2010. március 31., szerda

2010. március 24., szerda

sütőtök - szezonvégi kapkodós



mindjárt teljesen vége a sütőtökszezonnak, én meg persze csak most kaptam észbe, h. mennyi sütőtökös dolgot akartam csinálni egész télen, és buta fejjel nem használtam ki időben a lehetőséget, most meg megint várhatok jövő őszig - amit nem szeretnék még elképzelni sem, h. ilyesmire vetemedjek, mert amúgy alig bírtam kivárni, h. végre igazán kitavaszodjon.

pedig pl nagyon ki akartam próbálni ezt a pumpkin spice lattét, meg terveztem még édes narancsos sütőtöklevest is, keksszel levesbetétnek meg tökmagos - zsályás - sütőtökös tésztát meg ájájjájj, mennyi mindent...
ez a mézes - mustáros csirke sütőtökkel mondjuk pont nem egy tervezett dolog volt, pláne, h. a sütőtököt csak a végén dobtam bele, maradékfelhasználási célzattal :)

- kockákra vágott csirkemellet pirítottam olivaolajon, sóztam, borsoztam,
- mikor már jó, megy rá méz, mustár (óvatosan kell a kettőt adagolni, van egy ideális arány, amiben egyik sem nyomja el a másikat, és persze nagyon sok múlik a mustár milyenségén is, nem mindegyik passzol igazán a mézhez)
- megszórtam rozmaringgal, és beleforgattam egy csomó főtt sütőtökkockát (sülttel még jobb lett volna...)

a sok-sok töktől így egytálétel lett belőle egy mozdulattal, külön köret sem kellett már hozzá (legalábbis nekem)
de ha kevesebb a sütőtök mennyisége, és "csak" az íz kiegészítésére szolgál, el tudom képzelni szélesmetélttel is mondjuk. vagy tepsiben sült fokhagymás krumpligerezdekkel. na jó, akár rizzsel is :)

a végére legyen egy kis pumpkinkodós cukizás :)

2010. március 23., kedd

how bizarre :)

hát ez vmi csodás, lekváros/mogyoróvajas szendvics - pénztárca! és csak 15 dollárt kóstál... bagatell egy ilyen szép szintetikus - gusztustalan - vicces darabért :)


kép innen.

2010. március 19., péntek

banános - kávés szotty



szeretem a rétegezett tyaff-tyaff desszerteket, ahol az egyik textúra áthatja a másikat, egy falat egyszerre ropog a keksztől vagy vmi magoktól, és egyszerre krémes - habos, neadjisten még friss - gyümölcsös is. de a legjobb az egészben általában a kekszréteg, jobb esetben alkohollal vagy kávéval meglocsolva. félig átázik, félig tartja magát - igazi szotty.


ez egy télies változat még így a végére, a banán meg a kávé íze annyira jó együtt, h. ajajj. erre persze nem én jöttem rá először, Nati rögtön felemlegetett vmi kávés - banános nyalókát a múltból, ami csodás volt - én nem emlékszem ilyesmire, amúgy sem vagyok nagy nyalókás arc, csak partikellékként használok ilyesmit :)


tálkába kekszet tördelek (most maradék spakulatiust, de sztem pl. zabfalatokkal vagy kakaós/mézes győrivel is nagyon jó lehet)
meglocsolom a következővel:
1 - 1,5 dl tej, 2 ek vaníliás cappuccinopor, 1 - 2 ek kávé összemikrózva
nem baj, ha van idő mindezt behűteni, mert a végterméket érdemes azonnal tálalni.


a tetejére ugyanis fagyasztott banánkrém kerül, amit itt tanultam, nemisbékától.


tehát a banánt alufóliába tekerve lefagyasztom, aztán hagyom félig kiengedni, és mikor már hagyja magát, robotgépben/merülőmixerrel habosra pürésítem (1-2 perc). felmerülhet a kérdés, hogy mire jó ez a fagyasztás - kiengedés játék, mire föl ez a sok eksön, de mindez már fizika, gondolom, máshogy rendeződnek ilyenkor a banánrészecskék :) mindenesetre megéri végigjátszani, mert egész más lesz, mint egy sima banánpép, elképzelhetetlenül krémes, és persze más gyümölcsökkel is kombinálható. én eddig eperrel párosítva próbáltam, szuper volt, pedig lényegében nem eszel mást, csak tiszta gyümölcsöt, és mégis... ejj.


a krém alá tettem marcipánkenyér-kockákat is, h. még brutálabb legyen a hatás, de annyira nem volt jó ötlet, a hidegtől elég kemény és rágós lett. (persze ezt ki lehet kerülni, ha csak a tálaláskor szórja meg az ember, csak csuszta nem gondolt erre akkor épp)


azé lement vhogy így is, annyira nem is kellemetlen dolog marcipánon nyammogni. sőt.

