bréking: citromdisznó a Kétker-étkem menüjében!

megkeresett Bori, a Kétker-étkem vezetője, hogy a héten az én blogomból is válogatna a menübe.

és lőn :)

aki budapesti, rendelhet pl. chilis-meggyes marharagut vagy mézes-mustáros csirkét sütőtökkel - a teljes menüt megtaláljátok itt!

régóta figyelem ezt az alternatív - környezettudatos ételszállító kezdeményezést, nagyon tetszik, amit csinálnak, biciklis kiszállítással, visszaváltható dobozokkal, szőröstül - bőröstül :)

további infók, cikkek, interjúk itt meg itt, na meg egy videó is!

szóval hajrá, ragmeg! :)

spárgaebéd

narancsos, spenótos, juhtúrós. spárgás!
könnyű, izgalmas ízvilág, kellemes kontrasztok, igazi nyárköszöntő élmény, csak úgy zsibong a szájban...
még mindig nagyon szeretem az olyan ételeket, ahol egyszerre van jelen édeskés (narancs, spárga, barnacukor), savanyú (narancs), sós (juhtúró) és csípős, illetve kesernyés (juhtúró, spenót) ízvilág... vhogy újra és újra rámtalálnak az ilyen receptek, és én újra és újra rájuk találok...
flatcatnél láttam,  csak picit változtattam rajta, mert a kecskesajt, hiába imádom, megfizethetetlen árban volt, a juhtúró meg nem.
meg a mennyiségekkel csúsztam el egy kicsit.
nálam így nézett ki:


hozzávalók:


50 dkg (fehér) spárga
kb 30-40 dkg spenót (bruttó, pucolás előtti súly)
1 narancs
10 dkg juhtúró
1 fej főzőhagyma
1 ek barnacukor (kicsit meglódult :) )
só, bors, olivaolaj


először jön a szívós rész, pucolással, vagdosással:


a spárga alsó, fásabb részét lepattintottam (később csináltam belőle egy spárgakrémlevest, mustárral, csípős húslevessel)
a többit rézsútosan nagyjából egyenlő darabokra vágtam, ahol kellett, a külső réteget lehántottam
a spenótot megpucoltam, felcsíkoztam
a hagymát finomra aprítottam


aztán jön a hálás rész, ahol már csak kavarni, rázogatni, szórni, morzsolni kell, ez a jutalom a szöszölésért :)


kevés olivaolajon megpirítottam a hagymát és a spárgát
közben megszórtam a cukorral, rázogattam, pár percig tovább pirítottam
aztán megy rá só, bors, a narancs héja és kifacsart leve
kicsit beforraltam
gyors spárgateszt után jöhet a spenót, mert annak már éppen csak egy-két átforgatás kell
még forrón rámorzsoltam a juhtúrót és rögtön tálaltam

közben meg ilyenek szóltak:

éljen a nyár! :)

meggyes - chilis marharagu

na, ezt már legalább egy éve ki akartam próbálni.
egy olyan könyvből való (oké, hívjuk inkább füzetnek), aminek majdnem minden receptjére azt mondtam első látásra is kapásból, h. hűűűhááá, próbáljukkiiiii!!
ez pedig a Holló és társa kiadó Könnyen, gyorsan, finomat c. kiadványainak Ínyenc ételek c. darabja. szeretem ezt a sorozatot, tele van megbízható receptekkel, guszta képekkel, gyakorlati tippekkel, plusz ötletekkel... olyan kellemesen német az egésznek a stílusa :)
ez is egy olyan jól kitalált komplett kis recept, klasszul kitalált fűszerezéssel és kerek ízvilággal, szeretem az ilyeneket nagyon.

Panni teker

hozzávalók 4 személyre:

70 dkg párolni való marhahús
1/2 - 1/2 tk őrölt bors, szegfűbors, fahéj és édes-nemes paprika (én többet vettem, legalább kétszer ennyit)
25 dkg vöröshagyma (2 nagyobb fej)
1-2 piros chilipaprika
2 gerezd fokhagyma
1 üveg meggybefőtt
1,5 dl erős húsleves
3 ek olivaolaj
só, bors
4 dkg dióbél

elkészítés:

- a húst megmossuk, kockákra vágjuk, a fűszerekbe forgatjuk
- lábasban 2 ek olajat felforrósítunk, a húst adagonként megpirítjuk rajta (3-4 perc), majd félrerakjuk
- a maradék olajom megpároljuk a vöröshagymát (kb 5 perc)
- közben hozzáadjuk a felaprított chilit és a zúzott fokhagymát, együtt pároljuk
- felöntjük a meggy levével és a húslevessel
- hozzáadjuk a húst
- lefedve, kis lángon pároljuk (sok idő kell neki, majdnem másfél óra!)
- az utolsó 10-15 percre, mikor már majdnem puha a hús, hozzáadjuk a meggyet is
- sózzuk, borsozzuk
- tésztával tálaljuk, rászórjuk az apróra vágott diót

tanulságok, megjegyzések:

