lemon pig

a citromdisznó határozatlan időre Londonba költözött - úgyhogy ezentúl fish pie, scone és trifle rogyásig!!! :P
egyelőre nincs net meg semmi, a gasztrokörülmények pláne nem mondhatók ideálisnak, szendvicseken és hasonlókon élek az utóbbi napokban, de hamarosan jelentkezem, amint kicsit elrendeződtek a dolgok :)

klasszikus reggelik 1. - párizsis zsömle kakaóval :)

oké!

szinte fogalom. életérzés.

van, amikor egyszerűen nem vágyom semmi másra.

építőmunkás - reggeli :)

vannak persze szabályok. sőt mi több, elég szigorú szabályok.

a terített asztal

a zsömle nem magos, nem császár-, nem rozsos, semmi fakszni. vizes zsemle.

a párizsi nem füstölt, nem sajtos, nem tavaszi. marha-, sertés-, max. baromfipárizsi.

a kakaó pedig csakis zacskós. a tetra packos, dobozos, üveges kakaók egyszerűen nem alkalmasak erre a célra. a főzött házi kakaót is felejtsük el kivételesen. az a kalácshoz való.

semmi más alapanyag nem megengedett. se margarin, se kockasajt, se semmi. az már egy másik sztori, az már szendvics. csak megzavarná az ideális ízkombinációt.

másik fontos pont, h. nem használhatunk kést. az esemény tökéletessége éppen mobilitásában rejlik, h. ez a reggeli bárhol, bármilyen körülmények között elfogyasztható. a zsömlét kézzel kell feltépni és zsebet képezni rajta, amibe a párizsit pakoljuk, a kakaó sarkát pedig ki kell harapni. csakis így képezhető megfelelő nagyságú lyuk, amin ki tudjuk szívni az igazi, házi kakaótól ízben, színben és állagban rendkívül messze álló, de mégis isteni és a maga nemében egyedülálló italt.

a mobilitás adottságát pedig értelemszerűen ki kell használni - ez a reggeli a szabadban - fűben fekve, padon, folyóparton ücsörögve fogyasztandó.

tuti ott lapul a kosárban... :)

a zacskó sarkát kiköpöd, fintorogsz hozzá, a fog nem szereti a műanyagot. a harapástól sorjás lyukon már jön is a lé. óvatosan megdöntöd a zacskót, hullámzik, ahogy kortyolsz. mintha csak anyatejet szívnál magadba, egy rég nem átélt érzést hozhatsz vissza tudat alatt egy pillanatra ezzel a mozdulattal.

a zsömle feltapad a szájpadlásodra, kakaóval leoldod, nagyot nyelsz... még egy harapás... apad a zacskó, végül teljesen lapos. letörlöd a morzsákat, körbenézel.

megbillen a táj... hopp, ez még mindig az Infopark... de mennyire más :)

nomen est omen: CITROMDISZNÓ

ahol a kurtafarkú malac túr...

mivel a blog írása közben rá kellett jönnöm, h. nem mindenkinek egyértelmű, miről is van itt szó, hát ő az :)

Dezső, a disznó

kicsit lógatja az orrát, mert egy árnyalattal turcsibbra és hosszabbra szereti, de azért nem törődik ezzel a kelleténél jobban.
persze, Szőke - film meg minden, de innen ered minden... :)

Anyától kaptam néha citromdisznót, még mikor kicsi voltam. (persze mint a mellékelt ábra mutatja, a mai napig kapok ilyesmiket szerencsére.)

egy citrom, egy kés, 6 gyufaszál - és kész is a malac :)

és ha már itt tartunk, az utóbbi napok lényei:

 Vera, a katica

Max és Moritz

még jönnek majd Gesztenye Gusztik meg tündérek meg mindenféle :)

meggyes - chilis marharagu

na, ezt már legalább egy éve ki akartam próbálni.
egy olyan könyvből való (oké, hívjuk inkább füzetnek), aminek majdnem minden receptjére azt mondtam első látásra is kapásból, h. hűűűhááá, próbáljukkiiiii!!
ez pedig a Holló és társa kiadó Könnyen, gyorsan, finomat c. kiadványainak Ínyenc ételek c. darabja. szeretem ezt a sorozatot, tele van megbízható receptekkel, guszta képekkel, gyakorlati tippekkel, plusz ötletekkel... olyan kellemesen német az egésznek a stílusa :)
ez is egy olyan jól kitalált komplett kis recept, klasszul kitalált fűszerezéssel és kerek ízvilággal, szeretem az ilyeneket nagyon.