2010. március 17., szerda

Kossuth kifli

a kötelező gyakorlat március idusán.



kiskoromban tényleg el tudtam képzelni, h. Kossuthnak ez volt a kedvence és ha hazament a szülői házba hétvégére, h. kicsit szusszanjon, mert már nem bírta a haza rengeteg baja miatti aggódást, na, akkor mindig ilyet kért az anyukájától, az meg csak szaggatta a kis Lalijának a szebbnél szebb kerek félholdakat, akinek ettől máris kisimultak felhős homlokán a ráncok és szebbnek látta a nemzet sorsát kicsit megint.

na jó, ennyire részletesen talán nem képzeltem el.

meg kicsit sántít az egész a csokival, nem hiszem, h. Kossuth anyu nagyon prezentálni tudta volna ezt a dolgot cirka 150 évvel ezelőtt, de hát ez csak az egyik változat, a diós/mandulás meg azért már mindjárt autentikusabban hangzik.

nagyon el van találva a tésztája, kivételesen sztem érdemes pontosan kimérni a mennyiségeket.

5 tojás
130 g vaj
250 g van. cukor (ha nincs, 3 zacskó van. cukor, a többi porcukor/porcukor egy vaníliarúd kikapart magjaival/egy kiskanál vaníliaesszenciával)
200 g rétesliszt
20 g élesztő
10 dkg lapokra vágott mandula/durvára vágott dió/étcsoki

a tojássárgákat habosra keverem a puha vajjal és a cukorral
bele liszt, elmorzsolt élesztő, csipet só, és a tojások fehérje
vajazott - lisztezett tepsibe simítom a tésztát, megszórom a rávalóval, közepes lángon 25 percig sütöm
miután kihűlt, pogácsaszaggatóval félholdakat vágok ki belőle

ez azért is külön jó, mert a szélét/leeső darabokat rögtön ki lehet enni a tepsiből :)


2010. március 10., szerda

mérges muffin



na jó. nem mérges. inkább csak kicsit orrlógatós.
















úgy volt, h. jön hozzám Andi, meg Lehel, sütizünk, borozunk nálunk, aztán átmegyünk a Bambiba fröccsözni


ehelyett lemondták végül mind a ketten, én meg maradtam egyedül a sütéstervekkel. azé boroztam is, legalább ezt a programpontot ki lehessen pipálni. csak hát  magamnak minek álljak neki sütni, pláne, h. hízlal ugye - jajj, jajj, szokásos sirámok

azt terveztem volna eredetileg, h. tarte tatin-t sütök (mondjuk ez a wikis kép elég gusztustalan, ez alapján biztos nem akarnék ilyet süzni, ha először látnám), csak nem omlós vagy leveles, hanem kevert tésztával, amibe egyáltalán nem teszek cukrot, lesz viszont benne gesztenyemassza meg birsalmalekvár, és ez fogja megadni az édességét. utóbbit Natitól kaptam - mielőtt kimentek Londonba, rámhagyott egy szeretetcsomagot, rengeteg fűszerrel meg egy - két egyéb dologgal, pl egy nagy üveg málnazselével meg a már említett birsalmalekvárral, éééés, ami a legjobb, anyukája féle házi cérnametélttel :)

de ezek után átfordultak bennem a dolgok és már nem volt kedvem ügyködni a fejrefordított tortával, inkább minél egyszerűbben, minél gyorsabban akartam megoldani, ha már egyszer csak magamnak lesz, ráadásul nem találtam megfelelő tortaformát sem - gondoltam, legyen akkor muffin, csak kicsit extrább... így lett belőle

birsalmalekvárral töltött gesztenyés muffin, karamellizált almával

- 2 almát meghámoztam, kis kockákra vágtam, vajat olvasztottam, mézet+barnacukrot kevertem bele, karamellizáltam, rá almakockák - csak rázogatni, nem keverni!
- a tésztát a szokásos muffinos módszerrel csináltam: száraz - nedves hozzávalók külön kikeverni, aztán össze, de csak úgy tesséklássék, nem kell teljesen egyneművé kavarni
- száraz: teljes kiőrlésű roszliszt, sütőpor, szódabikarbóna, csipet só (itt sajnos nem tudok mennyiségeket, érzésre csináltam, bár lehet, nem kellett volna arcolni, kicsit több lisztet kívánt volna sztem, bár lehet, h. csak a teljes kiőrlésű rozs nem volt most jó választás)
- nedves: gesztenyemassza, 2 tojás, kb 1 - 1,5 dl tej, 5 dkg olvasztott vaj
- muffinformába 1 ek tészta - 1 tk birsalmalekvár - 1 ek tészta, ill. amennyi marad, tetejére karamallizált alma
- forró sütő, 15 -20 perc (közben figyelni kell, mert az almák teteje könnyen megég, ld kép...)

az elsődleges cél végülis megvalósult (a lekvár alternatív felhasználása, vajaslekvároskenyeret ui elég ritkán eszem), és az is nagyon jól jött ki, h. a tésztában nem volt külön cukor, így jobban kijött a gesztenye íze is, és jól ellensúlyozta az alma+lekvár kicsit töményebb hatását


