régóta figyelem ezt az alternatív - környezettudatos ételszállító kezdeményezést, nagyon tetszik, amit csinálnak, biciklis kiszállítással, visszaváltható dobozokkal, szőröstül - bőröstül :)
további infók, cikkek, interjúk itt meg itt, na meg egy videó is!
valószínűleg kevesen tudják, de a pandaság életérzés, sőt mi több, életszemlélet, hitvallás. mivel én is Panda vagyok, többet erről nem mondhatok - nincsenek is rá illő és megfelelő szavak. aki tudja, tudja.
legyen elég egy ide vonatkozó klasszikus:
panda és kalács, illetve kettő az egyben.
ez a panda nem tüsszent, mint a sokak számára már jól ismert videóban levő,
és ez a kalács sem hasonlít túlzottan fonott rokonaira.
a tésztáját nézve megközelítőleg megegyezik a kalácséval - kelt, édeskés, kakaós és natúr foltokból, illetve a zöld színű rétegből áll, melyet zöldtea por segítségével értünk el.
maga a tészta egy egyszerű, de nagyon finom és jól használható kalácstészta, nagyon jó vele dolgozni, és odacsapkodni az asztalhoz :)
a megvalósítás elég komoly felkészülést igényelt, a receptek áttanulmányozása mellett több tutorial videót is megnéztünk, tudván, h. itt most mókolásnak helye nincs, fontosak a mennyiségek és a pontosság, amit amúgy személy szerint hajlamos vagyok elnagyolni, de maga a rákészülés is funjoy volt.
ezt a receptet vettem alapul a mennyiségeknél. érdemes megnézni a wall of shame-et is az eredeti recept recept alatt, nagyon vicces kis pandák vannak ott :)
hozzávalók egy kb 60 dkg-os pandához:
- 230 g 550-es liszt (BL 80/kenyérliszt) - 70 g 405-ös liszt (BL 55/süteményliszt/finomliszt) - 30 g cukor - 1 tojássárgája + tej elkeverve, úgy, h. a folyadék 210 g-ot adjon ki (1 közepes sárgája kb 15-17 g) - 4,5 g só (1 teáskanállal tettem) - 18 g vaj - 4 g szárított élesztő - 8 g matcha (zöldtea por), 10 ml forró vízben feloldva - 8 g kakaópor, 10 ml forró vízben feloldva
a tészta elkészítése:
- a tojássárgáját enyhén felverjük a tejben és meglangyosítjuk (semmiképp se melegítsük túlságosan, nehogy összeugorjon a tojás) - egy tálban összekeverjük a lisztet, cukrot, sót, élesztőt - belekockázzuk a puha vajat és beleöntjük a tejes-tojásos folyadékot - robotgéppel kb 10-15 percig dagasztjuk, míg rugalmas, egynemű tészta lesz belőle - a kb 560 g-nyi tésztát háromfelé osztjuk - a legkisebbikbe (75 g) belegyúrjuk a kakaós pasztát (a kakaó mennyisége ugyan arányában jóval nagyobb a tésztához viszonyítva, de ez az állagon nem nagyon változtat, a szín eléréséhez viszont kell ennyi), 210 g-nyit üresen hagyunk, a maradékba (kicsit kevesebb, mint 280 g) pedig a matcha-koncentrátumot gyömöszöljük bele, míg egyszínű lesz - 3 kiolajozott edénybe tesszük, a felületét is enyhén beolajozzuk, lefedve legalább 30 percig kelesztjük (kb a duplájára)
a formázás az alábbi videó szerint történt:
az elkészítésben rejlő valódi kihívást egyértelműen az összeállítás
jelenti. az ezt bemutató videó a pandákhoz hasonlóan
kínai tulajdonban van, ennek megfelelően csak
kínaiul (kantoniul) mondják el a hozzá tartozó mesét,
és minden elhangzó „hasznos” tipp dekólhatatlan, valójában
elsüvít az erre szakosodott érzékszerveink mellett.
ebből adódik, hogy többnyire csak a képi világra támaszkodhatunk - de megfelelő koncentrációs és beleérző képesség mellett ez esetben ez is megteszi. másodszorra nézve már úgyis tudjuk, hol lehet beletekerni, ahol úgyis csak magyaráz a pandatanár a tésztára mutogatva, de nem történik érdemben semmi.
