paprikás - olivás pogácsa

házibulájra voltam tegnap hivatalos, a Népszínház utcába

miután sikerült a hajnali fél5ös kelés után nem bealudnom a laptop fölött délután, rájöttem, h. pogácsasütős kedvem van és nem csak a bort viszem, hanem azt is

elkezdődött persze a vergődés, márnincsidőkeleszteni, deháthamégis, nincsitthonélesztő, lekénemenni, nemismindegyikreceptbekell, deolyanszépmagasakatlennejó, vanitthontúróneinkábbabból? stbstb

egy cheddarsajtos - chiliset gondoltam ki meg egy fokhagymás - zöldfűszerest

ehhez képest lett ez :)

lemondtam a túróról, mert ugye ketté akartam venni az adagot, és a chilis - cheddaroshoz nem illett volna vhogy

aztán eszembe jutott a paprikával töltött olivám

meg a paprikás kifli :)

végül Anya receptét vettem alapul, amit csak úgy emlegetünk, h. "a sós"

"sütünk sósat a locsolóknak?" "mit vigyünk szombaton, csináljak egy sósat?" na akkor az ez

ez persze úgy hangzik, mintha ez lenne az egyetlen sós rágcsa/sörkorcsolya/pogácsarecept, amit ismerünk és használunk, pedig nem :) nagyon nem :)

szárított élesztő van benne, nem kell keleszteni, csak hűtőben pihentetni, gondoltam, ennyit még kibírok időben

az alaprecept:

50 dkg liszt

25 dkg margarin

2 tojás sárgája (a fehérjét lehet használni a kenéshez)

1 tasak szárított élesztő (7g-os)

2 tk só (legalább, de meg kell kóstolni, kellemesen sósnak kell érezni, de kifejezetten - érezhetően sósnak)

1 pohár tejföl

összegyúrni, 1-2 órát hűtőben pihentetni, nyújtani, szaggatni, helló

mi mondjuk aztán általában úgy szoktuk, h a felét sajtosrúdnak, a másikat szezámmagos pogácsának

de volt már, h. diót tettünk a tetejére meg fűszeres sót

hát én annyit változtattam ezen, hogy:
a lisztet nem mértem, még jó, h. bontatlan zacskó volt, a felét könnyebb volt belőni mennyiségileg (többet raktam amúgy végül, az oliva nedvessége megkívánta)

vajat tettem bele margarin helyett, 20 dekát, annyi volt itthon

a maradék zsíradékot kb 2 ek olivaolajjal pótoltam

2 egész tojás ment bele, mert hirtelen nem emlékeztem jól, h. hogy is van a recept :)

az olivát apróra vágtam (azért kell apróra, h.aztán rendesen lehessen szaggatni), azt is belegyúrtam, és tettem hozzá legalább 3 tk őrölt paprikát

mivel nincs az albiban gyúródeszka, és nincs pogácsaszaggatónk, a konyhaasztalon szaggattam ki felespohárral, mert az persze volt dögivel :P (stampó, nem konyhaasztal)

közben megittam egy áfonyás - citromos vodkaszódát, bemelegítés mián

na de hogy MILYEN felespohárral történt mindez, közben végig röhögtem :)

(ez az egyetlen kép sajnos, már mindet dobozba pakoltam, mire eszembe jutott, meg sötétedett is, nem volt kedvem mókolni, nem mutat sehogyse, tudom, azé is raktam melléjük a hercegeket, h. villantsák a fogsoruk legalább)

kis laposkák lettek, hagyhattam volna kicsit vastagabbra, csak féltem az elején, h. kevés lesz a mennyiség

aztán jöttem rá, h. nincs kenőtollam sem

úgyh. egy fogkefét áldoztam be erre a célra, persze még új volt :)

na itt már kezdett eléggé kollégiumi gasztrohangulatom lenni - hiányos konyhafelszerelés és tárgyak alternatív felhasználása címszavakkal :)

trappista - cheddar keveréket tettem rá (reszelve persze)

legközelebb kicsit több olivát raknék bele (ez egy 13 dkg-os doboz volt - töltő tömeg, lé nélkül) meg külön marinált paprikát, mert az olivatöltelékes paprikát egyáltalán nem lehetett érezni, de még látni sem :)

mikor Marci megkóstolta, jelentőségteljesen rám nézett és azt mondta, "szerelmes vagy"

pedig pont úgy éreztem, h. kicsit sótlan lett, nem mertem az oliva miatt durván sózni... úgyh. az igazság vhol a kettő között lehet, ami akkor azt jelenti, h. pont jó volt :P bár nem tartottam közvéleménykutatást

de elfogyott hamar

mondjuk az vicces volt, mikor az egyik srác megpróbált meggyőzni arról, h. "ebbe' tuti kömény van, érzem" :)