narancsos-kardamomos fahéjascsigatorta

na, hát nem készültem semmi nagy comeback-szöveggel, egyszerűen megpróbálok újra jelentkezni néha. írnivaló lenne sok, bár az, h. a Szimplában dolgozom konyhásnéniként (még mindig nem áll rá a szám a szakács szóra vhogy, azt hiszem, nem is fog :) ), egyszerre növeli a témák számát (ez, gondolom, nem szorul magyarázatra), de sajnos csökkenti is, egyrészt időhiányból fakadóan, másrészt pedig mert majdnem teljesen leálltam az itthoni főzéssel, ami iszonyúan hiányzik. mert a Szimpla konyhája is egy nagy játszótér, ami nagyon szuper, de azért nem minden menü-kompatibilis (nincs hely/nem megfelelő a sütő/az adott kipróbálnivaló nem tárolható jól/nem állnék neki nagy adagban/nagy mennyiségben túl drága lenne az alapanyag stbstb). viszont itthon már sokszor se energiám, se kedvem nem mindig marad kipróbálni valami újat, vagy akár reprodukálni valami régit.

így marad egyelőre a vekengés, aggódó sóhajok a blog sorsa miatt, lemondó legyintések, rossz érzések, á-úgyis-mindenki-gasztroblogot-ír-olyan-snassz-ez-már - felkiáltások, meg minden, ami ezzel jár.

azért néha felülkerekedek magamon, és akkor csinálok egy ilyet például.

van egy kedvenc cukrászdánk, a Mr. Minsch Kreuzbergben, ott árulnak hasonlót, mármint fahéjascsigatortát. minden süti 3 €, de rendes szeletek, és iszonyú finomak. leülni nem is lehet bent, csak egy kis sütikiadó-fizető ablak van, kint a járdán van pár asztal és pad, ha jó az idő, ott le lehet ülni, de ennyi. és a fahéjascsiga monstrumból is tortaszerű szeleteket vágnak, még nem nagyon találkoztam ilyesmivel. a csigakultúra itt amúgy is vmi szerencsétlen félreértés áldozata lett, van mondjuk mazsolás csiga (vaníliapudinggal, esetleg marcipánnal), mákos csiga, almás fánkcsiga, streuselschnecke (vmivel megtöltve, omlós morzsával a tetején, amitől már nem is nagyon tűnik csigának szegény) és a fahéjas (de azt pl. boltban, egyesével nem olyan gyakran kapni, legalábbis itt Berlinben), aztán annyi. kakaóscsigának nagy bánatomra még hírét sem hallották, ráadásul általában (kb 80 %ban) leöntik szegény csiguszokat azzal a borzasztó cukormázzal, amit amúgy rengeteg más péksüteményre is teljesen indokolatlanul ráerőszakolnak, fogalmam sincs, miért. az egyik török pékségben már olyannyira büszkék erre, h. egyenesen Zuckerschneckét árulnak :)

az alapul vett eredeti recept is cukormázazott, ezt persze kihagytam. ezt leszámítva ez egy kelttészta für dummies recept, ugyanis a tésztához valókat egyszerűen összedolgozza és hadd szóljon, mehet kelni. én kicsit máshogy csináltam, mivel friss élesztőt írt a recept, nem akartam volna futtatás nélkül csak úgy belekeverni. de így is eléggé tutira megy a recept (a kommentekből kiderül, h. sokan követték ezt és minden jól ment), kelt tésztától ódzkodóknak is ajánlom.

hozzávalók:

tészta:
1 kocka élesztő (42 g)/1 tasak porélesztő
120 ml langyos tej
80 ml langyos víz
60 g vaj
60 g cukor
1 tojás
1 tk só
480 g liszt
1-2 tasak narancshéj/1-2 bio narancs frissen reszelt héja
1 narancs leve (ha nem teszünk bele narancslevet, emeljük a víz mennyiségét 120 ml-re)

töltelék:
olvasztott vaj
őrölt fahéj
barna cukor

kenés:
1 dl tej
5-6 kardamomkapszula
kristálycukor

a tetejére:
szeletelt mandula

az élesztőt, ha friss, megfuttatjuk a szokásos módon egy kis kanál cukorral + a tej egy részével.
összekeverjük a száraz hozzávalókat, mélyedés a közepébe, bele élesztős lötty+maradék tej, víz, narancslé. (ha szárított az élesztő, egyszerűen a száraz hozzávalókhoz adjuk a nedveseket.) először géppel, majd kézzel dagasztjuk vagy 5-10 percig, amíg nem kezd szálasodni, ill. nem válik el az edény falától. kb. a kétszeresére kelesztjük.

