meggyes - chilis marharagu

na, ezt már legalább egy éve ki akartam próbálni.
egy olyan könyvből való (oké, hívjuk inkább füzetnek), aminek majdnem minden receptjére azt mondtam első látásra is kapásból, h. hűűűhááá, próbáljukkiiiii!!
ez pedig a Holló és társa kiadó Könnyen, gyorsan, finomat c. kiadványainak Ínyenc ételek c. darabja. szeretem ezt a sorozatot, tele van megbízható receptekkel, guszta képekkel, gyakorlati tippekkel, plusz ötletekkel... olyan kellemesen német az egésznek a stílusa :)
ez is egy olyan jól kitalált komplett kis recept, klasszul kitalált fűszerezéssel és kerek ízvilággal, szeretem az ilyeneket nagyon.

Panni teker

hozzávalók 4 személyre:

70 dkg párolni való marhahús
1/2 - 1/2 tk őrölt bors, szegfűbors, fahéj és édes-nemes paprika (én többet vettem, legalább kétszer ennyit)
25 dkg vöröshagyma (2 nagyobb fej)
1-2 piros chilipaprika
2 gerezd fokhagyma
1 üveg meggybefőtt
1,5 dl erős húsleves
3 ek olivaolaj
só, bors
4 dkg dióbél

elkészítés:

- a húst megmossuk, kockákra vágjuk, a fűszerekbe forgatjuk
- lábasban 2 ek olajat felforrósítunk, a húst adagonként megpirítjuk rajta (3-4 perc), majd félrerakjuk
- a maradék olajom megpároljuk a vöröshagymát (kb 5 perc)
- közben hozzáadjuk a felaprított chilit és a zúzott fokhagymát, együtt pároljuk
- felöntjük a meggy levével és a húslevessel
- hozzáadjuk a húst
- lefedve, kis lángon pároljuk (sok idő kell neki, majdnem másfél óra!)
- az utolsó 10-15 percre, mikor már majdnem puha a hús, hozzáadjuk a meggyet is
- sózzuk, borsozzuk
- tésztával tálaljuk, rászórjuk az apróra vágott diót

tanulságok, megjegyzések:

- galuskával, rizzsel is jó lehet a könyv szerint, én spagettit vettem hozzá végül, bár volt egy párperces tarhonya - kilengésem :)
- nagyon jó ízt ad neki a meggy leve, de legközelebb kevesebb folyadékot vennék, kicsit túl leveses lett, de nem akartam volna keményítőzni - szóval sztem érdemesebb kevesebb meggylével, ill. húslevessel kezdeni, ha elfőne időközben, még mindig fel lehet engedni
- a chili íze a másnapi maradékból már elveszett, mondjuk nem raktam bele annyit, amennyit írt, mert nem ismertem a felhasznált chilit, h. milyen erős... de hát ez amúgyis totálisan szubjektív és ízlés - dolog, h. ki - mit - mennyire csípősen... csak a kóstolgatást tudom javasolni :)

paprikás - olivás pogácsa

házibulájra voltam tegnap hivatalos, a Népszínház utcába

miután sikerült a hajnali fél5ös kelés után nem bealudnom a laptop fölött délután, rájöttem, h. pogácsasütős kedvem van és nem csak a bort viszem, hanem azt is

elkezdődött persze a vergődés, márnincsidőkeleszteni, deháthamégis, nincsitthonélesztő, lekénemenni, nemismindegyikreceptbekell, deolyanszépmagasakatlennejó, vanitthontúróneinkábbabból? stbstb

egy cheddarsajtos - chiliset gondoltam ki meg egy fokhagymás - zöldfűszerest

ehhez képest lett ez :)

lemondtam a túróról, mert ugye ketté akartam venni az adagot, és a chilis - cheddaroshoz nem illett volna vhogy

aztán eszembe jutott a paprikával töltött olivám

meg a paprikás kifli :)

végül Anya receptét vettem alapul, amit csak úgy emlegetünk, h. "a sós"

