sütőtökös-kecskesajtos cheesecake

a 45. VKF! kiírást kicsit későn vettem észre... tegnap délután :)

de mivel elég nagy sütőtök-rajongó vagyok, nem akartam kihagyni semmiképp ezt a fordulót

kis agyalás után összeállt a kép, h. mit szeretnék, majdnem sütőtökös gnocchi lett belőle, tökmagos pesztóval, aztán meg zsályás sütőtökfőzelék... aztán végül ez
sajnos nem olyan szép sárga, mint elképzeltem, kicsit vízízű és halvány tököt kaptam a sarki töröknél, a maradékot kipróbálom majd sütve, remélem, úgy azért meggyőzőbb lesz
egyszer már tettem egy kísérletet kecsketej/sajt édes felhasználására, az nagyon jól sikerült, úgyhogy most újra megpróbálkoztam vele... az ízvilág hasonlóan friss és különleges lett, mint a kecsketejes fagyinál, a sütőtök is jól érződik benne, de egyik sem nyomja el a másikat - szóval elégedett vagyok, leszámítva a színét :)


tárááá:


alap:
4 ek magos müzli (mazsola, nagyobb magvak és gyümölcsök nélkül)
8 db teljes kiőrlésű keksz
5 dkg olvasztott vaj
1tk őrölt gyömbér
1 tk őrölt fahéj
1/2 tk frissen őrölt szerecsendió


töltelék:
175 g kecskekrémsajt
175 g sima krémsajt (frischkäse)
30 dkg sütőtökpüré (főzve, tisztán mérve)
3 közepes tojás, enyhén felverve
2 zacskó vaníliás cukor (ideális esetben 1 tk vaníliakivonat)
kb 4 evőkanál porcukor
3 ek méz
4 ek liszt


az olvasztott vajban feloldom a fűszereket, h. jól elkeveredjenek (mehet bele szegfűbors, szegfűszeg is akár)
a kekszet és a müzlit duplán nejlonzacskóba csomagolom és sodrófával összetöröm
összekeverem a vajas-fűszeres és a kekszes keveréket, evőkanál hátával sütőpapírral bélelt tortaforma aljába nyomkodom


a töltelékhez a krémsajtokat habosra keverem a kétféle cukorral, mézzel, sütőtökpürével, majd a tojással
beleszitálom a lisztet (elég híg keverék lett a végére, nem jó simán belekeverni)
talán kicsit soknak tűnhet a cukor, de a kecskekrémsajt enyhén sós volt, azért kellett bele ennyi
amúgy tennék bele pici sót is, de így nem mertem pluszban

a kekszes alapot kb 15 percig elősütöm 180 fokon, rákanalazom a tölteléket és még kb 75-90 percig sütöm, a forma méretétől függően
(közben lehet, h. le kell fedni, érdemes nézni)
a formában hagyjuk kihűlni, aztán meg a hűtőben lehűlni
ha nem elég édes, fahéjas-gyömbéres porcukorral szórjuk meg

ja, és még egy kis halloween-es plusz :)

VKF XXXVII. - szegfűgombás - mustáros torta + ráadás gombás melegszendvics

a gombás VKF-re csináltam egy melegszendvicset először is, szombati ebédpótlékként, mert akkor éppen erre volt idő és kapacitás, de ennyivel azért szégyelltem volna letudni Alíz kiírását. pláne, h. ebben tényleg nem volt semmi hűűdeasztamindenit, a klasszikus gombatestvérekkel dolgoztam, juhtúróval, kakukkfűvel... (recept lejjebb)

szeretem amúgy a gombát, de az esztergomi piacon elég ritkán kapni extrább fajtákat sajnos, magamnak meg a pesti csarnokokban nem nagyon nagyzolok, úgyhogy vannak standard, jól bevált dolgok egyszerű csiperkével, de ezeket azért egy VKF-ra vhogy snassznak éreztem volna (tojásos gomba, füstölt sajtos gombafalatok, gombás - tökmagos tészta stb...)
úgyhogy csakazértis szereztem szegfűgombát egy nénitől a szombati piacon, aki mondta, h. hiába a nagy esőzések, nagy a gaz is meg a sár is, csak a szenvedés van feléjük gombafronton mostanában...