- először a zöld tésztát nyújtjuk ki úgy, h. a sütőforma szélein mindenhol kicsit túllógjon
- levágunk a széléből egy csíkot (ez lesz a két füle között rész)
- a kakaós tésztából 4 egyforma gombócot formázunk, két vékony kígyót rittyentünk a feléből a fülének - a levágott zöld csíkot összehengergetjük és közrefogjuk a kakaós kígyókkal - a fehéret kinyújtjuk akkorára, h. kényelmesen betakarja a kígyókat, majd abból is levágunk egy hosszanti csíkot - a másik 2 kakaós gombócból kisöndörgetjük a panda 2 szemét - bevizezzük két vékony csíkban a fehér tésztát, h. rátapadjanak, majd közéjük igazítjuk a levágott fehér csíkot - a nagy fehér két szélét összecsipkedjük és hosszúkás batyuvá fogjuk össze, aztán a zöldet is összebatyuzzuk minden pandaarcalkatrésszel együtt, a szélét kicsit meghúzzuk, h. rá tudjuk hajtani a két végét (az eredeti recept pont fordítva rakja össze, de az a panda elég bús pandának tűnt, csak úgy lógott mindene, ezért választottam inkább ezt a bugyolálós módszert, némileg professzionálisabbnak tűnt, mint összenyomni a szegény panda arcát a ránehezedő tésztarétegekkel.)
- beletesszük a kivajazott - kilisztezett formába és legalább még fél óráig kelesztjük
- 25-30 perc alatt megsütjük 180 fokon
- rácson hagyjuk kihűlni, bármilyen nagy is a kísértés, csak utána vágjuk fel :) a végében a szeletek biztos kis nyomorultak, de ez ne riasszon vissza senkit. meg hát azok is aranyos, szeretnivaló kis pandák, igazi karakterrel, ráadásul ugyanolyan finomak is.
itt van még egy vicces oktató videó, egy hongkongi háztartástan óráról, az egész folyamat végigkövethető benne:
megjegyzések:
- vannak receptek, amelyek ételfestéket használnak. ezt persze lehet, főleg, h. a matcha drágább megoldás, de annyival szebb a színe szerintem, h. aki teheti, használjon inkább teaport és kakaót - további el nem hanyagolható pozitívum, h. a zöldtea hatása is érződik persze, szóval a megjelenés ellenére nem a legideálisabb kisgyerekuzsonna :) - a kalács napokig puha marad konyharuhába + nejlonba bugyolálva - utólag visszagondolva az egész nem akkora nagy ügy, mint elsőre tűnt - a formázásra kell odafigyelni, de amúgy egyáltalán nem nehéz megcsinálni szerintem, bár ezt egy kicsit félve mondom, látva mások beszorult fejű amorf pandáit a kommentekben :)
(a kalács és a poszt nem jöhetett volna létre Volker nélkül. köszi :) )
mostanában eléggé rámentünk erre a sós keksz-témára, állandó kísérletezés tárgya, pláne, h. édes keksz annyiféle van, sós meg jóval kevesebb, ami elég fura. persze, pogácsák, kézről kézre járó, jól bevált sós rúd receptek, köményes stanglik, oké - de most nem a sós rágcsákra - sörkorcsolyákra - borkorcsolyákra általánosságban gondolok, hanem csak a sós kekszekre. hát ott már elég gyér a kínálat, pedig a lehetőségek száma végtelen (lehetne)... és hát nem valami bonyolult vagy időigényes dolog. Dr. Pepper koktél krékere volt az alap, mert azt csak 1 óráig kellett pihentetni, a másikat, amit kinéztünk, meg kettőt kellett volna, és elég sürgős volt a rágcsálás :)
chilis-sajtos keksz
hozzávalók: 26 dkg finomliszt 9 dkg kukoricaliszt (ropogósabb lesz tőle a keksz) 11,5 dkg reszelt sajt (gouda, kicsit parmezán) 17,5 dkg vaj 1 ek csípős bio paprikakrém 2 tk darált chili fél tk őrölt bors 2 tk só 1 tojás
a kétféle lisztet, sót, borsot, őrölt chilit összekeverem. belemorzsolom a kockákra vágott vajat. a tojást a paprikakrémmel enyhén felverem, aztán beleforgatom a sajtot. így már mehet a lisztes-vajas morzsalékhoz, az egészet összegyúrom. érdemes a végén megkóstolni, mikor már összeállt a tészta, kellemesen sósnak és csípősnek kell lennie, nem csak úgy éppenhogy érződnie a chilinek, ha nem volt elég erős vagy sós, javítom chilivel/sóval. 1 órát celofánba csomagolva hűtőben pihentetem. 4-5 mm vastagra nyújtom (ha kekszesebbet - ropogósabbat akarunk, lehet kicsit vékonyabb is, de akkor a sütésnél érdemes figyelni, nehogy leégjen). kiszúróval vagy késsel formára vágom, sütőpapírral kibélelt tepsiben, 200 fokra előmelegített kb 8-10 percig sütöm. tojással lekenni nem kell.
nagyon jól illett a Nők a pult mögött aktuális részéhez :)