Panni teker

hozzávalók 4 személyre:

70 dkg párolni való marhahús
1/2 - 1/2 tk őrölt bors, szegfűbors, fahéj és édes-nemes paprika (én többet vettem, legalább kétszer ennyit)
25 dkg vöröshagyma (2 nagyobb fej)
1-2 piros chilipaprika
2 gerezd fokhagyma
1 üveg meggybefőtt
1,5 dl erős húsleves
3 ek olivaolaj
só, bors
4 dkg dióbél

elkészítés:

- a húst megmossuk, kockákra vágjuk, a fűszerekbe forgatjuk
- lábasban 2 ek olajat felforrósítunk, a húst adagonként megpirítjuk rajta (3-4 perc), majd félrerakjuk
- a maradék olajom megpároljuk a vöröshagymát (kb 5 perc)
- közben hozzáadjuk a felaprított chilit és a zúzott fokhagymát, együtt pároljuk
- felöntjük a meggy levével és a húslevessel
- hozzáadjuk a húst
- lefedve, kis lángon pároljuk (sok idő kell neki, majdnem másfél óra!)
- az utolsó 10-15 percre, mikor már majdnem puha a hús, hozzáadjuk a meggyet is
- sózzuk, borsozzuk
- tésztával tálaljuk, rászórjuk az apróra vágott diót

tanulságok, megjegyzések:

- galuskával, rizzsel is jó lehet a könyv szerint, én spagettit vettem hozzá végül, bár volt egy párperces tarhonya - kilengésem :)
- nagyon jó ízt ad neki a meggy leve, de legközelebb kevesebb folyadékot vennék, kicsit túl leveses lett, de nem akartam volna keményítőzni - szóval sztem érdemesebb kevesebb meggylével, ill. húslevessel kezdeni, ha elfőne időközben, még mindig fel lehet engedni
- a chili íze a másnapi maradékból már elveszett, mondjuk nem raktam bele annyit, amennyit írt, mert nem ismertem a felhasznált chilit, h. milyen erős... de hát ez amúgyis totálisan szubjektív és ízlés - dolog, h. ki - mit - mennyire csípősen... csak a kóstolgatást tudom javasolni :)

birsalmakrémleves fahéjas-mozzarellás pirítóssal

igazi őszi leves - melegít, édes, krémes, vaníliás, rumos :)

4 adag leveshez:
3 nagy birsalma
1 kisebb alma
kb 3 ek barnacukor (ill. ízlés szerint)
2 zacskó vaníliás cukor
2 ek vaníliás pudingpor (vagy tejszínes + vanília kivonat)
1 dl tejszín
egy löttyintésnyi rum
juharszirup

a pirítóshoz:
4 szelet rozskenyér
vaj
fahéjas porcukor
1 mozzarella

a birsalmát kockákra vágtam
az almát meghámoztam, kockákra vágtam azt is
feltettem főni vízzel, nem túl sokkal, épp'hogy'csak ellepje, csipet sóval
a pudingport közben csomómentesen kikeverertem a tejszínnel
amikor az alma megpuhult, félig összetrumixoltam, úgy, h. azért maradjanak benne darabok is
levettem a tűzről, besűrítettem a tejszínes pudingporral, édesítettem (csak ekkor, mikor már majdnem kész volt - azt olvastam, h. így kevesebb cukor is elég, nem kíván meg annyit)
(később még megy bele juharszirup, úgyh. amúgy sem kell túlzásba vinni a cukrozást, sztem minél jobban érződik a birsíz az "alaplében", annál jobb!)
visszaraktam, h. rotyogjon még párat, meg sűrűsödjön
belekevertem közben a rumot is (ezt kicsit hamarabb is lehet, attól függ, mennyire cél, h. elillanjon az alkoholtartalom :) )

