tél vége felé különösen sokszor rámjön, h. zöldséget szeretnék enni. ez ilyenkor konkrétan, a szó szoros értelmében ZÖLDséget jelent, ennek megfelelően általában két dolog van, ami automatikusan beugrik ebben az esetben, h. mostazonnal ennem kell: a brokkoli és a spenót. ilyen vitaminhiány - vészhelyzetekben nyilvánvalóan szükségem van magára a zöld színre is, annyira szép volt ez a cucc is, a képeken nem jön át sajnos egyáltalán... de rögtön jobban lettem tőle.
persze, tudooom, fagyasztva egész évben kapható mind a kettő (brokkoli ráadásul ilyenkor is van friss), de ez a legkevésbé sem érdekel, inkább így placebózok, mint mondjuk ízetlen paradicsommal :)
na és a brokkolit pedig azért is szeretem nagyon, mert egyrészt már a nevét is jó kimondani (BROKKOLI, BROKKOLI...!), másrészt mindig eszembe jut róla Márk, mikor azt mondta, h. kiskorában azért szerette, mert mindig azt képzelte, h. azok fák és ő meg megeszi őket és az milyen jó volt :)
meg a reklám is eszembe szokott jutni, amit mindig énekeltünk Andival, h. NA DE ITT JÖN, ITT JÖN BROKKOOOLIIII :)
- csehül még viccesebb, mint magyarul, hehe -
meg a reklám is eszembe szokott jutni, amit mindig énekeltünk Andival, h. NA DE ITT JÖN, ITT JÖN BROKKOOOLIIII :)
- csehül még viccesebb, mint magyarul, hehe -
már csak egy fél zacskónyim volt, nem volt kedvem semmivel pároztatni, brokkoliízt akartam érezni és brokkoliszínt látni, így szendvicskrém lett belőle. sajtos brokkolikrém. vagy brokkolis sajtkrém. bár szándékaim szerint most inkább a brokkoli volt a domináns.
- a brokkolit picit sós - szódabikarbónás vízben megfőztem (na jó, ez így túlzás, őszintén szólva még ahhoz is lusta voltam, h. gázt gyújtsak, kapott mikróban 5 percet, h. kiolvadjon és megint 5öt magas fokozaton, h. megfőjön)
- leszűrtem (ez sem igaz, mert ehhez is lusta voltam, csak leöntöttem róla a vizet úgy nagyjából)
- összetörtem villával (hát ezt már nem lehetett lespórolni, mással mégse csináltathattam meg)
- belekevertem egy kis maradék tejfölt, 2 ek natúr krémsajtot, meg fetát is tördeltem bele (itt már érdekelt, h. milyen lesz, a lustaság hipp - hopp elpárolgott)
- só már nem kellett a feta miatt, borsot viszont tekertem rá azért
- ekkor megkóstoltam, már így is nagyon jó volt, de:
- eszembe jutott a perzsa fűszerkeverékem - egy időben nagyon rá voltam kattanva, mindenbe ezt tettem, van benne: dió, menta, koriander, hagyma, bors, petrezselyem - a maradékba kevertem egy keveset, hm - hm, jó lett így is, jeee
- pici citromlevet is el tudnék még bele képzelni, esetleg vmi karakteresebb sajtot, bár nekem most pont jó volt így, úgyis a brokkoli volt a lényeg
a faevésről és a gyerekségről nagyon eszembe jutott az Ami a szívedet nyomja... gyorsan el is olvastam a kedvenceimet megint :)
egy idő után elengedte magát, elege lett a fotózásból :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése