chilis-sajtos keksz

mostanában eléggé rámentünk erre a sós keksz-témára, állandó kísérletezés tárgya, pláne, h. édes keksz annyiféle van, sós meg jóval kevesebb, ami elég fura. persze, pogácsák, kézről kézre járó, jól bevált sós rúd receptek, köményes stanglik, oké - de most nem a sós rágcsákra - sörkorcsolyákra - borkorcsolyákra általánosságban gondolok, hanem csak a sós kekszekre. hát ott már elég gyér a kínálat, pedig a lehetőségek száma végtelen (lehetne)... és hát nem valami bonyolult vagy időigényes dolog.
Dr. Pepper koktél krékere volt az alap, mert azt csak 1 óráig kellett pihentetni, a másikat, amit kinéztünk, meg kettőt kellett volna, és elég sürgős volt a rágcsálás :)


chilis-sajtos keksz

hozzávalók:
26 dkg finomliszt
9 dkg kukoricaliszt (ropogósabb lesz tőle a keksz)
11,5 dkg reszelt sajt (gouda, kicsit parmezán)
17,5 dkg vaj 
1 ek csípős bio paprikakrém
2 tk darált chili
fél tk őrölt bors
2 tk só
1 tojás


a kétféle lisztet, sót, borsot, őrölt chilit összekeverem. belemorzsolom a kockákra vágott vajat. a tojást a paprikakrémmel enyhén felverem, aztán beleforgatom a sajtot. így már mehet a lisztes-vajas morzsalékhoz, az egészet összegyúrom. érdemes a végén megkóstolni, mikor már összeállt a tészta, kellemesen sósnak és csípősnek kell lennie, nem csak úgy éppenhogy érződnie a chilinek, ha nem volt elég erős vagy sós, javítom chilivel/sóval. 1 órát celofánba csomagolva hűtőben pihentetem. 4-5 mm vastagra nyújtom (ha kekszesebbet - ropogósabbat akarunk, lehet kicsit vékonyabb is, de akkor a sütésnél érdemes figyelni, nehogy leégjen). kiszúróval vagy késsel formára vágom, sütőpapírral kibélelt tepsiben, 200 fokra előmelegített kb 8-10 percig sütöm. tojással lekenni nem kell.

nagyon jól illett a Nők a pult mögött aktuális részéhez :)

meggyes - chilis marharagu

na, ezt már legalább egy éve ki akartam próbálni.
egy olyan könyvből való (oké, hívjuk inkább füzetnek), aminek majdnem minden receptjére azt mondtam első látásra is kapásból, h. hűűűhááá, próbáljukkiiiii!!
ez pedig a Holló és társa kiadó Könnyen, gyorsan, finomat c. kiadványainak Ínyenc ételek c. darabja. szeretem ezt a sorozatot, tele van megbízható receptekkel, guszta képekkel, gyakorlati tippekkel, plusz ötletekkel... olyan kellemesen német az egésznek a stílusa :)
ez is egy olyan jól kitalált komplett kis recept, klasszul kitalált fűszerezéssel és kerek ízvilággal, szeretem az ilyeneket nagyon.

Panni teker

hozzávalók 4 személyre:

70 dkg párolni való marhahús
1/2 - 1/2 tk őrölt bors, szegfűbors, fahéj és édes-nemes paprika (én többet vettem, legalább kétszer ennyit)
25 dkg vöröshagyma (2 nagyobb fej)
1-2 piros chilipaprika
2 gerezd fokhagyma
1 üveg meggybefőtt
1,5 dl erős húsleves
3 ek olivaolaj
só, bors
4 dkg dióbél

elkészítés:

- a húst megmossuk, kockákra vágjuk, a fűszerekbe forgatjuk
- lábasban 2 ek olajat felforrósítunk, a húst adagonként megpirítjuk rajta (3-4 perc), majd félrerakjuk
- a maradék olajom megpároljuk a vöröshagymát (kb 5 perc)
- közben hozzáadjuk a felaprított chilit és a zúzott fokhagymát, együtt pároljuk
- felöntjük a meggy levével és a húslevessel
- hozzáadjuk a húst
- lefedve, kis lángon pároljuk (sok idő kell neki, majdnem másfél óra!)
- az utolsó 10-15 percre, mikor már majdnem puha a hús, hozzáadjuk a meggyet is
- sózzuk, borsozzuk
- tésztával tálaljuk, rászórjuk az apróra vágott diót

tanulságok, megjegyzések:

- galuskával, rizzsel is jó lehet a könyv szerint, én spagettit vettem hozzá végül, bár volt egy párperces tarhonya - kilengésem :)
- nagyon jó ízt ad neki a meggy leve, de legközelebb kevesebb folyadékot vennék, kicsit túl leveses lett, de nem akartam volna keményítőzni - szóval sztem érdemesebb kevesebb meggylével, ill. húslevessel kezdeni, ha elfőne időközben, még mindig fel lehet engedni
- a chili íze a másnapi maradékból már elveszett, mondjuk nem raktam bele annyit, amennyit írt, mert nem ismertem a felhasznált chilit, h. milyen erős... de hát ez amúgyis totálisan szubjektív és ízlés - dolog, h. ki - mit - mennyire csípősen... csak a kóstolgatást tudom javasolni :)

tészta Natival

nagyon szeretek Natival főzni, sajnálom is, h. így, h. most Londonba költözik, ennek (is) vége szakad, legalábbis egy időre... de nem orrlógatok, tudom, h. fogunk még egy városban, egymás közelében élni - ez a tudat gyakorlatilag az egyetlen, ami a kommunákról és nagy össznépi együttlevésekről ábrándozó csutesznak segíteni szokott elviselni azt, h. földrajzilag távol legyen azoktól, akiket szeret

minden a Garay téren kezdődött, még 2006-ban, mikor együtt laktunk és sose volt pénzünk, és mindig 2-3 hozzávalóból meg az üres hűtőből kellett összerakni valami vacsorát :)

ez a tészta volt az utolsó együttfőzés, egész nap esett a hó és lökdöstük bele a hópelyheket a Rákos-patakba, meg tobzódtunk a keresztúri piacon, szétfilmeztük magunkat, este meg próbáltuk jobb belátásra bírni a hajam :)

 

- spagettitésztát főztünk ki

- leöntöttük chilis - mézes tejföllel

- ropogósra pirított húsos szalonnakockákat szórtunk rá

- a piacon házi füstölt gomolyát szereztünk, rámorzsoltuk azt is

- újhagymakarikákat dobáltunk a tetejére

klasszul kiegészítették egymást az ízek, szuper volt a délutáni filmnézéshez (maratoni My Name is Earl - bambulás, mi más, hehe)

good bye, Mandolka, see you soon!

ezt pedig útravalónak... :)