epres túrógombóc eperszósszal és rozmaringos/mentás tejföllel

van egy évek óta bevált, tökegyszerű túrógombócrecept (az Ínyesmester Szakácskönyvéből), amit családilag használunk, nem kell pihentetni, semmi, amíg forr a víz, összekeverem a cuccost és kész. az eper meg mostanában mindenbe kötelező elem, amibe csak bele lehet passzintani valahogy :)

az eper - tejföl barátságáról már áradoztam egyszer, a túrógombóchoz meg amúgyis tejföl - porcukor jár, hát most kicsit megbindzsiztem, mert az eper - rozmaring meg az eper - menta is adta magát. kipróbáltuk mindkettővel, kinek melyik fekszik jobban. nem tudtuk eldönteni. nekem talán kivételesen a rozmaringos jött be jobban, ami - az akut mentafüggőségemet ismerve - elég nagy szó.

házitúró, házitejföl a legjobb hozzá, de akinek nincs Sanyi bácsihoz fogható tejtermékdílere, azért ne keseredjen el.

hozzávalók:

50 dkg túró

3 tojás

5 dkg vaj

25 dkg liszt

zsemlemorzsa (+a pirításhoz kevés napraforgóolaj)

kb 50 dkg eper (30 a gombócokba, 20 a szószba)

2 ek cukor (ill. ízlés szerint)

2 ek eperlekvár

3 dl tejföl

rozmaring (lehetőleg őrölt)
porcukor

menta

1 ek mentaszirup

a túrót habosra keverem a tojássárgájákkal, kevsé sóval és a vajjal, majd összevegyítem a liszttel és a habbá vert fehérjével. vizes kézzel gombócokat formázok belőle, mindegyik közepébe egy-egy epret teszek, és sós vízben kifőzöm.

a zsemlemorzsát közben megpirítom, a gombócokat megforgatom - összerázogatom benne.

az eperszószhoz a darabokra vágott maradék epret, az eperlekvárt és a cukrot összeforralom - összesűrítem.

a tejfölt kettéozstom, kikeverem a mentalevelekkel és a mentasziruppal, illetve a rozmaringgal és kevés porcukorral.
aztán mehet a fakultatív szószfelhasználás :)

mentás csokitorta

Anyának készült, a szülinapjára.
odavan (eléggé el nem ítélhető módon) a mentáért, a csokiért is, a kettő kombinációjáért is... örültem is, h. kitaláltam, idén ez lesz, slusszpassz, levolt a gond :)
soha nem értettem a funnyogókat a "most akkor döntsd el, h. rágózol-e vagy édességet eszel" és hasonló megjegyzéseikkel, jelezvén, h. mentás dolgokat, pláne édességeket enni fújj, mert az csak fogkrémízű lehet.
hát nem. de persze mindenkinek szíve joga, h. azt gondoljon a mentáról, amit akar.


egyszerű kakaós piskótát sütöttem hozzá. ha jól emlékszem, 4 tojásból, 3-4 ek kakaóval, épp ezért vmivel kevesebb liszttel (csapott evőkanállal mértem),  és 4 ek vízzel szaporítva, h. ne legyen túl sűrű.
én úgy szoktam, h. először felverem a fehérjét, abba keverem egyenként a sárgájákat, aztán a lisztet - cukrot felváltva, kanalanként. így csak egy edényt kell mosogatni :) (meg egy pici küblit, amiben a sárgáják vannak, de az még belefér...)


a krémnél gondolkoztam egy pillanatra a csokipudingon, de mégis inkább tejszínes lett... sztem jó döntés volt. 2 dl tejszínt felvertem, egy kész fixálós alapot kevertem bele (utasítás szerint) meg 2 tábla vízgőz fölött felolvasztott (magas kakaótartalmú) étcsokit. cukrot csak keveset, mert ment bele legalább 3-4 ek mentaszirup is, és nem akartam, h. túl édes legyen. volt egy kis maradék mentalikőr még, szárított mentát is kevertem bele meg frisset is, felvagdosva - hát ennyi.


