2010. február 17., szerda

mentás csokitorta

Anyának készült, a szülinapjára.
odavan (eléggé el nem ítélhető módon) a mentáért, a csokiért is, a kettő kombinációjáért is... örültem is, h. kitaláltam, idén ez lesz, slusszpassz, levolt a gond :)
soha nem értettem a funnyogókat a "most akkor döntsd el, h. rágózol-e vagy édességet eszel" és hasonló megjegyzéseikkel, jelezvén, h. mentás dolgokat, pláne édességeket enni fújj, mert az csak fogkrémízű lehet.
hát nem. de persze mindenkinek szíve joga, h. azt gondoljon a mentáról, amit akar.


egyszerű kakaós piskótát sütöttem hozzá. ha jól emlékszem, 4 tojásból, 3-4 ek kakaóval, épp ezért vmivel kevesebb liszttel (csapott evőkanállal mértem),  és 4 ek vízzel szaporítva, h. ne legyen túl sűrű.
én úgy szoktam, h. először felverem a fehérjét, abba keverem egyenként a sárgájákat, aztán a lisztet - cukrot felváltva, kanalanként. így csak egy edényt kell mosogatni :) (meg egy pici küblit, amiben a sárgáják vannak, de az még belefér...)


a krémnél gondolkoztam egy pillanatra a csokipudingon, de mégis inkább tejszínes lett... sztem jó döntés volt. 2 dl tejszínt felvertem, egy kész fixálós alapot kevertem bele (utasítás szerint) meg 2 tábla vízgőz fölött felolvasztott (magas kakaótartalmú) étcsokit. cukrot csak keveset, mert ment bele legalább 3-4 ek mentaszirup is, és nem akartam, h. túl édes legyen. volt egy kis maradék mentalikőr még, szárított mentát is kevertem bele meg frisset is, felvagdosva - hát ennyi.


megtöltöttem, bevontam, mentás csokihullámokkal díszítettem (még Berlinből hoztam), meg zöld marcipángolyókkal - zöldborsó-hatás, h. kicsit mki megkavarodjon.... (egyszer egy egész zellerzöldjét tettem egy tortára, mert tó volt a teteje, kék zselével, gumicukorhalakkal. mindenem az avantgarde :) )


nem panaszkodott senki, h. rossz lenne, még csak azt se mondták, fogkrémízű, blöehh. pedig tettem bele egy kicsit :P (neheeemm, nem is)


L., mikor meghallotta, h. ilyet csináltam, azt mondta, pénteken lesz a szülinapja :) mondtam neki, h. én tavalyról máshogy emlékszem, de azt válaszolta, őt is félrevezették eddig.


azt hiszem, eléggé be lehettem már karcolva a szülinapos ünneplés mián, mert egyetlen éles képet sem sikerült csinálnom szegény tortáról... :)

2010. február 16., kedd

gnocchi mentás - citromos vajjal


volt kész gnocchim. csinálok én magam is, (erről később), de most vettem. jó óccsó vót.
vmi egyszerűre gondoltam hozzá, viszont nem akartam zsályás vajat. jó, oké, elismerem, h. klasszikus meg minden, tényleg jó is, de ezt a nagy egyeduralmat - elsőbbséget körülötte tésztafronton nem igazán értem azért.

arra gondoltam, h. a zsályát mentára cserélem. a citrom adta magát hozzá, a parmezán, mint klasszikus tésztakellék szintén (a madaras boltban kaptam 2000 Ft/kg áron, hát ugrándoztam örömömben, amúgy nem vetemednék magamtól ilyen úri hóbortokra, csak viszonylag ritkán, egy-egy elvadult pillanatban)



- a gnocchit forró - sós vízben megfőztem (elég neki pár perc), leszűrtem


- vajat forrósítottam, mentaleveleket dobáltam bele, frissen reszelt citromhéjat, kevés citromlevet is raktam hozzá, sóztam, borsoztam, a  végén még szárított menta is ment bele


- beleforgattam a kifőtt gnocchit, kicsit átpirítottam, parmezánforgácsokkal tálaltam




juhéjj!!! :)
igazán vidám, csusztának való ebéd volt azon a szürke, hideg vasárnap délután.