még vasárnap délelőtt is ment elég erősen a vekengés, h. akkor mi legyen.
aztán végül ezt a tortát cibáltam elő agyam éppen enyhén ötlettelen polcairól, mégpedig csakis a tésztája miatt, ami nem a szokványos sós torta - tészta, hanem kicsit más - lényegében egy sós tejbegríz :)

az alaprecept egy 1989-es kiadású olaszos szakácskönyvből való (Juhász Gábor: Olasz konyha magyar módra). évek óta elő sem vettük, szinte el is felejtkeztünk róla, mindenesetre érdekes volt így 21 év távlatából, hogyan próbálja meg behozni egy ilyen kiadvány a rendszerváltás környékén az olasz ízeket, és milyen kifejezetten gusztustalan fotókkal teszi mindezt :)

a könyvvel magával elég vegyes tapasztalataink vannak a múltból, pár dolog isteni volt annak idején (pl a kolbászos batyuk), pár receptet ki se mertünk volna próbálni - könnyen megrendül a bizalmam olyan kiadványokban, ahol a fotón a pizzára utólag, nyersen rakják fel a feltétet, és a "sonkás rozskoszorú" egyszerű száraz, tasakos főtt rizs látszatát kelti, pár sonkacsíkkal a tetején. pedig annak idején, 8 - 9 évesen szívesen lapozgattam, akkoriban egészen máshogy értékeltem ezt a képi világot... emlékszem, főleg a fagylaltos palacsinta fogott meg, zseniális ötletnek tartottam, h. rajongásom két tárgya egyetlen édességben egyesüljön :)

na és akkor jöjjön a

gombás torta

tészta - 1 l tejet pici sóval felforralunk, utána óvatosan, vékony sugárban beleöntünk 25 dkg búzadarát, kb 10 percig főzzük, közben kevergetjük, h. ne kapjon oda. levesszük a tűzről, belekeverünk 2 tojássárgáját, kevés szerecsendiót, 3 evőkanál reszelt sajtot (elvileg parmezánt, de nekem nem volt) és 2 evőkanál vajat. egy tortaformát vagy egy viszonylag alacsony peremű tűzálló tálat kivajazunk, zsemlemorzsával meghintünk (én szilikonos formába tettem, így ezt a lépést kihagytam). egy evőkanál hátát bevizezzük, és belesimítjuk - nyomkodjuk vele a tésztát a formába (az enyém 26 cm átmérőjű), úgy, hogy pereme is legyen. zsemlemorzsával megszórjuk, előmelegített sütőben 180 fokon kb 30 percet elősütjük.
(megjegyzés: a tészta nekem kicsit túl vastagnak tűnt - legközelebb vagy mondjuk 8 dl tejet - 20 dkg grízt vennék, vagy nagyobb formát és több feltétet :) )

töltelék - 40 dkg megtisztított, felszeletelt gombát (nálam szegfűgomba - csiperke vegyesen) kevés vajon 2 gerezd préselt fokhagymával együtt kb 10 percig párolunk - lepirítunk, sózzuk - borsozzuk. megtöltjük vele a tortaalapot (az eredeti receptben 10 dkg csíkokra vágott főtt sonkát is rászórunk, én ezt most kihagytam) és leöntjük a következő keverékkel: a tojások fehérjét + még 3 tojást enyhén villával felverünk, sózzuk, borsozzuk, belekeverünk 3 ek reszelt sajtot (szintén ugye parmezán, ideális esetben) és 3 ek dijoni mustárt (a mustár az eredeti receptben nem volt benne).

még kb 15 percig sütjük 200 fokon, illetve amíg a tojásos keverék megdermed - enyhén megpirul a tetején. langyosan/hidegen szeleteljük.