téglalap alakúra nyújtjuk, megkenjük olvasztott vajjal, jó alaposan megszórjuk fahéjas barnacukorral. feltekerjük a hosszabbik oldalánál fogva, kb 1,5-2 cm széles szeleteket vágunk belőle. kivajazott kapcsos tortaformába fektetjük őket egymás mellé úgy, h. a szeletek egyik oldalát olvasztott vajba mártjuk, mindig ahhoz illesztjük a következő csigát. (mivel itt esztétikusabb, ha majdnem vagy pont egyforma vastagok a csigák, jobban járunk, ha először felvágjuk az egész tekercset, csak utána rakosgatunk.) megszórjuk szeletelt mandulával.

előmelegített sütőben (175 °C) szép pirosra sütjük (kb 25-30 perc), forrón megkenjük cukros-kardamomos tejjel (én az elején a kelesztéshez eleve több tejet melegítettem, beledobtam a kardamommagokat, azok végig áztak a tejben, aztán közvetlenül mielőtt kisültek volna a csigák, kidobtam a magokat, felmelegítettem a tejet még egyszer, bele a cukor, aztán lehet is kenni - az egyik kedvenc részem, mikor halkan sisteregnek a frissen kisült csigák, és szipákolják befele a forró tejet, jee!)

megjegyzés: 
- ha valaki nem akar cicózni a magokkal meg az áztatással, nyugodtan lehet persze őrölt kardamomot is a tésztába keverni, de én jobban szeretem az egész zöld kardamom ízét
- persze lehet mással is tölteni (marcipánnal, csokidarabokkal, bármivel), maga az alaptészta remekül variálható!

(a cicózni-t vajon hogyhogy nem húzta alá a helyesírás-ellenőrző, mikor a szipákolják-ot igen? hm.)

 

karácsonyi előzetes és egyben utólagos: spekulatiusfagyi

hát, szégyen, nem szégyen, ez eredetileg, legelső formájában egy majdnem négyéves poszt. ez lett volna a legeslegelső citromdisznós recept, még 2009 januárjában, de annyit bénáztam, meg annyit szívatott a blogspot, h. azóta is itt mérgelődött szegényem a piszkozatok között... már nem haragszom rá, és a blogspotra sem, na meg újra aktuális lett, h. jön a karesz.

eddig odáig jutottam az adventi készülődésben, h. eldöntöttem, az idei főszín az ezüst lesz, adventi koszorú még sehol, csak pár ezüst színű girlandgombolyag, idén visszatartottam magam, h. megvegyem a fenyőágat a kis vietnami fiúcskától a Turmstrassén, emlékezve a tavalyi csalódásra, h. semmi illata sem volt (a fenyőnek, a fiúcskát nem tudom), és kínomban már azon gondolkoztam, h. meglocsolom advent illatú illóolajjal. és már kikerestem pár receptet, amit idén mindenképp... akadozva, de haladok... :) 

meg hát spekulatius mánia van, de az már hetek óta. itt is már kb. október elejétől lehet kapni a karácsonyi édességeket (idén az Aldi még jobban bekeményített, már szeptember elejétől - közepétől van minden!) a németek nagyon durvák az adventi - karácsonyi cuccokban, nem cicóznak. tavaly négyféle spekulatius aufstrich-et szereztünk be pl. (kenőke, csak utálom ezt a szót), először bizarrnak tűnt egy kekszes kenyérre kenhetős krém, de isteni. 

