VKF! XXXV.- Rakjunk tüzet a szabadban! - varjúpörkölt helyett indiai bográcsos

hááát, Kata kiírásával először eléggé bajban voltam.

nincs kert, nincs barbecue - szett, nincs tárcsa, és minden tiszteletem azoké, akik képesek egy tisztességes tüzet rakni.
mert én nem.
pedig nagyon fontos dolog, meg is fogom tanulni, ha egy mód van rá. rajta van a listámon.

tény, h. volt olyan egy elszállt délutánon, h. minél abszurdabb ételek kitalálása - versenyt tartottunk, és vattacukros lecsókról ábrándoztunk, amit majd bográcsban... :)
és életem eddigi legjobb pörköltjét is bográcsosan, naná, vadhúsból, parasztkenyérrel, vörösborral, Búbánatvölgyben, majdhogynem véletlenül odakeveredve.
volt olyan is, h. kisült hurkatöltelék - tunkolás a tepsi aljáról. novemberben, szabad téren, kissé elilluminálódva, már nem törődve a bevitt zsírmennyiséggel.

de hát ezeket nem én főztem/sütöttem.

a szalonnasütésért meg pl egyáltalán nem vagyok oda. egyszerűen nem köt le. ilyen alkalmakkor a kedvencem a parázsba dobált fóliázott krumpli :)
meg van pár hervasztó élményem kollégiumi bográcsozásokról, a csak - minél - kevesebb - pénzből jöjjön - ki szellemiség jegyében, iszonyatos mennyiségű káposztás bab fedőnevű szörnyűség, tésztával felütött paprikás krumpli és hasonlók.
a grillezés oké, szuper, jöhet - de nincs szupertitkos pác - receptem meg semmi ilyesmim (még!)

szóval nagyon szeretem ezeket a bográcsos - grilles dolgokat elfogyasztani, ha vki más megcsinálja - de én magam nem tevékenykedem nagyon aktívan ezen a vonalon.

nem maradt más hátra - előszedtem a Szabadtűzön c. klasszikust ihletért... szerkesztette Makay Béla, kiadta a Mezőgazdasági Kiadó 1984-ben.
ez az a könyv, amit, ha nincs ez a VKF, a közeljövőben valószínűleg nem nagyon szedek le magamtól a szakácskönyves polcról. de milyen jó, h. így történt, mert mint kiderült, egy kincset mulasztottam volna el :)
több napon keresztül, újra és újra elővettük és röhögtünk...
ilyen szövegek vannak benne:

"Téglákra fektetett ócska spórtetőre tettem a tepsit, bele félig napraforgóolajat, gatyapergelő ficfából tüzet raktam alá, és megsütöttem a hulladékokat*. Kivétel után megsóztuk, megborsoztuk. Nagyon finom volt, a nyálam csorog érte ma is, ha rágondolok."

*vmi harcsafejekről van itt szó, asszem, azért persze nem klasszikus értelemben vett hulladékról

iszonyú jó képek is vannak mindenféle juhászbojtárokról, szegény kis vadmalacokról, meg meggyötört tekintetű nénikről... de a kedvencem az egyik visszatérő motívum: a VARJÚ!
Csicseri Kiss Bálint juhász több varjú - receptjét is tartalmazza a könyv - képzelem, milyen nagy haszonnal forgatták a magyar háziasszonyok a 80-as években ezeket a recepteket :)
feltéve persze, ha nem a Felső - Tisza vidékéről származó parasztasszonyok voltak - de ők meg úgyis tudták, amit tudniuk kellett.

"Varjúleves (Csicseri Kiss Bálint receptje): Sokszor főztem ilyen levest a fronton is, mert kevés volt ott az élelem. Megdicsértek érte a tiszt urak, olyan finom volt. Hallom, hogy már csak a cigányok főzik meg. Nem rossz az, ha jól van elkészítve. A varjút, vagy ahogy itt mondják, a csókát tollastul együtt megnyúztam, csak a combjait, a hátát meg a mellét hagytam meg. Szép piros húsa van, akár a fácánnak. Semmivel se alábbvaló annál. És ugyanúgy kell elkészíteni, mint azt vagy a tyúkot. Hideg vízbe tettem oda főlni, sárgarépát, petrezselymet, karalábét és sót tettem hozzá. Tésztát csak akkor, ha volt, mindegy, milyet. A szükség törvényt bont! Biztosan főztem vagy három - négy óra hosszat, a fene egye meg, olyan öregek voltak, azt mondják, kétszáz évig is elélnek."

annyira szép... van még kisvarjú fokhagymás zsírban, meg varjúpörkölt tejfelesen, nokedlivel, és vicces történetek arról, h. hogyan lehet a finnyáskodót megetetni csigapörkölttel úgy, h. ne tudjon róla, miből falatozik, aztán pedig kénytelen legyen megszégyenülten beismerni, h. mekkorát tévedett előítéleteinek engedve.

vannak benne nagyon megható történetek is, mikor egy - egy recept kapcsán egész élettörténetek feslenek fel:

