kapros - vajas gnocchi

ez volt ma a reggeli és az ebéd egyben.

az éjszakai műszak mindig megzavar kicsit. éppen ebédidőben kelek fel, amikor a szervezetem értelemszerűen vmi reggeliszerűt kívánna, ami viszont sokszor nincs otthon, így általában vagy nem eszem még pár óráig semmit, nehogy még jobban megzavarodjak, vagy elintézem egyben a reggelit és az ebédet.
ráadásul ugye sokszor nem bírom ki reggel 6kor hazafelé menet, h. ne vegyek valamit az éppen kinyitott pékségben (ahol minden forró, puha, isteni és jajj), sonkás - sajtos levelest vagy nutellás kiflit vagy pizzás tekercset, amit még a hazafelé úton szégyenteljes módon betolok, kb úgy, mint aki 3 napja nem evett, ez viszont kétségkívül vacsorának számít, nem is minden bűntudat nélkülinek. néha reggelinek hívom, de hát a szervezetet nem hiszem, h. be lehet sapni a napszakokkal, ha kalóriafeldolgozásról van szó.

tudom, mindez nem tesz vmi jót, sőt, totál káosz :) de hát már nem sokáig tart, meg amúgyis, annyira nem vagyok merev a napszakokban meg az étkezésnevekben... reggeliztem már fagyit is, meg pörköltet is :)

voltam a héten csarnokban, vettem gyorsan friss kaprot, amíg még lehet...
(pohár vízbe tettem, összefonnyadt 2 nap alatt kicsit így is, utána olvastam, h. nedves papírtörlőben kell a hűtőben tartani, úgy marad friss)
kész zacskós gnocchit kifőztem enyhén sós vízben (20 dkg volt kb -> egy nagy adagra vagy 2 kicsire elég), leszűrtem
közben serpenyőben megforrósítottam 1 evőkanálnyi vajat
(igazából szívem szerint itt dobtam volna bele a kaprot, mert megint bennem volt a zsályás vaj mint kiindulópont, de tudtam, h. a kaprot inkább a végén jobb, h. ne menjen el az íze - illata, szóval hagytam)
hozzáadtam a gnocchit, félbevágott olajbogyót (fél zacskó, tehát kb 5 dkg) és fetát kockáztam rá (szintén kb 5 dkg)
nagy lángon pirítottam pár percig, míg a gnocchik meg a fetakockák kicsit megpirultak (a keményebb fajta fetát jó használni hozzá, ami törik, nem a krémeset)
rácsavartam egy fél citrom levét + ráreszeltem a héját
só már nem nagyon kell rá, a feta meg az olivabogyó miatt, így csak fehér bors ment rá, meg a végén ugye a kapor, mikor már lezártam alatta a lángot, de még forró volt
ha lett volna otthon vmi natúr szardíniám, azt is tettem volna hozzá (saját levében eltettet, lehetőleg nem olajosat) meg egy kis fehérbort, de csak pár cseppet még az elején, h. le lehessen még pirítani, az volt a legjobb az egészben

el tudom képzelni ugyanezekkel az összetevőkkel spagettiként/metéltként is, hozzá esetleg cukkini/uborkaspagetti, mint pl itt, bár ez a recept is, meg a többi is, amiket találtam, nyersen használja fel, spagetti pótlására... én párolva gondolnám, a tésztával keveredve, ha kipróbáltam, beszámolok :)

kép most nincs, mert még mindig nincs gép, de már kezdek becsavarodni... :S

sajtos brokkolikrém

tél vége felé különösen sokszor rámjön, h. zöldséget szeretnék enni. ez ilyenkor konkrétan, a szó szoros értelmében ZÖLDséget jelent, ennek megfelelően általában két dolog van, ami automatikusan beugrik ebben az esetben, h. mostazonnal ennem kell: a brokkoli és a spenót. ilyen vitaminhiány - vészhelyzetekben nyilvánvalóan szükségem van magára a zöld színre is, annyira szép volt ez a cucc is, a képeken nem jön át sajnos egyáltalán... de rögtön jobban lettem tőle.