azóta mindenféle dolgok forognak a fejemben spekulatius felhasználási változatokról, izgulok, h. mind sikerüljön. így jutott eszembe ez a fagyi is. még vmi német oldalon (azt hiszem, a chefkoch-on) olvastam egyszer egy Lebkucheneis-receptet, az maradt meg, h. nagyon ki szeretném próbálni. aztán mikor legközelebb Berlinben voltam, szokás szerint felpakoltam egy csomó schokoprintent meg spekulatiust meg stollent meg mindenféle egyebet, aminek karácsonykor el is fogyott a nagy része, de egy zacskó spekulatius megmaradt. pedig ilyen szépek voltak.
 

a malmos volt a kedvencem. abból nem is raktam bele, h. minél több maradjon. meg biztos éreztem volna az ízén is a malmot. így csak elefántbukéja volt itt - ott.

hozzávalók: 
 

3 dl tej

2 dl tejszín

3-4 ek méz

3 tojás

2 ek barnacukor

25 dkg spekulatius (sztem Mese keksszel vagy vmi hasonlóval is éppen olyan jó lehet)

5 dkg szeletelt mandula

2 tk mézeskalács fűszerkeverék

1 tk fahéj

1 tk ánizs

5-6 szem szegfűszeg

2 szem szegfűbors

 

így készült:
 

1. a tejet a fűszerekkel és a mézzel együtt felforralom 

2. leveszem a tűzről, amíg még meleg, elkeverem benne egyenként a tojássárgákat (vigyázni kell, h. ne legyen túl forró, különben összerándul a tojás, de ne legyen túl hideg sem, mert akkor teljesen nyers marad) 

3. állni hagyom, aztán egészen kihűtöm, és ha egész fűszereket raktam bele, leszűröm, (bár sztem jó, ha van benne őrölt is, h. ne legyen olyan sápadt... persze minden attól függ, mi van kéznél) 

4. összekeverem a habbá vert tejszínnel, majd a barna cukorral és a szintén habbá vert tojásfehérjékkel 

5. fagyigépben kavarog legalább félórát, mikor már krémszerű, akkor rakom bele a morzsává tört kekszet meg a mandulát 


megjegyzések: 

- ez a mennyiség nekem nem fért bele a fagyigépbe, úgy saccolom, a mienk csak félliteres lehet 

- persze gép nélkül is lehet, a szokásos óránként - villával - átkavarós módszerrel 

- először kicsit ódzkodtam, h. menjen-e bele a fehérje is, azt hittem, gusztustalan lesz, de több ilyen receptet is láttam, pl Polcz Alaine-nél is, akinek általában hiszek, és végülis működött 

- a mennyiségeket nem méricskéltem, csak saccra vannak, a fűszereké is ízlés dolga, az édességét pedig pláne legjobb, ha mki magának lövi be (érdemes figyelembe venni, h. a keksz maga is édes, tehát nem baj, ha az alap annyira nem) 

- most, h. megnéztem direkt a chefkochon, találtam egy olyan parfét, ahol almalével meg cukorral gőz fölött veri fel a tojássárgákat, utána meg habbá vert tejszínnel kavarja el, úgy megy bele a keksz, hát mosmá ez is nagyon izgat, főleg az almalé miatt, majd legközelebb! remélem, nem 4 év múlva :)

 

a képen a fagyigép zurmog, próbáltam megörökíteni a dinamizmust, nem nagyon sikerült :)

masala chai teakenyér

a teakenyér kifejezéssel mondjuk nem vagyok kibékülve
mindig bajban vagyok, ha recepteket keresek hozzá, kiad mindenféle hülyeséget
teakenyeret én is ki tudok találni, ahhoz nem keresnék amúgy receptet, kevert süti, benne ezzel-azzal... naés
csak hát én nem olyat szeretnék, amit teához lehet inni, hanem amiben tényleg tea van
persze, van néhány, de nehéz kiszűrni ezeket a többi 542 közül
hasonlóan jártam német oldalakon a "Kaffeekuchen" keresőszóval... ez is kifejezetten szívás, pedig a kávés sütikre is rá vagyok csúszva eléggé
annyira hülyeségnek tartom ezt a kategóriát, végülis elég kevés olyan sütit tudnék mondani, ami nem passzol a kávéhoz/teához :)
a masala chai teakenyér meg eleve egy abszurdum, hiszen lefordítva akkor "teakeverék teakenyér" lenne, de hát ez van

aztán végül hagytam az egész keresgélést, és így lett ez:

- 2 bögre liszt (1 teljes kiőrlésű tönköly, 1 sima)
- 2/3 zacskó sütőpor
- 1 csipet só
- 2/3 bögre barnacukor
- 1/2 bögre zabpehely
- 1 tk őrölt gyömbér
- 1 tk őrölt fahéj
- 1/4 tk őrölt bors
- 1/2 tk őrölt kardamom
- 1/2 tk őrölt szegfűszeg
- 2 masala chai teafilter (persze csak a tartalma :) )

ezeket mind összekeverjük

aztán megy bele:

- 2 felvert tojás
- 1/2 bögre tejszín
- 1/2 bögre jó erős masala chai főzet (2 filter, 4 kardamommag,1 dl forró víz)
- 1 tk vaníliakivonat
- 2 ek méz

összekeverjük, kivajazott - kilisztezett téglaformában/őzgerincben 180 fokon tűpróbáig sütjük

tetejére:

- 10 dkg frischkäse/Philadelphia
- 2 ek méz
(gyömbér/fahéj/szegfűszeg/kardamom ízlés szerint, el is hagyható, de én biztosra akartam menni, ami az ízvilágot illeti)

ha langyosra hűlt, kiborítjuk a formából, rákenjük a krémet, megszórjuk durvára vágott natúr pisztáciával, aztán kész

a fűszerekkel nem érdemes finomkodva bánni, különben nem lesz elég intenzív az íze - legközelebb sztem simán veszem ennek a fűszermennyiségnek a kétszeresét

lehet persze cukormázat is tenni a tetejére, de én azt nem szeretem

(a másik ötletem a fűszeres olvasztott fehércsoki lett volna, akkor persze méz már nem kell)
 
és hogy vmi klasszik indiai is legyen, stílusos lezárásként:



 
चलो का एक कप चाय पीने के लिए और फिर सभी को शुभरात्रि

édes-sós-fűszeres magok

tipikusan olyan homlokra ütős dolog, h. "hogyhogy eddig nem próbáltam még ki?"

hát most akkor de. azt hiszem, jönnek még más variációk is :)

magok:

20 dkg hámozott egész mandula
10 dkg dió
10 dkg kesudió

(az arányok persze változhatnak, lehet benne bármilyen nagyobb mag, pekándió, paradió, mogyoró, makadámia stb is)

fűszerkeverék:

40 g barnacukor
1 tk só
1 tk fahéj
1 csipet őrölt szegfűszeg
1/2 tk currypor
1/4 tk őrölt római kömény
1/2 tk őrölt feketebors

+ 1 ek mogyoróolaj


- 180 fokra előmelegítjük a sütőt, a magokat tepsibe öntjük és 10 percig pirítjuk, amíg ropogósak lesznek - kis színt kapnak
- kivesszük, hűlni hagyjuk
- a cukrot, a sót és a fűszereket összekeverjük
- egy serpenyőt előmelegítünk, beleszórjuk a magokat, egyenletesen rászórjuk a fűszerkeveréket
- közepes lángon 5 percig pirítjuk, amíg a magvak aranybarnák lesznek és a cukor megolvad
- a serpenyőt időnként megrázogatjuk, az összeragadt magokat falapáttal szétválasztjuk
- mogyoróolajjal enyhén kikent tepsiben hagyjuk kihűlni

 forrás: Das große Kochbuch - Snacks & Fingerfood, Murdoch Books
 

csokis-guaranás-kávés keksz

költözéshez készült, ennek megfelelően kifejezetten erőtadó - energetizáló célzattal.

a guaranával régóta akartam valamit kezdeni. rendeltem netről guaranaport, mert egy ideje ki akartam próbálni. mivel évek óta energiamínuszokkal küzdök, a standard kávé mellett sok mindennel próbálkoztam már, a matétól a gyömbéren át a ginzengig.

a guarana is klasszikus mindenre-jó cucc: a legerősebb természetes formában jelenlevő koffeinforrás, fogyaszt, stimulál, teljesítményt fokoz, de tovább tart a hatása, mint a kávénak, fájdalomcsillapít, jó a másnaposságra, enyhíti a hasmenést, csökkenti a trombózis kialakulásának veszélyét, gyorsítja az anyagcserét, meg amit éppen akarsz. semmi mellékhatása, a bennszülöttek - indiánok évszázadok óta használják stbstb.