és akkor ráadásnak a gombás - juhtúrós melegszendvics:

rozskenyér szeletet megkenünk a következő krémmel: juhtúró kevés tejföllel fellazítva, bele kakukkfű, citromhéj, só, bors
rá kis vajon pirosra pirított, sóval - sok borssal fűszerezett csiperkeszeletek
reszelt gouda sajt
újabb szelet kenyér -> melegszendvicssütő

na meg egy kis ajándék pszichedelikus életérzés a 70es évekből:




okééé, ezt meg csak nem bírtam ki :)

VKF! XXXVI. - Világjáró fazék - tirit

rengeteg ötletem volt Sedith kiírására, a téma elég sok lehetőséget adott, pörögtem gondolatilag mindenfélében, forgott a fejemben sok - sok szívem csücske (mekkora képzavar :) ) - aztán végül a tiritet választottam, mert eddig még nem találtam róla magyar nyelvű receptet a neten - de ha vki megcáfol, annak is örülök :)
az ételt magát nővéremnek köszönhetjük, ő evett egyszer ilyet Törökországban, aztán reprodukálta itthon

a recept maga borzasztó egyszerű:
hagymás alappal indítunk, megpirítjuk rajta a marhahúskockákat, só, bors, felöntjük húsleves alaplével/erőlevessel, főzzzük, főzzük, míg besűrűsödik a szaftja, majorannával fűszerezzük

mélytányérba kockákra vágott fehér kenyeret (vmilyen török lepénykenyérrel, pidével is ki kellene próbálni egyszer) teszünk (annyi biztos, h. az eredeti szándék a másnapos kenyér felhasználása volt, szóval nem baj, ha nem teljesen friss, sőt)
rá hús+szaft
sűrű joghurt (persze török joghurttal a legautentikusabb, esetleg zúzott fokhagymát is el tudnék bele képzelni)
tetejére friss petrezselyem (mivel én azt sajnos egy régi rossz élmény miatt nem tudom elviselni, nekem snidling)


nem tudom, Panni milyen receptet vett annak idején alapul, ami alapján azóta is csináljuk a saját változatunkat, de annyira nem volt bőkezű a gugli tirit - ügyileg... egy angol nyelvű receptet találtam itt, de ez pl fetasajttal - újhagymával készül, csak húslevessel, de külön hús hozzáadása nélkül, stb... szóval elég más :)
amúgyis az volt a tapasztalatom, h. többféle recept is kering, illetve többféle tirit - fogalom is keveredik...
találtam olyan receptet, amiben paprika is volt meg paradicsom, egy másikat, ami húsgombóccal készül, egy harmadikat, ami krumplival... illetve kiderült, hogy van egy boszniai étel is ilyen néven, de az egy csirkés - zöldséges ügy, szóval teljesen más
furcsa volt ez az informiácóhiány - egy egyszerű, de lényegretörő definíciót pl egy ausztrál (!) török étterem honlapján sikerült találnom nagy nehezen: "Turkish bread croutons soaked in beef and vegetable jus"
kutakodtam pár török gasztroblogon is, iszonyú érdekes világuk - layoutjuk van, már ezért megérte :)
ráadásul így megint hódolhattam egyik kedvenc szórakozásomnak, a Google Translator tesztelésének, amiből mindig remek dolgok születnek :P

Afiyet olsun!

VKF! XXXV.- Rakjunk tüzet a szabadban! - varjúpörkölt helyett indiai bográcsos

hááát, Kata kiírásával először eléggé bajban voltam.

nincs kert, nincs barbecue - szett, nincs tárcsa, és minden tiszteletem azoké, akik képesek egy tisztességes tüzet rakni.
mert én nem.
pedig nagyon fontos dolog, meg is fogom tanulni, ha egy mód van rá. rajta van a listámon.

tény, h. volt olyan egy elszállt délutánon, h. minél abszurdabb ételek kitalálása - versenyt tartottunk, és vattacukros lecsókról ábrándoztunk, amit majd bográcsban... :)
és életem eddigi legjobb pörköltjét is bográcsosan, naná, vadhúsból, parasztkenyérrel, vörösborral, Búbánatvölgyben, majdhogynem véletlenül odakeveredve.
volt olyan is, h. kisült hurkatöltelék - tunkolás a tepsi aljáról. novemberben, szabad téren, kissé elilluminálódva, már nem törődve a bevitt zsírmennyiséggel.