"sütünk sósat a locsolóknak?" "mit vigyünk szombaton, csináljak egy sósat?" na akkor az ez

ez persze úgy hangzik, mintha ez lenne az egyetlen sós rágcsa/sörkorcsolya/pogácsarecept, amit ismerünk és használunk, pedig nem :) nagyon nem :)

szárított élesztő van benne, nem kell keleszteni, csak hűtőben pihentetni, gondoltam, ennyit még kibírok időben

az alaprecept:

50 dkg liszt

25 dkg margarin

2 tojás sárgája (a fehérjét lehet használni a kenéshez)

1 tasak szárított élesztő (7g-os)

2 tk só (legalább, de meg kell kóstolni, kellemesen sósnak kell érezni, de kifejezetten - érezhetően sósnak)

1 pohár tejföl

összegyúrni, 1-2 órát hűtőben pihentetni, nyújtani, szaggatni, helló

mi mondjuk aztán általában úgy szoktuk, h a felét sajtosrúdnak, a másikat szezámmagos pogácsának

de volt már, h. diót tettünk a tetejére meg fűszeres sót

hát én annyit változtattam ezen, hogy:
a lisztet nem mértem, még jó, h. bontatlan zacskó volt, a felét könnyebb volt belőni mennyiségileg (többet raktam amúgy végül, az oliva nedvessége megkívánta)

vajat tettem bele margarin helyett, 20 dekát, annyi volt itthon

a maradék zsíradékot kb 2 ek olivaolajjal pótoltam

2 egész tojás ment bele, mert hirtelen nem emlékeztem jól, h. hogy is van a recept :)

az olivát apróra vágtam (azért kell apróra, h.aztán rendesen lehessen szaggatni), azt is belegyúrtam, és tettem hozzá legalább 3 tk őrölt paprikát

mivel nincs az albiban gyúródeszka, és nincs pogácsaszaggatónk, a konyhaasztalon szaggattam ki felespohárral, mert az persze volt dögivel :P (stampó, nem konyhaasztal)

közben megittam egy áfonyás - citromos vodkaszódát, bemelegítés mián

na de hogy MILYEN felespohárral történt mindez, közben végig röhögtem :)

(ez az egyetlen kép sajnos, már mindet dobozba pakoltam, mire eszembe jutott, meg sötétedett is, nem volt kedvem mókolni, nem mutat sehogyse, tudom, azé is raktam melléjük a hercegeket, h. villantsák a fogsoruk legalább)

kis laposkák lettek, hagyhattam volna kicsit vastagabbra, csak féltem az elején, h. kevés lesz a mennyiség

aztán jöttem rá, h. nincs kenőtollam sem

úgyh. egy fogkefét áldoztam be erre a célra, persze még új volt :)

na itt már kezdett eléggé kollégiumi gasztrohangulatom lenni - hiányos konyhafelszerelés és tárgyak alternatív felhasználása címszavakkal :)

trappista - cheddar keveréket tettem rá (reszelve persze)

legközelebb kicsit több olivát raknék bele (ez egy 13 dkg-os doboz volt - töltő tömeg, lé nélkül) meg külön marinált paprikát, mert az olivatöltelékes paprikát egyáltalán nem lehetett érezni, de még látni sem :)

mikor Marci megkóstolta, jelentőségteljesen rám nézett és azt mondta, "szerelmes vagy"

pedig pont úgy éreztem, h. kicsit sótlan lett, nem mertem az oliva miatt durván sózni... úgyh. az igazság vhol a kettő között lehet, ami akkor azt jelenti, h. pont jó volt :P bár nem tartottam közvéleménykutatást

de elfogyott hamar

mondjuk az vicces volt, mikor az egyik srác megpróbált meggyőzni arról, h. "ebbe' tuti kömény van, érzem" :)