tálaláskor meglocsoltam juharsziruppal
a kenyérszeleteket megpirítottam, megkentem vajjal, megszórtam fahéjas porcukorral, erre jött a mozzarella vékony szeletekben - ezt kicsit még rá lehet olvasztani, ha van rá igény és mód :)

krémlevesekhez sokszor eszünk sajtos pirítóst, gondoltam, miért ne lehetne gyümölcslevesekhez is...
a fahéjas pirítós pedig eredetileg Salingertől jött, a Kilenc történetből, kedvet kaptunk még egyszer régen, mikor olvastuk, h. dejólehetez, úgyhogy ha nem is rendszeresen, de repertoáron van évek óta

"Amikor a teát behozták, az énekes kisasszony rajtakapott, hogy belebámulok az asztaltársaságukba. Visszabámult, azzal a szegletolvasó pillantással, aztán hirtelenül finom mosolyt dobott felém. Furcsán sugárzott ez a mosoly, mint a ritka-finom mosolyok is csak néha. Visszamosolyogtam, sokkal kevésbé sugárzón, mert felső ajkammal rejtegetni igyekeztem a szénfekete kincstári próbatömést két metszőfogam között. A következő pillanatban pedig már azt vettem észre, hogy a kisasszony, irigylésre méltó biztonsággal ott áll az asztalomnál. Kockás szőttes ruhát viselt, skót kockásat, ha jól emlékszem. Nagyon tetszett nekem, nem tudom miért, hogy egy fiatal lány skót kockás ruhát visel ilyen szomorú, ilyen jaj de csatakos napon.

– Azt hittem, hogy az amerikaiak utálják a teát – jegyezte meg.

Megjegyzése nem volt olcsó szellemesség, sokkal inkább úgy hangzott, mint valami filozófiai vagy statisztikai megállapítás. Azt feleltem, hogy némelyikünk mást sem iszik, csak teát, s mindjárt meg is hívtam egy csészére.

– Köszönöm – felelte. – Egy röpke pillanatra talán helyet is foglalhatnék.

Felálltam és odahúztam egy széket a számára, szembe velem. Előkelő könnyedséggel helyezkedett el a szék sarkán, kecses, szép tartással. Visszamentem, majdhogynem visszasiettem a helyemre, oly nagy kedvem volt, hogy a beszélgetést folytassam. Mégsem jutott semmi eszembe, amikor leültem. Ismét rámosolyogtam, továbbra is takargatva a szénfekete tömést. Végül megjegyeztem, hogy borzasztó, milyen idő van odakinn.

– Igen, borzasztó – felelte, és hangjából tisztán kiérzett, hogy nem barátja a közhelyeknek. Mindkét tenyerét az asztal lapjára helyezte, mint a szellemidézők, aztán marokba kapta, de még láttam tövig rágott körmeit. Katonás kinézésű karórát hordott, akkorát, mint egy hajóskapitány kronométere. A számlapja teljesen elborította vézna csuklóját. – Ott volt az énekkari próbán – állapította meg tárgyilagosan. – Láttam magát.

Ott voltam csakugyan, válaszoltam, és hozzátettem azt is, hogy a hangja tisztán kihallatszott a kórusból. És hogy szép hangja van, még azt is.

Bólintott. – Tudom. Hivatásos énekesnek készülök.

– Igazán? Operaénekesnek?

– Isten ments! Dzsesszt fogok énekelni a rádióban, és kalapszámra keresem a pénzt. Ha pedig harmincéves legyek, nyugalomba vonulok, és Ohióban fogok élni egy farmon. – Tenyerével megtapogatta csuromvizes fejét. – Ismeri Ohiót?

Elmondtam, hogy csak vonaton utaztam keresztül rajta egynéhányszor, ezért nem ismerem igazán jól. Megkínáltam egy szelet fahéjas pirítóssal.