én jellemző módon Ozorán találkoztam vele először, ott is ilyen vegán "energy ball"-okba rakták, amiben magok voltak, kókuszreszelék meg hasonlók.

árulják amúgy szirup formában is, testépítőknek van belőle müzliszelet jellegű valami, meg van egy brazil guaranaital is, többféle gyártótól, ami arrafelé kb nemzeti italnak számít.

egyik kedvenc ötletem a hangover chips, thai chili - guarana ízben :)

meg a sellős kávés cégnek is volt egy guaranás-kávés sorozata - szóval cégek használják, mint alapanyag, adalék, de házi felhasználása nem annyira elterjedt. ennek megfelelően recept viszonylag kevés található a neten, azok is jórészt csak turmixok, smoothie-k, meg egy két érdekesség, de azok főleg a kész itallal variálnak, pl. ez a jégkrém meg ez a süti.

én teszem turmixba, joghurtba ilyesmi, de jó lenne más felhasználási módokat is találni.

ami elég nehéz, mert egy barna porról beszélünk, ami a gyönyörű színes gyümölcsturmixokat jobb esetbe simán barnává, rosszabb esetben f*sszínűvé változtatja, és kicsit olyan íze van, mint a fakéregnek :)

ami még a legjobban bejött, h. kakaóba teszem.

de ez persze a költözéshez nem lett volna túl praktikus, így lett ez a keksz a vége.

ezt a receptet vettem alapul, nem is változtattam rajta túl sokat - kivéve, h. kicsit kevesebb csokit tettem bele, mert nem volt itthon 34 dkg :) és tettem bele zabpelyhet is, ha már egyszer erőnlét. na meg a kis barna csodapor volt a plusz.

a cup-hoz egy 2,5 dl-es bögrét használtam.

csokis-guaranás-kávés keksz (kb 40 db)

30 dkg csokichips vagy apróra vágott csoki (nálam sahneherb és magas kakaótartalmú (65 %) vegyesen)

1/2 cup (11 dkg) vaj

1 1/2 cup finomliszt

1/2 cup kakaó

1/2 tk szódabikarbóna

1/4 tk sütőpor

3 tk guaranapor

1 cup zabpehely

1/4 tk só

2 nagy tojás, szobahőmérsékleten

1/2 cup porcukor
1/2 cup barnacukor
2 tk instant kávépor
1 tk vaníliakivonat
1 tk rum (elhagyható)

- előmelegítjük a sütőt kb 160 fokra, kivesszük a tojásokat a hűtőből
- a csoki felét összetördeljük és a vajjal összeolvasztjuk (mikróban/gőz fölött), aztán félretesszük hűlni
- a csoki másik felét apró darabokra vágjuk
- összekeverjük a lisztet, kakaót, szódabikarbónát, sütőport és a sót
- habosra keverjük a tojásokat a cukorral, a rummal, a vaníliával meg a kávéporral
- hozzáadjuk a csokis-vajas keveréket, aztán pedig fokozatosan a liszteset is, ill. a maradék, kis darabokra vágott csokit, alacsony fokozaton géppel egynemű masszává keverjük
- sütőpapírra teáskanálnyi halmokat rakunk, picit lenyomjuk a tetejét, eligazgatjuk (nem fog nagyon szétfolyni, kiterülni, de azért jó, ha van egy kis hely közöttük)
- 12-14 percig sütjük (ha jól emlékszem, az enyémek legalább negyedórát bent voltak)
a recept szerint 24 darab lesz belőle, nekem lett vagy 40 :) lehet, h. csak a teáskanalam volt kisebb... meg mondjuk a zabpehely is hozzáadott a mennyiségéhez azért
mondjuk a klasszikus cookie-állaghoz (kívül ropogós, belül puha) lehet, h. jobbak a nagyobbak - ez mondjuk még napokkal később is ehető volt, pedig nem volt dobozban

strandoló medvék!

