2012. december 6., csütörtök

karácsonyi előzetes és egyben utólagos: spekulatiusfagyi



hát, szégyen, nem szégyen, ez eredetileg, legelső formájában egy majdnem négyéves poszt. ez lett volna a legeslegelső citromdisznós recept, még 2009 januárjában, de annyit bénáztam, meg annyit szívatott a blogspot, h. azóta is itt mérgelődött szegényem a piszkozatok között... már nem haragszom rá, és a blogspotra sem, na meg újra aktuális lett, h. jön a karesz.

eddig odáig jutottam az adventi készülődésben, h. eldöntöttem, az idei főszín az ezüst lesz, adventi koszorú még sehol, csak pár ezüst színű girlandgombolyag, idén visszatartottam magam, h. megvegyem a fenyőágat a kis vietnami fiúcskától a Turmstrassén, emlékezve a tavalyi csalódásra, h. semmi illata sem volt (a fenyőnek, a fiúcskát nem tudom), és kínomban már azon gondolkoztam, h. meglocsolom advent illatú illóolajjal. és már kikerestem pár receptet, amit idén mindenképp... akadozva, de haladok... :) 

meg hát spekulatius mánia van, de az már hetek óta. itt is már kb. október elejétől lehet kapni a karácsonyi édességeket (idén az Aldi még jobban bekeményített, már szeptember elejétől - közepétől van minden!) a németek nagyon durvák az adventi - karácsonyi cuccokban, nem cicóznak. tavaly négyféle spekulatius aufstrich-et szereztünk be pl. (kenőke, csak utálom ezt a szót), először bizarrnak tűnt egy kekszes kenyérre kenhetős krém, de isteni. 

azóta mindenféle dolgok forognak a fejemben spekulatius felhasználási változatokról, izgulok, h. mind sikerüljön. így jutott eszembe ez a fagyi is. még vmi német oldalon (azt hiszem, a chefkoch-on) olvastam egyszer egy Lebkucheneis-receptet, az maradt meg, h. nagyon ki szeretném próbálni. aztán mikor legközelebb Berlinben voltam, szokás szerint felpakoltam egy csomó schokoprintent meg spekulatiust meg stollent meg mindenféle egyebet, aminek karácsonykor el is fogyott a nagy része, de egy zacskó spekulatius megmaradt. pedig ilyen szépek voltak.
 

a malmos volt a kedvencem. abból nem is raktam bele, h. minél több maradjon. meg biztos éreztem volna az ízén is a malmot. így csak elefántbukéja volt itt - ott.

hozzávalók: 
 
3 dl tej
2 dl tejszín
3-4 ek méz
3 tojás
2 ek barnacukor
25 dkg spekulatius (sztem Mese keksszel vagy vmi hasonlóval is éppen olyan jó lehet)
5 dkg szeletelt mandula
2 tk mézeskalács fűszerkeverék
1 tk fahéj
1 tk ánizs
5-6 szem szegfűszeg
2 szem szegfűbors
 
így készült:
 
1. a tejet a fűszerekkel és a mézzel együtt felforralom 

2. leveszem a tűzről, amíg még meleg, elkeverem benne egyenként a tojássárgákat (vigyázni kell, h. ne legyen túl forró, különben összerándul a tojás, de ne legyen túl hideg sem, mert akkor teljesen nyers marad) 

3. állni hagyom, aztán egészen kihűtöm, és ha egész fűszereket raktam bele, leszűröm, (bár sztem jó, ha van benne őrölt is, h. ne legyen olyan sápadt... persze minden attól függ, mi van kéznél) 

4. összekeverem a habbá vert tejszínnel, majd a barna cukorral és a szintén habbá vert tojásfehérjékkel 

5. fagyigépben kavarog legalább félórát, mikor már krémszerű, akkor rakom bele a morzsává tört kekszet meg a mandulát 


megjegyzések: 

- ez a mennyiség nekem nem fért bele a fagyigépbe, úgy saccolom, a mienk csak félliteres lehet 

- persze gép nélkül is lehet, a szokásos óránként - villával - átkavarós módszerrel 

- először kicsit ódzkodtam, h. menjen-e bele a fehérje is, azt hittem, gusztustalan lesz, de több ilyen receptet is láttam, pl Polcz Alaine-nél is, akinek általában hiszek, és végülis működött 

- a mennyiségeket nem méricskéltem, csak saccra vannak, a fűszereké is ízlés dolga, az édességét pedig pláne legjobb, ha mki magának lövi be (érdemes figyelembe venni, h. a keksz maga is édes, tehát nem baj, ha az alap annyira nem) 

- most, h. megnéztem direkt a chefkochon, találtam egy olyan parfét, ahol almalével meg cukorral gőz fölött veri fel a tojássárgákat, utána meg habbá vert tejszínnel kavarja el, úgy megy bele a keksz, hát mosmá ez is nagyon izgat, főleg az almalé miatt, majd legközelebb! remélem, nem 4 év múlva :)

 
a képen a fagyigép zurmog, próbáltam megörökíteni a dinamizmust, nem nagyon sikerült :)