– Köszönöm – utasított el. – Különben is csak csipegetni szoktam, mint a madarak.

Nekiláttam a pirítósnak magam, s közben megjegyeztem, hogy vad vidékek is vannak Ohióban.

– Tudom. Egy amerikai már felvilágosított. Maga a tizenegyedik amerikai, akivel találkozom."  (J. D. Salinger: Alpári történet Esmének, szeretettel - Bartos Tibor ford.)

először gondoltuk, valamilyen kínban-szült-fordítás, és eredetileg nem is fahéjas pirítósról van szó, hanem vmi egész másról, de aztán nemrég lecsekkoltuk az eredetit - tényleg cinnamon toast hálistennek, rossz lett volna csalódni, h. nem is azt eszik

aztán mikor utánanéztem, és a youtube-on kapásból kb vagy 6-8 tutorial jellegű videót találtam arról, h. hogyan is kell elkészíteni ezt a rendkívül bonyolult dolgot, rá kellett jönnöm, h. ez némely amerikaiak számára tényleg létező probléma lehet :)

persze egy ilyen látszólag egyszerű projektnek is rejtett dimenziói vannak, klasszikus rántotta - jelenség, volt, aki többszöri vajazással trükközött, volt, aki kétszeri pirítással (pirítás - vaj, fahéj, cukor - sütőben rápirítás még egyszer), volt, aki egy fahájas - cukros - felvert tojásos keverékkel kente meg a kenyérszeleteket és úgy sütötte meg sütőben, aztán meg baconnel tálalta

bevallom, az 5 perc hosszúságú "easy (!) cinnamon toast" c. opust már nem bírtam :)
beletekertem, és 2:10 perckor még mindig a kenyereket vajazta a rendkívül kellemetlen hangú arkansasi bácsi, hát szenvedje ezt végig, akinek két anyja van :)

de a kiskaput egy majdnem 10 perces rémület tette be, ahol egy vörös hajú srác vmi hihetetlen akcentussal (bréjd in dö tójsztörr...brújn sugörr és hasonlók :) ) visz véghez egy olyan kínosan ál-vicces performanszot, amibe simán belefér, hogy csipszevéssel próbáljon meg az üresjáratokban szekszizni, a tökét vakarja, a kamerázó srác pedig folyton röhög, röfög és egyszer konkrétan hallani, ahogy visszaszívja és lenyeli a taknyát :)
(van ez a mondás, h. az internet pornón kívüli részét ki lehetne írni egyetlen dvdre - hát néha a youtube-bal is van egy ilyen érzésem, h. a több millió videónak arcpirítóan magas hányadát teszik ki amcsi unatkozó tinédzserek agymenései, sok-sok bitnyi elektronikus hulladékot képezve...)

na jó, ezt viszont tényleg ki fogom próbálni, bár elég durván töménynek tűnik... hogy ezek méér raknak mindenre egy rakat vajat...? csak így tudják lenyelni?!?

mindenesetre jóval többet tudok fahéjas pirítós témakörben, mint azt egy órával ezelőtt akár csak reméltem is volna - az internet a barátunk :)

a vaníliás kifli metamorfózisa

mérsékelten bírom az IKEA stílusát, de a szellemiségében vannak dolgok, amiket kedvelek - és ezek a képek szerintem egyszerűen csodásak
a cég megjelentetett  "Hembakat är Bäst", azaz "Otthon a legjobb" címmel egy sütiskönyvet, amely állítólag egyes külföldi áruházaikból ingyenesen elvihető

a koncepció persze a "szereld össze saját magad!" - elv továbbgondolása, Evelina Bratell volt a stylist és Carl Kleiner a fotós

ez pl a pepparkakor, a klasszikus svéd keksz :)

aztán ilyen készen:

és még sok - sok kép pl itt, a Mindennapi Betevőn... illetve Carl Kleiner honlapján

na jó, még egyet, ez még mindig Kleiner, de már egy macaron - projekt: