Lándön kólling

hát akkor kicsit most London és brit gasztroélmények...

a brit konyha híre szerint unalmas, egészségtelen, ízetlen és tele van gusztustalanságokkal.

csupa egészségtelen és ragadós cucc, vér és bél, fish'n'chips kenyérszeletek között, spagetti pirítóssal és hasonlók, Jamie Oliver vérrel - verejtékkel és rengeteg bazsalikommal küzd a reformokért.

nadeazénemá.

nem mintha védeni akarnám, mert megvédi ő magát, ha arra van szükség, de számomra RENGETEG dolog van, ami egyszerűen jó ebben a kulináris kultúrában, a mustártól kezdve a mindenféle pie-okon át a mentaszószig.
és azért ne felejtsük el egyrészt, h. a brit konyhához már ugyanúgy hozzátartozik a curry vagy a china box, mint a roasted beef, másrészt azt sem, h. ráadásul Londonról beszélünk, ahova a töménytelen mennyiségű bevándorló hozott mindent magával, amire szüksége és igénye volt. ízeket, alapanyagokat, büféket, szakácsokat... hálaajóégnek, így minden itt van egy köpésre - kivéve a magyar bolt, az elég messze van :)

mondjuk az tény, h. mikor tavasszal életemben először itt jártam, az első gondolatom az volt, h. egyszerűen NEM lehet ennyit enni. már Pesten is azt éreztem egy időben, h. az egész lakosság péksütin meg gyroson él és naponta megeszik abból is vagy ötöt, de Londonban aztán az egy főre eső kajálós helyek aránya... hát mit ne mondjak, elég vad. valahogy úgy tűnt, h. ha a londoniak egész nap csak ennének és ennének és semmi mást nem csinálnának, akkor sem tudnának magukban eltüntetni annyi szendvicset és jacket potato-t és samosát és curryt és pizzát és sausage rollt és mindenfélét. egyszerűen fizikai képtelenség.

pedig megcsinálják, mert mind megél, az összes büfé.

így aztán rögtön megrémültem, h. hogy fogok magamba gyömöszölni ennyi mindent, próbáltam terveket kidolgozni arra vonatkozóan, h. hogyan tudnék minél több dolgot megszaglászni, megfogdosni és megkóstolni röpke 5 nap alatt, és hogy fogom tartani visszafelé az akkor még 15 kg-os csomagsúlyt.

hát nehezen.

aztán gyorsan megnyugtattam magam, h. majd visszajövök és előbb - utóbb meglesz minden. és hát így is lett.

(persze visszatérésemben egyáltalán nem a gasztrovonal volt a fő szempont... de tény, h. az új és új ízek iránti vágyam egyszerűen nem ismer határokat :) )

a legeslegelső London-élményem márciusban West Hampstead volt.

a lutoni vonat ott tett le, gondoltam, körülnézek kicsit. bár majdnem rögtön tovább is mentem, mert láttam egy buszt, amire az volt kiírva, h. "Chelsea - World's End" :)

na hát ezt mindenképp meg akartam volna nézni, és gyorsan keresni egy vendéglőt, de aztán máshogy alakult.

megnéztem helyette a helyi teszkót :)

(persze köze nincs az ittenihez, ezt mondjuk tudtam is.)

vettem mentás mousse-t, leültem egy padra és megettem.

igazából akkor érkeztem meg. akkor gondoltam először arra, h. ez a város szerethető és élhető hely.

és most itt ülök Upton Parkban, az albérletben, és ugyanúgy mentás mousse-t eszem. ez van :)

van csokiban is. fagyiban is. úgyhogy elvagyok :)

(a képet a flickr-ről loptam, innen)

az első időszakban leginkább csomagolt háromszögszendvicsen, squat-os maradékokon, csokin, cideren, kávén, cigin és egyéb tudatmódosítókon éltem :)
de ittam mangólevet, szenvedélylevet (na jó, passiógyümölcs), guavalevet meg hasonló jóságokat is, szóval senki se aggódjon a vitaminbevitel miatt!


de már alig vártam, h. főzhessek.
2 napja beköltöztem Newhambe, lett hirtelenjében egy pakisztáni, egy észak - indiai és egy nepáli lakótársam... meg egy konyha, ami csak arra vár, h. használjam. de egyelőre nem ügyködtem semmit.
tapogatózom...
na meg nem is eszem túl sokat, amióta itt vagyok. leköt minden más...
bár persze alig várom, h. a kis flatmate-jeim megtanítsanak tisztességes curry-t vagy autentikus lencselevest főzni :P
és jó egy olyan lakásba hazaérni, ahol a konyhában enyhe, de állandó garam masala illat fogad... egyelőre nem tudom, mennyire aktívak a srácok főzés-téren, de a fűszereik megvannak legalább, ez megnyugtató tudat :)


szóval tele vagyok tervekkel... a yamgyökérrel való kísérletezéstől kezdve a Brick Lane Beigel Bakery - látogatáson keresztül a cream tea - partyn át lesz itt minden... legalábbis remélem :)