2010. február 9., kedd

gombaaa!








gombakrémleves lesz ez most.


nem vmi nagy cucc, de most meglepően finom lett, magam se értem igazán, mitől, nem raktam bele szarvasgombaolajat vagy erdőkivonatot, hát vannak ilyen rejtélyes dolgok* :)


- kb 30-40 dkg gomba, 2 közepes krumpli, pár szál újhagyma, 1-2 gerezd fokhagyma: minden felkockázva, felaprítva, szétnyomva


- olivaolajon mindent megfuttatni, pár perc múlva zöldséglevessel/húslevessel/erőleveskockával felengedni, só, elég sok bors (a gombához nálam majdnem mindig...)


- ha minden puha (ez ugye a krumplit jelenti, annak kell igazából csak idő), botmixert neki, 1 dl tejszín, kakukkfű, rozmaring

- sajtos - újhagymás pirítós volt hozzá

és igen, tényleg ilyen sárszíne lesz, pusztán önmagától... így próbáltam a képen inkább igazságtalanul inkább a pirítóst előtérbe helyezni és sejtelmes árnyékba burkolni a levest magát :)

megjegyzés:

a krémlevesekbe majdnem mindig teszek krumplit, h. ne kelljen pluszban keményítőzni, ill. eleve érdemes figyelni, h. ne engedje fel az ember túl sok folyadékkal, sztem úgy jó, ha alapvetően a zöldségmennyiség adja meg a sűrűségét.


*ennek oka egyaránt lehetett a Plútó és a Vénusz szerencsés együttállása, a gombatündérek jókedve vagy csak az, h. vmi vidám jutott épp eszembe, mikor a kakukkfüvet beleszórtam... mondom, rejtély és kész :)

2010. február 8., hétfő

variációk egy reggelire


mint tudjuk, mindenki függ valamitől. én személy szerint elég sok dologtól.
többek között pisztáciás puding -, napfény- és avokádófüggő vagyok. hát ez van.
most az utóbbiról lesz szó.

fura dolog ez, van, aki egyáltalán nem érti, mondván, h. nincs is íze/vízíze van, drága is.
az elsőt cáfolnám, a másodikat elismerem, bár ha szemfüles az ember, azért rá lehet bukkanni elfogadható áron is. persze láttam már 500 HUF-ért is, de hát szerencsére semmi sem kötelező.


az tény, h. jól kell összeválogatni mellé az alapanyagokat és fűszereket, h. ne szoruljon háttérbe az íze, és az is tanácstalanná teheti a kezdő felhasználót, h. leginkább csak nyersen fogyasztható (legalábbis úgy érdemes, főzve megkeresedik), max. főtt - sült ételek kiegészítőjeként.


de hát minek is kellene megfőzni - sütni? önmagában tökéletes a színe, illata, textúrája...
és a másik neve alligátorkörte, ez annyira jó :)
(az avokádó név pedig az azték ahuacatl szóból jön, ami herefát jelent, mert a gyümölcsök párosával helyezkednek el a fán :) )
németül hívják Butterfruchtnak meg Butterbirnének is, hát asszem, ez is elég kifejező.


egyik reggel szendvics lett belőle, méghozzá kétféle is.

1. változat: feta sajt, bors, dió, avokádó (pici citromot facsartam rá, h. ne barnuljon be)




2. változat: vaj, parmezánforgácsok, avokádó, friss mentalevelek (szintén kis citrommal)




hát így.


szóval aki egyszer jót akar velem tenni, vegyen nekem egy herefát ajándékba, h. mindig legyen elég alligátorkörtém :)
persze egy pisztáciás pudinggal is boldog vagyok.
a napfényről nem is beszélve. az jönne jól most csak igazán.