mai csokik

ma megkóstoltam a Cadbury Mallows with Turkish nevű dolgot.
kekszalap, rajta marsmallow, közepében gyönyörű ciklámen, enyhén rózsaízű Turkish delight ízű jam, beborítva Cadbury tejcsokival.
ajajj.
kb 5 perc alatt benyeltem fél doboznyit. csak úgy eltűnt bennem.
baj lesz a "mindent csak egyszer kóstolok meg, h. minél többféle ízélmény érjen" teóriával :)
hm. ahogy kerestem róla képet, láttam, h. van csokiban és kekszben is. nagyon helyes, így legalább nem számít egy terméknek :P


mondjuk a Turkish delight-ért úgy önmagában soha nem voltam oda, nem is értettem, h. Edmund a Narniában miért pont azt kér, mint ami szívének legnagyobb vágya, de hát azért elég meggyőzően eszi... ízlések és pofonok...
(de rühelltem ezt a mondást mindig, de nincs erre jobb - vagy van? kinek a pap, kinek a papné? :) az se jobb)
de ez csak alibi Turkish delight, hiszen amúgyis Turkish delight jam, ami eleve egy fogalomzavar, és csak annyit értenek alatta, h. rózsás, ami megint hülyeség, mert Turkish delightból is sok-sok fajta van
ráadásul nem is rózsalekvár van benne, csak ízesített almalekvár
hülyére veszik ezek a fogyasztókat :) megtehetik persze

a másik mai szerzemény pedig a Terry's chocolate orange popping candy segsations, ilyet kóstoltam már régebben, csak robbanócukor nélkül. pici narancsszelet alakot formázó csokikák, külön - külön becsomagolva, nagyon nett kis dolog.
bár a narancshoz nekem alapvetően jobban passzol az étcsoki (persze a robbanócukorhoz viszont nyilván jobban megy a tej) és kicsit robbanhatna jobban - de nem panaszkodom, beváltotta a hozzá fűzött reményeket :)

banános - kávés szotty

szeretem a rétegezett tyaff-tyaff desszerteket, ahol az egyik textúra áthatja a másikat, egy falat egyszerre ropog a keksztől vagy vmi magoktól, és egyszerre krémes - habos, neadjisten még friss - gyümölcsös is. de a legjobb az egészben általában a kekszréteg, jobb esetben alkohollal vagy kávéval meglocsolva. félig átázik, félig tartja magát - igazi szotty.


ez egy télies változat még így a végére, a banán meg a kávé íze annyira jó együtt, h. ajajj. erre persze nem én jöttem rá először, Nati rögtön felemlegetett vmi kávés - banános nyalókát a múltból, ami csodás volt - én nem emlékszem ilyesmire, amúgy sem vagyok nagy nyalókás arc, csak partikellékként használok ilyesmit :)


tálkába kekszet tördelek (most maradék spakulatiust, de sztem pl. zabfalatokkal vagy kakaós/mézes győrivel is nagyon jó lehet)
meglocsolom a következővel:
1 - 1,5 dl tej, 2 ek vaníliás cappuccinopor, 1 - 2 ek kávé összemikrózva
nem baj, ha van idő mindezt behűteni, mert a végterméket érdemes azonnal tálalni.


a tetejére ugyanis fagyasztott banánkrém kerül, amit itt tanultam, nemisbékától.


tehát a banánt alufóliába tekerve lefagyasztom, aztán hagyom félig kiengedni, és mikor már hagyja magát, robotgépben/merülőmixerrel habosra pürésítem (1-2 perc). felmerülhet a kérdés, hogy mire jó ez a fagyasztás - kiengedés játék, mire föl ez a sok eksön, de mindez már fizika, gondolom, máshogy rendeződnek ilyenkor a banánrészecskék :) mindenesetre megéri végigjátszani, mert egész más lesz, mint egy sima banánpép, elképzelhetetlenül krémes, és persze más gyümölcsökkel is kombinálható. én eddig eperrel párosítva próbáltam, szuper volt, pedig lényegében nem eszel mást, csak tiszta gyümölcsöt, és mégis... ejj.


a krém alá tettem marcipánkenyér-kockákat is, h. még brutálabb legyen a hatás, de annyira nem volt jó ötlet, a hidegtől elég kemény és rágós lett. (persze ezt ki lehet kerülni, ha csak a tálaláskor szórja meg az ember, csak csuszta nem gondolt erre akkor épp)


azé lement vhogy így is, annyira nem is kellemetlen dolog marcipánon nyammogni. sőt.