de hát ezeket nem én főztem/sütöttem.

a szalonnasütésért meg pl egyáltalán nem vagyok oda. egyszerűen nem köt le. ilyen alkalmakkor a kedvencem a parázsba dobált fóliázott krumpli :)
meg van pár hervasztó élményem kollégiumi bográcsozásokról, a csak - minél - kevesebb - pénzből jöjjön - ki szellemiség jegyében, iszonyatos mennyiségű káposztás bab fedőnevű szörnyűség, tésztával felütött paprikás krumpli és hasonlók.
a grillezés oké, szuper, jöhet - de nincs szupertitkos pác - receptem meg semmi ilyesmim (még!)

szóval nagyon szeretem ezeket a bográcsos - grilles dolgokat elfogyasztani, ha vki más megcsinálja - de én magam nem tevékenykedem nagyon aktívan ezen a vonalon.

nem maradt más hátra - előszedtem a Szabadtűzön c. klasszikust ihletért... szerkesztette Makay Béla, kiadta a Mezőgazdasági Kiadó 1984-ben.
ez az a könyv, amit, ha nincs ez a VKF, a közeljövőben valószínűleg nem nagyon szedek le magamtól a szakácskönyves polcról. de milyen jó, h. így történt, mert mint kiderült, egy kincset mulasztottam volna el :)
több napon keresztül, újra és újra elővettük és röhögtünk...
ilyen szövegek vannak benne:

"Téglákra fektetett ócska spórtetőre tettem a tepsit, bele félig napraforgóolajat, gatyapergelő ficfából tüzet raktam alá, és megsütöttem a hulladékokat*. Kivétel után megsóztuk, megborsoztuk. Nagyon finom volt, a nyálam csorog érte ma is, ha rágondolok."

*vmi harcsafejekről van itt szó, asszem, azért persze nem klasszikus értelemben vett hulladékról

iszonyú jó képek is vannak mindenféle juhászbojtárokról, szegény kis vadmalacokról, meg meggyötört tekintetű nénikről... de a kedvencem az egyik visszatérő motívum: a VARJÚ!
Csicseri Kiss Bálint juhász több varjú - receptjét is tartalmazza a könyv - képzelem, milyen nagy haszonnal forgatták a magyar háziasszonyok a 80-as években ezeket a recepteket :)
feltéve persze, ha nem a Felső - Tisza vidékéről származó parasztasszonyok voltak - de ők meg úgyis tudták, amit tudniuk kellett.

"Varjúleves (Csicseri Kiss Bálint receptje): Sokszor főztem ilyen levest a fronton is, mert kevés volt ott az élelem. Megdicsértek érte a tiszt urak, olyan finom volt. Hallom, hogy már csak a cigányok főzik meg. Nem rossz az, ha jól van elkészítve. A varjút, vagy ahogy itt mondják, a csókát tollastul együtt megnyúztam, csak a combjait, a hátát meg a mellét hagytam meg. Szép piros húsa van, akár a fácánnak. Semmivel se alábbvaló annál. És ugyanúgy kell elkészíteni, mint azt vagy a tyúkot. Hideg vízbe tettem oda főlni, sárgarépát, petrezselymet, karalábét és sót tettem hozzá. Tésztát csak akkor, ha volt, mindegy, milyet. A szükség törvényt bont! Biztosan főztem vagy három - négy óra hosszat, a fene egye meg, olyan öregek voltak, azt mondják, kétszáz évig is elélnek."

annyira szép... van még kisvarjú fokhagymás zsírban, meg varjúpörkölt tejfelesen, nokedlivel, és vicces történetek arról, h. hogyan lehet a finnyáskodót megetetni csigapörkölttel úgy, h. ne tudjon róla, miből falatozik, aztán pedig kénytelen legyen megszégyenülten beismerni, h. mekkorát tévedett előítéleteinek engedve.

