ma így

ajándék-reggeli, erőgyűjtési célzattal egy újabb job interview - ra.
surprise, surprise - újabb avokádós szendvics :)
tudom, tudom, voltak már ilyenek... a mániák ilyenek :)


magos teljes kiőrlésű kenyér
St Agur sajt (vagy bármilyen kékpenészes)
avokádószeletek
rukkolalevelek
egy fél lime frissen facsart leve
pici bors


a kenyér édeskés - diós íze, a sajt sóssága - csípőssége, a rukkola kesernyéssége, a lime friss - savanykás ízvilága és az avokádó semleges, szintén picit diós hatása - uhh.


vaj nem is kell, a sajtot nagyjából elkenem a kenyéren, aztán jöhet rá minden más.
citromos zöld tea jár hozzá.
holnap kipróbálom kecskesajttal és bébispenóttal is, dejólesz :)

szegény Elvisz Prézli szendója

még egy kis plusz, h. miért lenne jó New Yorkba menni... itt egy lista a 101 legjobb ottani szendvicsről, hát mint nagy szendvicsrajongó, muszáj ezt a linket elmentenem magamnak - mire odajutok, persze biztos a fele se lesz aktuális, na de ki tudja. egyrészt, h. mikor jutok el, másrészt, h. mennyire újító szelleműek vagy épp konzervatívok arrafelé a büfések, és persze a fogyasztók :)

eredetileg a subbán találtam, ott többen az "Elvis kedvence" szendvicsen (100. sorszám) fújjognak a kommentekben (mogyoróvaj, bacon, banán és méz fehérkenyérből készült pirítóson), de hát végülis miért is ne, egy ízélményt talán ez is megér. (meg van egy kis kötelező hol - vannak - ezek - a- jó - kis - magyar - zsíroskenyértől - miért - kell - megint - amerikázni, illetve az ezekre adott reakciók, de ezt inkább hagyjuk.)

egyrészt Panninak szól a poszt, akinek az egyik kedvenc étele a szendvics, másrészt Anyának, aki a legprofibb szendvicskészítő, akit ismerek :)
így a tervek szerint hárman megyünk el New Yorkba, és végigesszük mindet :P

úgyhogy készüljetek, semmi fáradtvagyok meg fájalábam meg nembíroktöbbszendvicset - nem lesz kegyelem :)

sajtos brokkolikrém

tél vége felé különösen sokszor rámjön, h. zöldséget szeretnék enni. ez ilyenkor konkrétan, a szó szoros értelmében ZÖLDséget jelent, ennek megfelelően általában két dolog van, ami automatikusan beugrik ebben az esetben, h. mostazonnal ennem kell: a brokkoli és a spenót. ilyen vitaminhiány - vészhelyzetekben nyilvánvalóan szükségem van magára a zöld színre is, annyira szép volt ez a cucc is, a képeken nem jön át sajnos egyáltalán... de rögtön jobban lettem tőle.

persze, tudooom, fagyasztva egész évben kapható mind a kettő (brokkoli ráadásul ilyenkor is van friss), de ez a legkevésbé sem érdekel, inkább így placebózok, mint mondjuk ízetlen paradicsommal :) 

na és a brokkolit pedig azért is szeretem nagyon, mert egyrészt már a nevét is jó kimondani (BROKKOLI, BROKKOLI...!), másrészt mindig eszembe jut róla Márk, mikor azt mondta, h. kiskorában azért szerette, mert mindig azt képzelte, h. azok fák és ő meg megeszi őket és az milyen jó volt :)

meg a reklám is eszembe szokott jutni, amit mindig énekeltünk Andival, h. NA DE ITT JÖN, ITT JÖN BROKKOOOLIIII :)
- csehül még viccesebb, mint magyarul, hehe -

már csak egy fél zacskónyim volt, nem volt kedvem semmivel pároztatni, brokkoliízt akartam érezni és brokkoliszínt látni, így szendvicskrém lett belőle. sajtos brokkolikrém. vagy brokkolis sajtkrém. bár szándékaim szerint most inkább a brokkoli volt a domináns.

- a brokkolit picit sós - szódabikarbónás vízben megfőztem (na jó, ez így túlzás, őszintén szólva még ahhoz is lusta voltam, h. gázt gyújtsak, kapott mikróban 5 percet, h. kiolvadjon és megint 5öt magas fokozaton, h. megfőjön)

- leszűrtem (ez sem igaz, mert ehhez is lusta voltam, csak leöntöttem róla a vizet úgy nagyjából)

- összetörtem villával (hát ezt már nem lehetett lespórolni, mással mégse csináltathattam meg)

- belekevertem egy kis maradék tejfölt, 2 ek natúr krémsajtot, meg fetát is tördeltem bele (itt már érdekelt, h. milyen lesz, a lustaság hipp - hopp elpárolgott)

- só már nem kellett a feta miatt, borsot viszont tekertem rá azért

- ekkor megkóstoltam, már így is nagyon jó volt, de:

- eszembe jutott a perzsa fűszerkeverékem - egy időben nagyon rá voltam kattanva, mindenbe ezt tettem, van benne: dió, menta, koriander, hagyma, bors, petrezselyem - a maradékba kevertem egy keveset, hm - hm, jó lett így is, jeee

- pici citromlevet is el tudnék még bele képzelni, esetleg vmi karakteresebb sajtot, bár nekem most pont jó volt így, úgyis a brokkoli volt a lényeg

a faevésről és a gyerekségről nagyon eszembe jutott az Ami a szívedet nyomja... gyorsan el is olvastam a kedvenceimet megint :)

egy idő után elengedte magát, elege lett a fotózásból :)

variációk egy reggelire

mint tudjuk, mindenki függ valamitől. én személy szerint elég sok dologtól.

többek között pisztáciás puding -, napfény- és avokádófüggő vagyok. hát ez van.

most az utóbbiról lesz szó.

fura dolog ez, van, aki egyáltalán nem érti, mondván, h. nincs is íze/vízíze van, drága is.

az elsőt cáfolnám, a másodikat elismerem, bár ha szemfüles az ember, azért rá lehet bukkanni elfogadható áron is. persze láttam már 500 HUF-ért is, de hát szerencsére semmi sem kötelező.

az tény, h. jól kell összeválogatni mellé az alapanyagokat és fűszereket, h. ne szoruljon háttérbe az íze, és az is tanácstalanná teheti a kezdő felhasználót, h. leginkább csak nyersen fogyasztható (legalábbis úgy érdemes, főzve megkeresedik), max. főtt - sült ételek kiegészítőjeként.

de hát minek is kellene megfőzni - sütni? önmagában tökéletes a színe, illata, textúrája...
és a másik neve alligátorkörte, ez annyira jó :)

(az avokádó név pedig az azték ahuacatl szóból jön, ami herefát jelent, mert a gyümölcsök párosával helyezkednek el a fán :) )
németül hívják Butterfruchtnak meg Butterbirnének is, hát asszem, ez is elég kifejező.

egyik reggel szendvics lett belőle, méghozzá kétféle is.

1. változat: feta sajt, bors, dió, avokádó (pici citromot facsartam rá, h. ne barnuljon be)

2. változat: vaj, parmezánforgácsok, avokádó, friss mentalevelek (szintén kis citrommal)

hát így.

szóval aki egyszer jót akar velem tenni, vegyen nekem egy herefát ajándékba, h. mindig legyen elég alligátorkörtém :)

persze egy pisztáciás pudinggal is boldog vagyok.

a napfényről nem is beszélve. az jönne jól most csak igazán.