fogyasztandó.

tuti ott lapul a kosárban... :)

a zacskó sarkát kiköpöd, fintorogsz hozzá, a fog nem szereti a műanyagot. a harapástól sorjás lyukon már jön is a lé. óvatosan megdöntöd a zacskót, hullámzik, ahogy kortyolsz. mintha csak anyatejet szívnál magadba, egy rég nem átélt érzést hozhatsz vissza tudat alatt egy pillanatra ezzel a mozdulattal.

a zsömle feltapad a szájpadlásodra, kakaóval leoldod, nagyot nyelsz... még egy harapás... apad a zacskó, végül teljesen lapos. letörlöd a morzsákat, körbenézel.

megbillen a táj... hopp, ez még mindig az Infopark... de mennyire más :)