vannak benne nagyon megható történetek is, mikor egy - egy recept kapcsán egész élettörténetek feslenek fel:

"Tejleves (Botos Ferenc receptje): Tanyán születtem, apám ott volt cseléd. Hatéves koromban én is annak mentem, annak adtak, csordásbojtárnak Túrricsére. Egyetlen napot se voltam iskolában. Messze laktunk a faluktól, 8 - 10 kilométerre a legközelebbitől. Bojtárkodás után visszakerültem a tanyára juhásznak. Háromszáz meddő juhval kicsaptak a csaholci erdő alá, az isten háta mögé. Rám csak a nagyon jó isten nézett, mert nagy család volt a mienk, anyám hetente egyszer jött ki hozzám. Hozott valamit, mikor mit: sütni való tököt, száraztésztát, tejet, kenyeret nagyon ritkán. Tejlevest is tudtam főzni, otthon láttam anyámtól. A bográcsba néhány csepp vizet öntöttem, hogy a tej, amit ráöntök, ki ne fusson forralás közben. Amikor forrt, beletördeltem száraztésztát, kb. egy félmaroknyit. Ezt otthon anyám reszelt tésztával csinálta. Néhány perc múlva megfőtt a tészta, kész volt a tejleves."

szerettem volna képeket is beszkennelni, de persze otthon felejtettem  a könyvet - tiszta lyuk a fejem, hiába.

na, egyet még muszáj, mert az már annyira abszurd, h. nem is értem, Makay Bélával mi történhetett, mikor belevette ezt a dolgot (nem tudom, merjem-e receptnek nevezni) a könyvbe.

"Tejeskávé (Bodnár Zsigmond receptje): Tavasztól őszig kint háló fejőgulyások voltunk, és fejések idején a tehenek tejét nap nap után fogyasztottuk. ha meguntuk nyersen inni, a bográcsban felforraltuk, s egy - egy kis darab, hazulról hozott pótkávéval megszínesítettük. Persze az íze is más lett. Kenyérrel ettük."

na hát akkor már inkább varjú, mint pótkávé...
egy szó mint száz, nagy lelki pluszokat adott a könyv, mégsem vitt igazán közelebb a megoldáshoz.

persze volt a kiírásban egy ilyen ultimátum, h. lehetőségek vagy felszerelés híján otthon, sütőben/serpenyőben/alternatív módszerekkel (mikró grillfunkcióval? :) ) is össze lehet hozni valamit - de nem akartam ezt a kompromisszumos megoldást választani.

aztán jött a mikroPiknik - az általunk szervezett Piknik kortárs művészeti fesztivál kistestvére, egy egyhetes művésztelep - alkotótábor Esztergomban.
és rögtön első nap érkezett a megoldás a VKF-re is, indiai csicseriborsós krumplicurry formájában. bográcsban főztük, elsősorban ételosztás céllal a környék hajléktalanjainak. de maradt nekünk is elég.

 (fotó: Király Gábor)

 

ezen a ponton rögtön be kell vallanom, h. itt sem én voltam a főszakács, hanem Leves -  de pucoltam a zöldségeket, kavargattam a curryt és hasonlók (még oklevelet is kaptam a krumplipucolásban nyújtott hősies és kiváló teljesítményemért, illetve különdíjként a Bhagavad gitát, amire nagyon büszke vagyok).
 
elkértem a receptet Levestől, mert én csak nagyjából emlékeztem rá. ezúton is köszönet érte.

indiai csicseriborsós krumplicurry - gerilla prasádam akcióban

csicseriborsó:
- előző éjszaka beáztatjuk a csicseriborsót (sima) vízbe, miután jól átmostuk, átválogattuk
- másnap abban a lében, amiben ázott, feltesszük főzni, kurkumát, csípős pirospaprikát és babérlevelet teszünk még hozzá
- puhára főzzük (kb 1 - 1,5 óra)
- leszűrjük, de a levét nem öntjük ki, később kell még!