persze, tudooom, fagyasztva egész évben kapható mind a kettő (brokkoli ráadásul ilyenkor is van friss), de ez a legkevésbé sem érdekel, inkább így placebózok, mint mondjuk ízetlen paradicsommal :) 

na és a brokkolit pedig azért is szeretem nagyon, mert egyrészt már a nevét is jó kimondani (BROKKOLI, BROKKOLI...!), másrészt mindig eszembe jut róla Márk, mikor azt mondta, h. kiskorában azért szerette, mert mindig azt képzelte, h. azok fák és ő meg megeszi őket és az milyen jó volt :)

meg a reklám is eszembe szokott jutni, amit mindig énekeltünk Andival, h. NA DE ITT JÖN, ITT JÖN BROKKOOOLIIII :)
- csehül még viccesebb, mint magyarul, hehe -

már csak egy fél zacskónyim volt, nem volt kedvem semmivel pároztatni, brokkoliízt akartam érezni és brokkoliszínt látni, így szendvicskrém lett belőle. sajtos brokkolikrém. vagy brokkolis sajtkrém. bár szándékaim szerint most inkább a brokkoli volt a domináns.

- a brokkolit picit sós - szódabikarbónás vízben megfőztem (na jó, ez így túlzás, őszintén szólva még ahhoz is lusta voltam, h. gázt gyújtsak, kapott mikróban 5 percet, h. kiolvadjon és megint 5öt magas fokozaton, h. megfőjön)

- leszűrtem (ez sem igaz, mert ehhez is lusta voltam, csak leöntöttem róla a vizet úgy nagyjából)

- összetörtem villával (hát ezt már nem lehetett lespórolni, mással mégse csináltathattam meg)

- belekevertem egy kis maradék tejfölt, 2 ek natúr krémsajtot, meg fetát is tördeltem bele (itt már érdekelt, h. milyen lesz, a lustaság hipp - hopp elpárolgott)

- só már nem kellett a feta miatt, borsot viszont tekertem rá azért

- ekkor megkóstoltam, már így is nagyon jó volt, de:

- eszembe jutott a perzsa fűszerkeverékem - egy időben nagyon rá voltam kattanva, mindenbe ezt tettem, van benne: dió, menta, koriander, hagyma, bors, petrezselyem - a maradékba kevertem egy keveset, hm - hm, jó lett így is, jeee

- pici citromlevet is el tudnék még bele képzelni, esetleg vmi karakteresebb sajtot, bár nekem most pont jó volt így, úgyis a brokkoli volt a lényeg

a faevésről és a gyerekségről nagyon eszembe jutott az Ami a szívedet nyomja... gyorsan el is olvastam a kedvenceimet megint :)

egy idő után elengedte magát, elege lett a fotózásból :)

variációk egy reggelire

mint tudjuk, mindenki függ valamitől. én személy szerint elég sok dologtól.

többek között pisztáciás puding -, napfény- és avokádófüggő vagyok. hát ez van.

most az utóbbiról lesz szó.

fura dolog ez, van, aki egyáltalán nem érti, mondván, h. nincs is íze/vízíze van, drága is.

az elsőt cáfolnám, a másodikat elismerem, bár ha szemfüles az ember, azért rá lehet bukkanni elfogadható áron is. persze láttam már 500 HUF-ért is, de hát szerencsére semmi sem kötelező.

az tény, h. jól kell összeválogatni mellé az alapanyagokat és fűszereket, h. ne szoruljon háttérbe az íze, és az is tanácstalanná teheti a kezdő felhasználót, h. leginkább csak nyersen fogyasztható (legalábbis úgy érdemes, főzve megkeresedik), max. főtt - sült ételek kiegészítőjeként.

de hát minek is kellene megfőzni - sütni? önmagában tökéletes a színe, illata, textúrája...
és a másik neve alligátorkörte, ez annyira jó :)

(az avokádó név pedig az azték ahuacatl szóból jön, ami herefát jelent, mert a gyümölcsök párosával helyezkednek el a fán :) )
németül hívják Butterfruchtnak meg Butterbirnének is, hát asszem, ez is elég kifejező.

egyik reggel szendvics lett belőle, méghozzá kétféle is.

1. változat: feta sajt, bors, dió, avokádó (pici citromot facsartam rá, h. ne barnuljon be)

2. változat: vaj, parmezánforgácsok, avokádó, friss mentalevelek (szintén kis citrommal)

hát így.

szóval aki egyszer jót akar velem tenni, vegyen nekem egy herefát ajándékba, h. mindig legyen elég alligátorkörtém :)

persze egy pisztáciás pudinggal is boldog vagyok.

a napfényről nem is beszélve. az jönne jól most csak igazán.