kész.étel.

az van, h. sose hittem volna, de amióta itt vagyok Londonban, jórészt csomagolt kajákon és készételeken élek :)
és ráadásul emiatt csak mérsékelten szégyellem magam. hm. nem, végülis, ha belegondolok, egyáltalán nem szégyellem magam.


ismerem mindennek az összes hátrányát.
ott van az arcodban az iszonyú nagy választék, tele tartósítóval, műanyaggal, csomagolásból származó szeméttel - és megveszed. kényelemből, lustaságból, egyszerűségből, időspórolásból, éhségből.


(pont ez az, ami pl a Jamie Oliver-féle reformok egyik alapja volt a pályája kezdetén: hogyan főzz otthon egyszerűen, változatosan, friss alapanyagokból úgy, h. kikerüld ezeket a kész termékeket, kikerüld nap mint nap a chicken burger mealt meg a sausage rollt, a mélyhűtött tavaszi tekercset meg a konzerv spagettit. nagyon nem véletlen, h. ezek a folyamatok pont Nagy-Britanniában kezdődtek el... csak aztán ez a dolog nála úgy tűnik, h. kicsit átcsúszott egy már-már parasztvakítós és néha kifejezetten gagyi irányba sajnos)


vannak törekvések, itt is megy a napi-ötször-zöldséget/gyümölcsöt kampány meg mindenen ott van a kalóriatartalom stb, de az, hogy ilyen hatalmas választék van készételekből, nem minden szempontból könnyíti meg az ember dolgát. 
tudom én is, h. minek mi az értéke. és azt is, h. hosszútávon úgysem tudnék, nem is akarnék így élni.
de vhogy az az érzésem, h. ezeket is meg kell tapasztalnom, ki kell próbálnom... h. kell egy ilyen zacskósleves-korszak megint. végülis már 4,5 éve nem vagyok kollégista :)


egyrészt persze azért van ez, mert ezek a termékek többnyire elég olcsók. néha indokolatlanul azok. és ez most nagyon fontos szempont. olyan időszakot élek, amikor messziről észrevehető  különbség a fizetésnap utáni bevásárlás és a csekkre várós-bevásárlás között :)
másrészt azért, mert viszonylag hiányos felszereltségű a konyhánk, akár az eszközöket, akár az alapanyagaimat tekintjük, és ez eléggé beszűkíti a főzési lehetőségeimet. vegyük eleve azt a tényt, h. egy olyan háztartásban kell élnem 3 férfi (?) mellett, ahol nincsen sörnyitó (!). 


vagy van, csak a szobájukban dugdossák. mondjuk egyikük se tűnik túl nagy szeszelősnek. nem tudom, mennyire tartják a vallásukat, de gondolom, Krishna vagy Allah nem nézne nagyon jó szemmel egy sörnyitót a házban. bezzeg Bokonont nem érdekli :)
báár, az igaz, h. a tantrizmus az ortodox hinduisták közt szektának számít, de a szertartásaihoz szükséges öt dolog közt ott van a hús (mámsza), a hal (matszja), a szexuális egyesülés (maithuna) és a misztikus gesztusok (mudrák) mellett az alkohol is (madja), mint Brahman megismerésének mámorító eszköze :) meg persze a sörnyitó. az a hatodik. nagyon fontos eszköz.  és hát Allah is félrenéz, ha lemegy a nap...
Ganésát, az Akadályok Elhárítóját fogom segítségül hívni, h. furfangosan kikérdezzem őket, hogy is van ez akkor az alkohollal, nincs mese!


egyszer nagyon meg is szívtam ezt a sörnyitó-dolgot, kupakos cidert vettem a boltban, örültem, h. dejólesz, aztán meg nézegethettem jútyúbon a tutorial videókat, h. hogyan lehet alternatív eszközökkel (kanállal, villával, darab papírral, foggal, bármivel) kinyitni egy sört :)
persze nem sikerült. nő vagyok. számomra az egész világ egy nagy vizelde (mennyire rühellem ezt a szót) és az egész világ egy sörnyitó szlogenek sajnos nem érvényesek. de legalább vicces volt végignézni, ahogy egy klasszikus csokornyakkendős barista ráharap a kupakra :)
és egy konzervnyitóba is ideje lenne már befektetnem, jelentősen megkönnyíteném a saját dolgomat.
nincsenek fűszerek, nincsenek rendesen edények, magamnak főzni nincs is kedvem. megszeppentem, nincsenek ötleteim sem valahogy.
az is eléggé visszariasztott, amikor kétszer megpróbáltam begyújtani a sütőt (h. megsüssek egy mélyhűtött pizzát :) ), és pusztán annyi történt, h. vmi retva elkezdett nem túl erősen, de kitartóan lángolni a sütő hátuljában :)