curry:
- vajat forrósítunk, bele fűszerek (a mustármaggal kell kezdeni, hagyni kipattogni, majd jöhet a többi):

• 2 rész fekete mustármag
• 2 rész őrölt koriander
• 1/2 rész római kömény
• 1 rész garam masala
• babérlevél és csípős pirospaprika ízlés szerint

- ezt a keveréket kicsit pirítjuk, majd hozzáadjuk a leszűrt csicsit
- ekkor hozzáadunk még 1 rész kurkumát és 1/4 rész hing-et
- pároljuk egy ideig, majd felkockázott paradicsomot adunk hozzá, azzal együtt is főzzük
- ezután jön hozzá a kockákra vágott krumpli és a csicseriborsó leve, só ízlés szerint
- ha a krumpli megpuhult, kész is!

az arányok nagyjából úgy vannak, h. 2 személyre számolandó kb 150 - 200 g csicseri, olyankor az "1 rész" pedig 1 teáskanálnak felel meg

 (fotó: Mátray Gábor)

 

rizst főztünk hozzá.
újra és újra rájártunk, szuper volt!

azért én is főztem később az egy hét folyamán, paprikás krumplit. Bencével csináltuk ketten, és nagyon büszkék voltunk rá, meg magunkra is - jól is tudtunk együtt főzni, finom is lett nagyon. de hát az mégiscsak egy tök egyszerű, abszolút hagyományos paprikás krumpli volt, és amitől jó lett, azt úgyse tudnám leírni :) 

volt még egy sültkrumpli - kísérlet (bográcsban :) ) meg egy lecsós rizs, Puti keze alól. jaa, meg a reggeli melegszendvicsezések... voltak ott csodák, na! :)

persze az egész nem erről szólt, és egészen más csodák is történtek arra, én most csak önző módon kiemeltem a happening gasztro - vonatkozásait, mert kapóra jöttek :P

ha vkit bővebben érdekel a Piknik Fesztivál, írjon bátran, nagyon szívesen mesélek róla. vagy jelöljön be minket facebookon.
vagy jöjjön el szeptemberben Esztergomba és nézze meg személyesen! :)

VKF! XXXIV. - mexikói brownie avokádófagyival

amikor megláttam Duende kiírását, tudtam, h. erről a VKFről semmiképp nem akarok lemaradni... megörültem, tetszett a téma, h. afrodiziákumokat használjunk fel

aztán mégis bajba kerültem kicsit... egyrészt mert semmiképp nem akartam egy modoros - frivol vonalra csúszni a témakörben, másrészt meg mert rájöttem, h. tapasztalataim szerint majdnem bármi* lehet afrodiziákum :) a krumplifőzeléktől elkezdve az áfonyás palacsintáig minden... attól függ, ki eszi és hogyan :P

jóó, persze, tudom, itt most a hozzávalókról volt szó...

*oké, a pacalpörköltről mondjuk nehezen tudom elképzelni

de nem zárhatom ki, még bármi megtörténhet

először egy komplett menüt terveztem, egészen a reggeliig bezárólag, mert az sztem legalább olyan fontos - de nem maradt rá sajnos se idő, se kapacitás

egyedül abban voltam biztos, h.  FAGYInak kell benne lennie

(mondjuk az utolsó pillanatban majdnem hab lett helyette, kísértésbe estem, h. felavassam a Pannitól kapott szülinapi habszifont, meg az időhiány is szorongatott - de beláttam, h. most nem engedhetek az elveimből, egy szexis fagyi kell ide és kész :) )

lassan kezdett bennem körvonalazódni, h. vmi ellentétekben való tobzódást tudok leginkább elképzelni ide: hideg - meleg, fűszeres, csípős - édes, hűsítő párosításokkal