"Tejleves (Botos Ferenc receptje): Tanyán születtem, apám ott volt cseléd. Hatéves koromban én is annak mentem, annak adtak, csordásbojtárnak Túrricsére. Egyetlen napot se voltam iskolában. Messze laktunk a faluktól, 8 - 10 kilométerre a legközelebbitől. Bojtárkodás után visszakerültem a tanyára juhásznak. Háromszáz meddő juhval kicsaptak a csaholci erdő alá, az isten háta mögé. Rám csak a nagyon jó isten nézett, mert nagy család volt a mienk, anyám hetente egyszer jött ki hozzám. Hozott valamit, mikor mit: sütni való tököt, száraztésztát, tejet, kenyeret nagyon ritkán. Tejlevest is tudtam főzni, otthon láttam anyámtól. A bográcsba néhány csepp vizet öntöttem, hogy a tej, amit ráöntök, ki ne fusson forralás közben. Amikor forrt, beletördeltem száraztésztát, kb. egy félmaroknyit. Ezt otthon anyám reszelt tésztával csinálta. Néhány perc múlva megfőtt a tészta, kész volt a tejleves."

szerettem volna képeket is beszkennelni, de persze otthon felejtettem  a könyvet - tiszta lyuk a fejem, hiába.

na, egyet még muszáj, mert az már annyira abszurd, h. nem is értem, Makay Bélával mi történhetett, mikor belevette ezt a dolgot (nem tudom, merjem-e receptnek nevezni) a könyvbe.

"Tejeskávé (Bodnár Zsigmond receptje): Tavasztól őszig kint háló fejőgulyások voltunk, és fejések idején a tehenek tejét nap nap után fogyasztottuk. ha meguntuk nyersen inni, a bográcsban felforraltuk, s egy - egy kis darab, hazulról hozott pótkávéval megszínesítettük. Persze az íze is más lett. Kenyérrel ettük."

na hát akkor már inkább varjú, mint pótkávé...
egy szó mint száz, nagy lelki pluszokat adott a könyv, mégsem vitt igazán közelebb a megoldáshoz.

persze volt a kiírásban egy ilyen ultimátum, h. lehetőségek vagy felszerelés híján otthon, sütőben/serpenyőben/alternatív módszerekkel (mikró grillfunkcióval? :) ) is össze lehet hozni valamit - de nem akartam ezt a kompromisszumos megoldást választani.

aztán jött a mikroPiknik - az általunk szervezett Piknik kortárs művészeti fesztivál kistestvére, egy egyhetes művésztelep - alkotótábor Esztergomban.
és rögtön első nap érkezett a megoldás a VKF-re is, indiai csicseriborsós krumplicurry formájában. bográcsban főztük, elsősorban ételosztás céllal a környék hajléktalanjainak. de maradt nekünk is elég.

 (fotó: Király Gábor)

 

ezen a ponton rögtön be kell vallanom, h. itt sem én voltam a főszakács, hanem Leves -  de pucoltam a zöldségeket, kavargattam a curryt és hasonlók (még oklevelet is kaptam a krumplipucolásban nyújtott hősies és kiváló teljesítményemért, illetve különdíjként a Bhagavad gitát, amire nagyon büszke vagyok).
 
elkértem a receptet Levestől, mert én csak nagyjából emlékeztem rá. ezúton is köszönet érte.

indiai csicseriborsós krumplicurry - gerilla prasádam akcióban

csicseriborsó:
- előző éjszaka beáztatjuk a csicseriborsót (sima) vízbe, miután jól átmostuk, átválogattuk
- másnap abban a lében, amiben ázott, feltesszük főzni, kurkumát, csípős pirospaprikát és babérlevelet teszünk még hozzá
- puhára főzzük (kb 1 - 1,5 óra)
- leszűrjük, de a levét nem öntjük ki, később kell még!

curry:
- vajat forrósítunk, bele fűszerek (a mustármaggal kell kezdeni, hagyni kipattogni, majd jöhet a többi):

• 2 rész fekete mustármag
• 2 rész őrölt koriander
• 1/2 rész római kömény
• 1 rész garam masala
• babérlevél és csípős pirospaprika ízlés szerint

- ezt a keveréket kicsit pirítjuk, majd hozzáadjuk a leszűrt csicsit
- ekkor hozzáadunk még 1 rész kurkumát és 1/4 rész hing-et
- pároljuk egy ideig, majd felkockázott paradicsomot adunk hozzá, azzal együtt is főzzük
- ezután jön hozzá a kockákra vágott krumpli és a csicseriborsó leve, só ízlés szerint
- ha a krumpli megpuhult, kész is!

az arányok nagyjából úgy vannak, h. 2 személyre számolandó kb 150 - 200 g csicseri, olyankor az "1 rész" pedig 1 teáskanálnak felel meg

 (fotó: Mátray Gábor)

 

rizst főztünk hozzá.
újra és újra rájártunk, szuper volt!

azért én is főztem később az egy hét folyamán, paprikás krumplit. Bencével csináltuk ketten, és nagyon büszkék voltunk rá, meg magunkra is - jól is tudtunk együtt főzni, finom is lett nagyon. de hát az mégiscsak egy tök egyszerű, abszolút hagyományos paprikás krumpli volt, és amitől jó lett, azt úgyse tudnám leírni :) 

volt még egy sültkrumpli - kísérlet (bográcsban :) ) meg egy lecsós rizs, Puti keze alól. jaa, meg a reggeli melegszendvicsezések... voltak ott csodák, na! :)

persze az egész nem erről szólt, és egészen más csodák is történtek arra, én most csak önző módon kiemeltem a happening gasztro - vonatkozásait, mert kapóra jöttek :P

ha vkit bővebben érdekel a Piknik Fesztivál, írjon bátran, nagyon szívesen mesélek róla. vagy jelöljön be minket facebookon.
vagy jöjjön el szeptemberben Esztergomba és nézze meg személyesen! :)