a Tesco Value meg a Sainsbury's Basics termékeknél amúgy az embernek tényleg az az érzése, h. "oké, ez alá azért nem megyünk, de ezt még vállaljuk, legyen valami a pronyóknak is, na". és ez azért Magyarországon nem így van, ott a teszkó gazdaságos dolgok nagy általánosságban vállalhatatlanok... persze itt is sem árt, ha nyitott szemmel jár az ember :)
de eldöntöttem, h. hamáregyszer, én bizony megkóstolom a 10 pennys csirkés levest meg a 12 pennys konzerv paradicsomos tésztát is. (persze mindig megpróbálom ezeket feljavítani vhogy, kb 50 %-os sikerrel... szarból ugye nem lehet várat építeni :) de vannak azért néha kellemes meglepetések)
és hiába teszkógazdaságos, ha nekem 30 p-ért adnak 4 pohár csokimousse-t, engem onnantól kezdve nem érdekel semmi.
nyilván a céges gyártmányokban is van "Tesco Finest" meg "Sainsbury's Taste the Difference" (utóbbiban ezt az enyhe célzást nagyon szeretem amúgy, h. oké, van másik szar is, de hülye vagy, ha azt veszed :) ), szóval vannak luxuskategióriák, ami elég bizarr dolog, sztem bizonyos szempontból cikibb, mintha a basics cuccokat veszi az ember :)
viszont itt eddig nem ettem semmi olyan készételt, ami fogyaszthatatlan lett volna (maximum az én ízlésemnek kicsit ízetlen vagy sótlan), szóval valószínűleg a standard szint is magasabb, vagy legalábbis elcsúszott az ár-érték arány, és ezáltal némileg új értelmet nyer a TG kategória... atyaég, milyen lehet akkor a minőségi koszt... :)
persze az is lehet, h. csak az adalékanyagok technológiájában fejlettebbek és finomabb ízfokozókkal dolgoznak a brit élelmiszeriparban  :)


tudatos táplálkozásról, térfogatnövelőkről és lisztjavítókról:

szóval most tesztelek. a dobozos cholle masalától kezdve a konzerv zöldséglevesig mindent.

persze sokszor még így is nehéz jól kihozni a dolgokat, nem egyszemélyes "háztartásra" vannak a vásárlási szokások optimalizálva. egyet fizetsz, kettőt kapsz, nagy kiszerelés, vegyél ötöt háromért vagy hármat ötért, egy kosárral egy fontért stb. akkor éri meg valami, ha sok és/vagy nagy, és ezt a végletekig képesek elvinni. nagyon kell figyelni, ha nem akarom, h. rámrohadjanak a dolgok, és ha nem akarom egymás után négy nap ugyanazt enni. márpedig nem akarom.

persze ezzel már Magyarországon is gondom volt, mégsem mondhatnám, h. bármiféle rutinom lenne benne...
de így is megy a mókusozás, a gyűjtögető életmód, Itchy, az egér pedig már megette a gyömbéres sütimet és rámpusztult három gyönyörű mangó, két zacskó saláta illetve hasonló balesetek. sajnos még mindig beleesem olyan hibákba, h. megveszek lesárgázott, lejárat előtti termékeket (függő vagyok, sajnálom), viszont egyedül nem tudom őket elfogyasztani addig, amíg élvezhetőek...
előbb - utóbb (inkább előbb, minél előbb) el kell költöznöm olyan helyre, ahol lehet emberekkel kooperálni, együtt bevásárolni, együtt főzni, tudom jól... de addig instant karma...
megyek is és betolok egy 25 pennys blueberry muffint :)


update: vettem egy multifunkcionális kitchen toolt kemény 1 fontért a PoundWorldben, konzervnyitó és sörnyitó egyben. két nap múlva találtam egy tökugyanolyat a szekrényben :)