nyögvenyelős dukkah-os poszt

nos. miután eléggé úgy tűnik, hogy az első bejegyzésemen, ami igazából már nem is az első, hanem a második, gonosz és makacs átok ül, vágjunk bele egy harmadikkal :)

párszor megfordult a fejemben a mindenféle technikai szötymörgések között, h. kicsit sajnálom, h. a blog csak egy virtuális termék, különben rég kib...tam volna az ablakon, hogy csak úgy csattan...  aztán persze lementem volna érte, bocsánatot kértem volna és kibékültünk volna :)

így viszont nincs kin kitöltenem a dühöm.  Lujzát (laptop) is megfenyegettem már többször, hogy kirakom a hóra, ha nem csinálja meg, amit mondok,  és már komolyan fontolgattam, h. fantomblog marad szegény citromdisznó egész életére. 

úgyhogy most izgulás van kicsit, h. Lujza, a blog és én összeszedjük magunkat, ami persze nevetséges, hiszen átlagos felhasználónak tartom magam, átlagos igényekkel, és nem tartanám szükségesnek, h. elvégezzek egy tördelőtanfolyamot egy blog kedvéért, viszont azt igen, h. úgy nézzen ki,  ahogy én akarom :)

kezdjük vmi veszélytelennel... vmi egyszerűbbel...  ezt múlt héten ebédeltem meg egyik nap:

krumplipüré (ezt nem nagyon ecsetelném, az egyetlen titka a forró tej apránként hozzáadva, meg h. persze vajjal lágyabb - jobb az íze, mint margarinnal...)

füstöltsajtkockák (lusta voltam elővenni a reszelőt)

dukkah

na itt azé megállhatunk egy kicsit. a dukkah egy keleti, pontosabban eredetileg egyiptomi fűszerkeverék, szezámmagból, mogyoróból, korianderből és római köményből, minden megpirítva - összetörve - összekeverve. többek közt itt lehet róla bővebben olvasni, ahol recept is van hozzá, azért nem írom le külön. készen is lehet kapni, én a Nagycsarnok aljában az Ázsiában pl láttam már, de nem nagy fáradság megcsinálni, és hűtőben sokáig elvan.

és tényleg léteznek a fázisok, amikől Chili ír, h. először minden ehetőre szórja az ember tesztjelleggel, aztán mindig tart otthon, ajándékozza - ajánlja másoknak is, és kísérletezik :)

így is lett.