megtöltöttem, bevontam, mentás csokihullámokkal díszítettem (még Berlinből hoztam), meg zöld marcipángolyókkal - zöldborsó-hatás, h. kicsit mki megkavarodjon.... (egyszer egy egész zellerzöldjét tettem egy tortára, mert tó volt a teteje, kék zselével, gumicukorhalakkal. mindenem az avantgarde :) )


nem panaszkodott senki, h. rossz lenne, még csak azt se mondták, fogkrémízű, blöehh. pedig tettem bele egy kicsit :P (neheeemm, nem is)


L., mikor meghallotta, h. ilyet csináltam, azt mondta, pénteken lesz a szülinapja :) mondtam neki, h. én tavalyról máshogy emlékszem, de azt válaszolta, őt is félrevezették eddig.

azt hiszem, eléggé be lehettem már karcolva a szülinapos ünneplés mián, mert egyetlen éles képet sem sikerült csinálnom szegény tortáról... :)

gnocchi mentás - citromos vajjal

volt kész gnocchim. csinálok én magam is, (erről később), de most vettem. jó óccsó vót.

vmi egyszerűre gondoltam hozzá, viszont nem akartam zsályás vajat. jó, oké, elismerem, h. klasszikus meg minden, tényleg jó is, de ezt a nagy egyeduralmat - elsőbbséget körülötte tésztafronton nem igazán értem azért.

arra gondoltam, h. a zsályát mentára cserélem. a citrom adta magát hozzá, a parmezán, mint klasszikus tésztakellék szintén (a madaras boltban kaptam 2000 Ft/kg áron, hát ugrándoztam örömömben, amúgy nem vetemednék magamtól ilyen úri hóbortokra, csak viszonylag ritkán, egy-egy elvadult pillanatban)

- a gnocchit forró - sós vízben megfőztem (elég neki pár perc), leszűrtem


- vajat forrósítottam, mentaleveleket dobáltam bele, frissen reszelt citromhéjat, kevés citromlevet is raktam hozzá, sóztam, borsoztam, a  végén még szárított menta is ment bele


- beleforgattam a kifőtt gnocchit, kicsit átpirítottam, parmezánforgácsokkal tálaltam

juhéjj!!! :)
igazán vidám, csusztának való ebéd volt azon a szürke, hideg vasárnap délután.

variációk egy reggelire

mint tudjuk, mindenki függ valamitől. én személy szerint elég sok dologtól.

többek között pisztáciás puding -, napfény- és avokádófüggő vagyok. hát ez van.

most az utóbbiról lesz szó.

fura dolog ez, van, aki egyáltalán nem érti, mondván, h. nincs is íze/vízíze van, drága is.

az elsőt cáfolnám, a másodikat elismerem, bár ha szemfüles az ember, azért rá lehet bukkanni elfogadható áron is. persze láttam már 500 HUF-ért is, de hát szerencsére semmi sem kötelező.

az tény, h. jól kell összeválogatni mellé az alapanyagokat és fűszereket, h. ne szoruljon háttérbe az íze, és az is tanácstalanná teheti a kezdő felhasználót, h. leginkább csak nyersen fogyasztható (legalábbis úgy érdemes, főzve megkeresedik), max. főtt - sült ételek kiegészítőjeként.

de hát minek is kellene megfőzni - sütni? önmagában tökéletes a színe, illata, textúrája...
és a másik neve alligátorkörte, ez annyira jó :)

(az avokádó név pedig az azték ahuacatl szóból jön, ami herefát jelent, mert a gyümölcsök párosával helyezkednek el a fán :) )
németül hívják Butterfruchtnak meg Butterbirnének is, hát asszem, ez is elég kifejező.

egyik reggel szendvics lett belőle, méghozzá kétféle is.

1. változat: feta sajt, bors, dió, avokádó (pici citromot facsartam rá, h. ne barnuljon be)

2. változat: vaj, parmezánforgácsok, avokádó, friss mentalevelek (szintén kis citrommal)

hát így.

szóval aki egyszer jót akar velem tenni, vegyen nekem egy herefát ajándékba, h. mindig legyen elég alligátorkörtém :)

persze egy pisztáciás pudinggal is boldog vagyok.

a napfényről nem is beszélve. az jönne jól most csak igazán.