- mérgemben még forrón megettem kettőt, de előtte még gyorsan lefotóztam őket és elküldtem emailben az érintetteknek :P


2010. március 5., péntek

sajtos brokkolikrém





tél vége felé különösen sokszor rámjön, h. zöldséget szeretnék enni. ez ilyenkor konkrétan, a szó szoros értelmében ZÖLDséget jelent, ennek megfelelően általában két dolog van, ami automatikusan beugrik ebben az esetben, h. mostazonnal ennem kell: a brokkoli és a spenót. ilyen vitaminhiány - vészhelyzetekben nyilvánvalóan szükségem van magára a zöld színre is, annyira szép volt ez a cucc is, a képeken nem jön át sajnos egyáltalán... de rögtön jobban lettem tőle.
persze, tudooom, fagyasztva egész évben kapható mind a kettő (brokkoli ráadásul ilyenkor is van friss), de ez a legkevésbé sem érdekel, inkább így placebózok, mint mondjuk ízetlen paradicsommal :) 

na és a brokkolit pedig azért is szeretem nagyon, mert egyrészt már a nevét is jó kimondani (BROKKOLI, BROKKOLI...!), másrészt mindig eszembe jut róla Márk, mikor azt mondta, h. kiskorában azért szerette, mert mindig azt képzelte, h. azok fák és ő meg megeszi őket és az milyen jó volt :)

meg a reklám is eszembe szokott jutni, amit mindig énekeltünk Andival, h. NA DE ITT JÖN, ITT JÖN BROKKOOOLIIII :)
- csehül még viccesebb, mint magyarul, hehe -

már csak egy fél zacskónyim volt, nem volt kedvem semmivel pároztatni, brokkoliízt akartam érezni és brokkoliszínt látni, így szendvicskrém lett belőle. sajtos brokkolikrém. vagy brokkolis sajtkrém. bár szándékaim szerint most inkább a brokkoli volt a domináns.
- a brokkolit picit sós - szódabikarbónás vízben megfőztem (na jó, ez így túlzás, őszintén szólva még ahhoz is lusta voltam, h. gázt gyújtsak, kapott mikróban 5 percet, h. kiolvadjon és megint 5öt magas fokozaton, h. megfőjön)
- leszűrtem (ez sem igaz, mert ehhez is lusta voltam, csak leöntöttem róla a vizet úgy nagyjából)
- összetörtem villával (hát ezt már nem lehetett lespórolni, mással mégse csináltathattam meg)
- belekevertem egy kis maradék tejfölt, 2 ek natúr krémsajtot, meg fetát is tördeltem bele (itt már érdekelt, h. milyen lesz, a lustaság hipp - hopp elpárolgott)
- só már nem kellett a feta miatt, borsot viszont tekertem rá azért
- ekkor megkóstoltam, már így is nagyon jó volt, de:
- eszembe jutott a perzsa fűszerkeverékem - egy időben nagyon rá voltam kattanva, mindenbe ezt tettem, van benne: dió, menta, koriander, hagyma, bors, petrezselyem - a maradékba kevertem egy keveset, hm - hm, jó lett így is, jeee
- pici citromlevet is el tudnék még bele képzelni, esetleg vmi karakteresebb sajtot, bár nekem most pont jó volt így, úgyis a brokkoli volt a lényeg

a faevésről és a gyerekségről nagyon eszembe jutott az Ami a szívedet nyomja... gyorsan el is olvastam a kedvenceimet megint :)





egy idő után elengedte magát, elege lett a fotózásból :)


2010. március 2., kedd

tészta Natival

nagyon szeretek Natival főzni, sajnálom is, h. így, h. most Londonba költözik, ennek (is) vége szakad, legalábbis egy időre... de nem orrlógatok, tudom, h. fogunk még egy városban, egymás közelében élni - ez a tudat gyakorlatilag az egyetlen, ami a kommunákról és nagy össznépi együttlevésekről ábrándozó csutesznak segíteni szokott elviselni azt, h. földrajzilag távol legyen azoktól, akiket szeret

minden a Garay téren kezdődött, még 2006-ban, mikor együtt laktunk és sose volt pénzünk, és mindig 2-3 hozzávalóból meg az üres hűtőből kellett összerakni valami vacsorát :)

ez a tészta volt az utolsó együttfőzés, egész nap esett a hó és lökdöstük bele a hópelyheket a Rákos-patakba, meg tobzódtunk a keresztúri piacon, szétfilmeztük magunkat, este meg próbáltuk jobb belátásra bírni a hajam :)
 

- spagettitésztát főztünk ki
- leöntöttük chilis - mézes tejföllel
- ropogósra pirított húsos szalonnakockákat szórtunk rá
- a piacon házi füstölt gomolyát szereztünk, rámorzsoltuk azt is
- újhagymakarikákat dobáltunk a tetejére


klasszul kiegészítették egymást az ízek, szuper volt a délutáni filmnézéshez (maratoni My Name is Earl - bambulás, mi más, hehe)
good bye, Mandolka, see you soon!
ezt pedig útravalónak... :)