- galuskával, rizzsel is jó lehet a könyv szerint, én spagettit vettem hozzá végül, bár volt egy párperces tarhonya - kilengésem :)
- nagyon jó ízt ad neki a meggy leve, de legközelebb kevesebb folyadékot vennék, kicsit túl leveses lett, de nem akartam volna keményítőzni - szóval sztem érdemesebb kevesebb meggylével, ill. húslevessel kezdeni, ha elfőne időközben, még mindig fel lehet engedni
- a chili íze a másnapi maradékból már elveszett, mondjuk nem raktam bele annyit, amennyit írt, mert nem ismertem a felhasznált chilit, h. milyen erős... de hát ez amúgyis totálisan szubjektív és ízlés - dolog, h. ki - mit - mennyire csípősen... csak a kóstolgatást tudom javasolni :)

kapros - vajas gnocchi

ez volt ma a reggeli és az ebéd egyben.

az éjszakai műszak mindig megzavar kicsit. éppen ebédidőben kelek fel, amikor a szervezetem értelemszerűen vmi reggeliszerűt kívánna, ami viszont sokszor nincs otthon, így általában vagy nem eszem még pár óráig semmit, nehogy még jobban megzavarodjak, vagy elintézem egyben a reggelit és az ebédet.
ráadásul ugye sokszor nem bírom ki reggel 6kor hazafelé menet, h. ne vegyek valamit az éppen kinyitott pékségben (ahol minden forró, puha, isteni és jajj), sonkás - sajtos levelest vagy nutellás kiflit vagy pizzás tekercset, amit még a hazafelé úton szégyenteljes módon betolok, kb úgy, mint aki 3 napja nem evett, ez viszont kétségkívül vacsorának számít, nem is minden bűntudat nélkülinek. néha reggelinek hívom, de hát a szervezetet nem hiszem, h. be lehet sapni a napszakokkal, ha kalóriafeldolgozásról van szó.

tudom, mindez nem tesz vmi jót, sőt, totál káosz :) de hát már nem sokáig tart, meg amúgyis, annyira nem vagyok merev a napszakokban meg az étkezésnevekben... reggeliztem már fagyit is, meg pörköltet is :)

voltam a héten csarnokban, vettem gyorsan friss kaprot, amíg még lehet...
(pohár vízbe tettem, összefonnyadt 2 nap alatt kicsit így is, utána olvastam, h. nedves papírtörlőben kell a hűtőben tartani, úgy marad friss)
kész zacskós gnocchit kifőztem enyhén sós vízben (20 dkg volt kb -> egy nagy adagra vagy 2 kicsire elég), leszűrtem
közben serpenyőben megforrósítottam 1 evőkanálnyi vajat
(igazából szívem szerint itt dobtam volna bele a kaprot, mert megint bennem volt a zsályás vaj mint kiindulópont, de tudtam, h. a kaprot inkább a végén jobb, h. ne menjen el az íze - illata, szóval hagytam)
hozzáadtam a gnocchit, félbevágott olajbogyót (fél zacskó, tehát kb 5 dkg) és fetát kockáztam rá (szintén kb 5 dkg)
nagy lángon pirítottam pár percig, míg a gnocchik meg a fetakockák kicsit megpirultak (a keményebb fajta fetát jó használni hozzá, ami törik, nem a krémeset)
rácsavartam egy fél citrom levét + ráreszeltem a héját
só már nem nagyon kell rá, a feta meg az olivabogyó miatt, így csak fehér bors ment rá, meg a végén ugye a kapor, mikor már lezártam alatta a lángot, de még forró volt
ha lett volna otthon vmi natúr szardíniám, azt is tettem volna hozzá (saját levében eltettet, lehetőleg nem olajosat) meg egy kis fehérbort, de csak pár cseppet még az elején, h. le lehessen még pirítani, az volt a legjobb az egészben

el tudom képzelni ugyanezekkel az összetevőkkel spagettiként/metéltként is, hozzá esetleg cukkini/uborkaspagetti, mint pl itt, bár ez a recept is, meg a többi is, amiket találtam, nyersen használja fel, spagetti pótlására... én párolva gondolnám, a tésztával keveredve, ha kipróbáltam, beszámolok :)

kép most nincs, mert még mindig nincs gép, de már kezdek becsavarodni... :S