eredetileg Flóra szülinapjára készült. most még/már nincs kifejezetten strandidő, bár nem hiszem, h. a gumimacikat ez nagyon érdekli :)
inkább egy ötlet, mint recept. maga a torta semmi extra. egyszerű 4 tojásos piskóta kapcsos tortaformában megsütve, eperdarabos - eperpürés - tejszínhabos krémmel megtöltve.

a díszítéshez az ötletet vmi régesrégi Praktika újságban láttam, persze nem minden díszítőelemet kaptam hozzá pontosan úgy, ahogy ott designolták, így ilyen lett.

a gumimatracok és az úszógumik pillecukorból vannak, a pálmafák törzse csokiba mártott ostyarúdból, az ágak pedig zöld savanyú gumikígyókból, a homok darált háztartási kekszből. a tortazselét kék ételfestékkel megszíneztem, és mikor a piskótára öntöttem, kb egyharmadát letakartam egy kerek tállal, h. oda ne folyjon be a zselé, így képződött a kis félsziget, ahol napoznak a medvék. mielőtt teljesen megdermedt volna, kicsit megfodroztam a tetejét, h. hullámozzon a zselévíz.
kb ennyi, de nekem tetszik, és jó volt vele elmókolgatni :)

szánsájnregi

szegénynek rossz véget ért a bíccselés, kicsit túllazázta

hát ezt sajnos nem bírtam ki:



de aki végignézte, annak jutalmul itt van ez a kép is, ahogy a kis honmedvék összegyűlnek, similis simili gaudet (családi változatban: simlis a simlisnek örül :) )

fotó: Volker Schubert

találtam egy filmet arról is, h. hogyan készül a gumicukor, de azt nem rakom ki, különben lehet, h. egy életre elmegy a kedvetek a gumicukorevéstől, én is meginogtam egy pillanatra :S

genovai húsvéti pite

ismét remekül látszik az egész életemre jellemző fáziskésés, h. ezek a képek még tavalyielőttiek... pff
persze abból a szempontból mindegy, h. ez a spenótos - tojásos pite minden évben elmaradhatatlan zöldcsütörtöki/nagypénteki ebéd nálunk. sőt, volt, h. még a szülinapomra is ezt kértem :)
néha a spenótot is vöröshagymával, túróval csináljuk a hagyományos fokhagymás - tejes változat helyett. érdemes tenni egy próbát vele!

tészta: 30 dkg lisztből 1/2 dl olajjal, sóval, kevés langyos vízzel tésztát gyúrunk, fél óráig hűtőben pihentetjük

töltelék: 3 dkg vajon megfonnyasztunk egy kis fej apróra vágott hagymát, rádobunk fél kg előzőleg már megpárolt, jól kinyomkodott, felaprított spenótot (a tiszta, pucolás utáni súly számít)

4-5 percig kevergetve fonnyasztjuk, majd kihűtjük

hozzáadunk 30 dkg túrót, 10 dkg reszelt sajtot, 2 egész tojást, petrezselymet, sót, borsot

a tésztát egy kisebb és egy nagyobb korongra nyújtjuk, kibélelünk vele egy gyűrűformát, belesimítjuk a spenótos tölteléket

mélyedéseket csinálunk bele, beleütünk 6 tojást, befedjük a tésztával, tojással megkenjük

előmelegített sütőben, lassú tűzön 40-50 percig sütjük

a formában hagyjuk kicsit hűlni

másnap, hidegen is szuper!

megjegyzés:

most volt otthon ricotta, így azzal készült, nem túróval

látszik is a képen, h. nincsenek benne szemcsék - de rögösebb fajta túróval is jó persze, csak kicsit más lesz a töltelék állaga

mélyhűtött spenóttal is jó, a lényeg, h. minél kevesebb leve maradjon