áttekintve az afrodiziákumként számon tartott fűszereket és alapanyagokat, erősen foglalkoztatni kezdett a gondolat, h. kőrisbogárport használjak fel :)

ha az eddigi főbb csapásokat vesszük, akkor konkrétan kőrisbogárfagyit kellett volna csinálnom :)

aztán eszembe jutott a mexikói bájital fűszerkeverékem, amit a nagycsarnok aljában, az Ázsiában vettem és tejeskávéba szoktam rakni belőle, ha meg akarom jutalmazni magam, mert ráérős a reggel vagy csak úgy

van benne: kakaó, nádcukor, fahéj, feketebors és vanília

hmm - hmm

hát így lett ez... a brownie afrodiziákum - faktorai egyértelműek, az avokádóról pedig egyszer írtam már h. here-szerű alakja miatt tulajdonítottak neki ilyen - olyan hatásokat, és a fagyit részben mézzel édesítettem, hát csak úgy burjánzanak itt a vágykeltő mindenfélék :)

a brownie-t Piszke brutális brownie receptje alapján csináltam, kisebb változtatásokkal

az avokádófagyit pedig valahol a chekochon olvastam, még Düsseldorfban, évekkel ezelőtt - most előtúrtam a receptet nagy nehezen, az arányokon változtattam kicsit

brownie

20 dkg étcsoki (nálam most 60 %os, Tibi)

20 dkg vaj

fél dl avokádóolaj

32 dkg cukor (barna kellett volna, de nem volt otthon, és Piszke 36 dkg-ot ír, de én máshol pótoltam a maradékot)

4 tojás

8 dkg liszt (süteményliszt volt, eddig még nem használtam, de őszintén szólva nem nagyon éreztem különbséget)

6 dkg kakaópor

5 dkg mexikói bájital fűszerkeverék (összetételét ld. fent)

2 tasak vaníliás cukor

fahéj+bors ízlés szerint

1 tk sütőpor

a csokit - vajat darabokra vágom és mikróban összeolvasztom (közben figyelni és kevergetni - elegyíteni kell, mert a vaj gyorsabban olvad, mindenesetre hálás vagyok Piszkének ezért, h. ezzel a trükkel ilyen egyszerűen megkímélt a gőz fölött olvasztástól :) )

a cukrokat és az egész tojásokat géppel habosra keverem, míg hűl a vajas csoki (fehéredésig, jó levegősre)

óvatosan belekeverem a csokis - vajas keveréket, majd a szilárd hozzávalókat szintén (a legjobb szitálni, ill. a sütőport persze érdemes még előtte belekeverni a lisztbe, h. biztosan jól elkavarodjon)

30 cm átmérőjű szilikonormában sütöttem, előmelegített sütőben (150 C, légkeverés), kb 35-40 percig, de a végén jó ránézni pár percenként, mert a széle nekem is túlsült kicsit

avokádófagyi

1,5 avokádó (sajnos nem volt elég érett, már nem volt idő a papírzacskós - banános trükkre)

2, 5 dl tej (az eredeti 4 dl-t írni, nem mertem ilyen sokat, féltem, h. nem lesz képes felvenni az elvárt fagyiállagot :) )

3 ek méz

2 zacskó van. cukor

2 dl habbá vert tejszín

esetleg még porcukor, ha vki úgy érzi, én asszem, kb egy evőkanállal tettem bele még

az avokádót magozzuk, hámozzuk, botmixerrel pürésítjük

hozzá minden más -> fagyigép/mélyhűtő+villával átkavarós módszer

én a kettő kombinációját vetettem be, mikor már elkezdtem parázni, h. lemegy a nap és nem tudok fényképezni, mélyhűtőben meggyorsítottam kicsit a folyamatot :)

mondjuk azt írja az eredeti recept is és biztos úgy is van, h. ha teljesen megfagy, elég kemény lesz

nem vártam meg (meg is látszik, a képen inkább krémnek tűnik, mint fagyinak), tálalás, fénykép a kölcsöngéppel, szaladás :)

akartam volna még ide vmi ideillő - stílusos számot, a Bodyrockerstől az I like the way you move-ot vagy Maszkurától a Szégyentelent, felmerült pár Péterfy Bori meg némi Tereskovás elszállás, ilyesmik - de nem tudtam választani, meg most már nagyon álmos is vagyok :)